Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Albert Lóránd, Marketing szak, II. év

Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kar, Budapest

Magyarország

Hol is tudnám kezdeni élményeim és tapasztalataim megosztását az Erasmus+ programmal kapcsolatosan?

Ott kezdeném, hogy szeretem a kihívásokat és legtöbbször teszek is érte, hogy az utamba kerüljenek, és szembenézzek velük. Na, ez a program nekem egy ilyen kihívás volt. Nagyszerű élményekkel, rengetek új baráttal és sok tartós kapcsolattal zártam.

Mikor megérkeztünk Budapestre, el kellett telnie egy hétnek, hogy tudjam tudatosítani, hogy most fél évet ott fogok élni egy teljesen idegen környezetben. Amikor elfoglaltuk szállásunkat még ki sem pakoltunk elmentünk egy kicsit szétnézni, de persze gyalog, mivel még semmiben nem voltunk biztosak, hogy mivel, és hova lehet eljutni. Tehát maradt jól bevált séta, amit a végén sikerrel zártunk és hazaértünk.

Ez még csak egy kis ízelítő volt, mivel közelgett az első egyetemi nap, amire ráadásul még egy lapát izgalmat rátett az, hogy angolul fogok mindent tanulni. De gondoltam magamban valahogyan csak lesz.

Eljött az a bizonyos nap, és nagy herce-hurca után rátaláltam az egyetemre, ahol mindenki ismeretlen volt számomra, és csak angol beszéd csengett minden irányból. Nagyon látszott az, hogy senki sem ismer senkit, és hogy a kultúrák mennyire keverednek, de mondtam magamban: üsse kő, minél hamarabb barátokat kell szereznem.

A megnyitó után az ottani diákok elvittek minket egy összerázó estére, ahol már látszott, hogy oldódik a hangulat, ezért kiválasztottam egy társaságot, mivel egyedül voltam Romániából, és odamentem.

Kiderült, hogy finnek, és tárt karokkal fogadtak, és sikerült is megbarátkoznunk, ez a barátság egész fél éven át kísért. Később csatlakoztak hozzánk németek, lettek, spanyolok, olaszok és még sorolhatnám, hogy hány féle nemzetség találkozott akkor abban a pillanatban. Mígnem ebből kialakult egy óriási baráti kör, amit mindenhol irigyeltek, mert látták azt a jó kedvet, ami belőlünk sugárzott.

Az egyetem nagyon érdekes volt, tele új dolgokkal. Ilyen volt például az órarend, ami nekem furcsa volt, mivel három órám egy időben volt, és meg kellett oldanom, hogy minden jól alakuljon a tantárgyakkal kapcsolatosan. A tanárok rendesek és korrektek voltak. Az óra ideje alatt nem szabadott magyarul megszólalni, ezért nagyon intenzíven kellett figyelnem, hogy a leadott anyagot megértsem. De ha ez nem jött össze, a barátaim ebben is készséggel segítettek. Sőt még órák után össze is ültünk gyakorolni, ahol részletesebben átvettük az aznapi dolgokat. Sok köszönettel tartozom ennek a programnak, mert láttam és tanultam.

Végül pedig eljött az az idő, amikor azt kezdtem érezni, hogy Budapest a részemmé vált. Könnyebb volt a közlekedés sok volt az ismerős arc, és már nem éreztem idegennek magam. Már megszokottá vált a nagyváros zaja, a villamosok dübörgő kerekei, a metrók suhanása, és a nagy tömeg az utcákon. Amikor kezdett Budapest virágba borulni egy teljesen új világ nyílt meg előttem, ekkor elindultam várost nézni.

Budapesten lehetőségem volt folytatni a néptáncot, nagy örömömre. Minden szerdán rendszeresen eljártam táncolni, ami segített kiereszteni a gőzt a hét közepén. Ez is azt mutatja, hogy Budapest mennyire sokszínű és csodálatos város. Az embernek lehetősége van arra, hogy azt csinálja, amit szeret, miközben még tanul temérdek új dolgot. Még az is kiderült, hogy két tanárom ismeri azt a táncegyüttest, amiben táncolok itthon (Ördögborda), sőt láttak fellépni is a Fölszállott a pávában. Ez persze nagyon jól esett. Jó volt olyan emberekkel együtt táncolni, akiket már rég ismerek, de nem volt lehetőségem arra, hogy minden nap találkozzunk. Számomra a barátok, és a család a legfontosabb dolog, és jó érzés volt régi barátokkal tölteni egy kis időt. Az éjszakai séták Budapest szívében, valamint a rengetek mókázás igazi feltöltődés volt számomra. Így nagyon gyorsan teltek a napok.  Sok minden mellett ezt is köszönöm Budapestnek. Nagyon jó volt ott lenni, és tanulni új dolgokat, valamint ezzel párhuzamosan jól is érezni magam. Ez az időszak számomra egy örök élmény marad.

Végül pedig azt tanácsolnám minden diáknak: próbáljátok ki ezt a programot, és ezen belül az Óbudai Egyetemet, mert nem fogjátok megbánni. Örök élmény marad. Örülök, hogy ezt a kihívást is magam mögött tudhattam sikeres vizsgákkal és, hogy belekóstolhattam egy új életformába, amit soha nem fogok elfelejteni.   Köszönöm! 

Eseménynaptár

2019. szeptember

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30