Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Csató Éva, Szociológia szak, II. év

Pannon Egyetem, Veszprém

Magyarország

Az Erasmus+ mobilitási programtól még középiskolás koromban hallottam először, amikor Kolozsváron voltunk egyetemlátogatáson az osztályunkkal. Akkor nekem olyan elérhetetlenek tűnt az egész. Amikor a Sapientián meghirdették a pályázatot arra gondoltam, hogy meg kellene próbálni. Nagyon sokat hezitáltam, hogy mit tegyek, bele merjek-e vágni, meg tudom-