Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Antal Tünde, Kommunikáció és PR szak, II. év

Debreceni Egyetem,

Magyarország

Már napok óta próbálom megírni az élménybeszámolómat… Próbálom összeszedni a gondolataimat, összefoglalni a legfontosabb történéseket.  Mára rájöttem, hogy lehetetlen egy beszámolóban minden élményemet leírni. Meg amúgy is, vannak dolgok, amelyeket átélni kell, nem pedig olvasni róluk.  Annyira szeretnék néhány biztató dolgok írni neked, aki esetleg fontolgatod, hogy élj az Erasmus+ nyújtotta lehetőséggel.  Annyira szeretnék… De nem tudom, hogyan fogalmazhatnám meg, és azt hiszem nem is feladatom nagy szavakkal dobálózni. Helyette inkább elmesélem, miért is éri meg belevágni az ismeretlenbe.

Az Erasmus+ tanulmányi mobilitás programjával első éves hallgatóként találkoztam és már akkor eldöntöttem, hogy másodévben leadom a pályázatomat. Nem tudtam, pontosan hová szeretnék menni egészen a tájékoztató napjáig. Akkor ugyanis pár lelkes hallgató néhány mondatos beszámolója alapján úgy döntöttem, a Debreceni Egyetemet választom.  És milyen jó döntés volt! Sőt, a legjobb! Azt tanácsolom neked, hallgass a megérzéseidre! Akkor soha nem tévedhetsz, hidd el!

Emlékszem, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy sikeresen pályáztam. Bár boldogságomat egy kissé beárnyékolta, hogy kiderült, a barátnőm és egyben szaktársam, akivel közösen akartunk nekivágni az útnak, végül nem jön.  Egészen az utazást megelőző napig nem volt bennem semmi félelem. Alig vártam, hogy végre mehessek. Bár én mindig lelkes vagyok, most még inkább nagy volt bennem a kalandvágy. Az utazást megelőző napon azonban kissé elbizonytalanodtam, mikor belegondoltam, hogy teljesen egyedül vágok neki egy elég hosszú útnak, teljesen ismeretlen környezetben fogom tölteni a mindennapjaimat, ismeretlen emberek társaságában. Annak ellenére, hogy sosem jelentett számomra gondot az ismerkedés, barátkozás, mégis megfordult a fejemben, vajon tényleg megéri-e elhagyni a megszokott környezetet. Valóban megéri kilépni a komfortzónámból? Utólag a válaszom ezekre a kérdésekre: Igen, megéri! Sőt, ez éri meg csak igazán!

Debrecen csodaszép város, megálmodni sem lehetne szebbet. Leírni, vagy elmesélni főleg nem lehet, mindenképpen látni kell. 

Nagyon sok dolgot tanultam ez alatt a pár hónap alatt. Megtanultam többek között azt, hogy az élet mindig küld apró jelzéseket. Ha oda figyelsz rájuk, megtudhatod, hogy az út, amelyen épp jársz, valóban a te utad-e. Én már a vonaton tudtam, hogy jól döntöttem. Hogy honnan? Bár hihetetlennek hangzik, de én még el sem értem Debrecenbe, már a vonaton találkoztam egy lánnyal, aki azóta a legjobb barátaim közé tartozik, és aki mellettem volt, amikor a legnagyobb  szükségem volt egy megértő barátra.  Ugye ez szerinted sem lehet véletlen??!!

Persze, a találkozásunkkor még nem tudtam, hogy ilyen erős barátság alakul ki majd köztünk, de azt, hogy ő is Debrecenbe utazott, én mindenképp jó jelnek tekintettem és úgy éreztem, ott vagyok, ahol lennem kell. Iza, nem utolsó sorban nagy segítségnek is bizonyult, mivel fogalmam sem volt, hol kell majd leszállnom. Vicces volt, ahogy a nálam nagyobb bőrönddel szerencsétlenkedtem, s már a határnál leszálláshoz készülődtem, pedig még volt legalább másfél óra Püspökladányig, ahol vonatot kellett váltanom. Végül Iza segítségével sikerült megérkeznem Debrecenbe, ahol már várt az indiai buddym (az a személy, aki készségesen segítségedre van mindenben), Tanya, ezért könnyű volt megtalálni a szálláshelyemet. 

Szerencsém volt, hiszen még indulás előtt, anélkül, hogy tisztában lettem volna vele, sikerült kiválasztanom azt a kollégiumot, amely a Debreceni Egyetem főépülete mellett található, s mivel az én összes órám a főépületben volt, csupán kimentem az egyik ajtón és bementem a másikon, ezért esélyem sem volt elkésni órákról.

A legnagyobb meglepetésemre az ottani tanárok nagyon közvetlenek, kedvesek és segítőkészek voltak. Az órák minden esetben a legjobb hangulatban teltek. Az első, második és harmadik évfolyammal egyaránt voltak óráim, így nagyon sok ottani hallgatóval lehetőségem volt találkozni, megismerkedni. Ők szintén nagyon nyitottak és barátságosak voltak irányomba, néha el is felejtettem, hogy én csak pár hónapig vagyok kint. Minden óra nagyon gyakorlatorientált volt, nagyon sokat tanultam a feladatok elvégzése során, és biztos vagyok benne, hogy ezeknek a tapasztalatoknak hasznát veszem majd a későbbiekben.

Az EsnDebrecen (Erasmus Student Network - Debrecen) tagjai számtalan rendezvényt szerveztek a hallgatói mobilitási programban résztvevők számára. E programoknak köszönhetően lehetőségem nyílt megismerkedni különböző kultúrájú, vallású emberekkel.  

A Debreceni Egyetemen több mint 100 országból vannak hallgatók. A sok esemény közül, melyeket nekünk szerveztek, csak néhányat említenék meg; volt például városnézés már az első héten, karaoke estek, welcome dinner, filmnéző est, Budapest tour, búcsúvacsora és persze szinte minden héten party. 

Minden program ideje alatt lehetőségünk volt ismerkedni, barátkozni egymással. Olyan jó érzés volt rádöbbenni, hogy a kulturális különbségek ellenére bizony sok közös is van bennünk a többiekkel. Nagyon sokszínű társaság volt a miénk, voltunk egy jó páran Erdélyből, de ugyanakkor Egyiptomból, Kanadából, Pakisztánból, Indiából, Jordániából és Európa számos országából voltak Erasmus-os hallgatók a körünkben. Többen közülük nagyon jó barátaim lettek, akikre mindig emlékezni fogok. 

Debrecenben teljesen elfelejtettem, hogy mit jelent az a szó, unatkozni, ugyanis sosem volt időm rá. Mindig volt egy kihagyhatatlan program, amelyre mennem kellett,  vagy valami, amit megkellett ünnepelni, így legtöbbször aludni sem volt időm, amit egy picit sem bánok. Sőt, olyan jó volt élni. Élni, de úgy igazán. 

Fel sem tudom sorolni, mennyi mindent vesztettem volna, ha nem élek ezzel a lehetőséggel, utólag mérhetetlenül büszke is vagyok magamra, amiért leadtam a pályázatot.

Hogy mit adott nekem az Erasmus+?

Életre szóló élményeket, melyek sok mindent megváltoztattak bennem, körülöttem. Barátokat, akik nélkül nem lenne ugyanolyan az életem és rengeteg, rengeteg tapasztalatot, melyek nélkül én sem lennék az, aki most vagyok. És persze az angolom is nagyon sokat fejlődött.  Bár látszólag semmit sem változtam, sok mindent másként fogok fel, nagyon sok mindent megértettem és rájöttem, az emberek igenis jók, dacára annak, hogy mit látunk a televízióban, interneten.  Én a tapasztalataimra szeretek támaszkodni és azt tapasztaltam, hogy a kedvesség és nyitottság legyőz minden kulturális különbséget. 

Végezetül csupán annyi: Pályázd meg, vesd bele magad, csináld végig! Megéri, megéri, megéri! 1000-szer is megéri! Ha nem is leszel olyan szerencsés, mint én, élettapasztalatot akkor is szerzel, mely bölcsebbé tesz és már csupán ezért is megéri, nem beszélve arról, hogy sokkal jobban megismered önmagadat.  Légy hát bátor, és élj a lehetőséggel! Nem fogod megbánni, mert az igazi élet valóban a komfortzónán kívül kezdődik! 

Eseménynaptár

2019. szeptember

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30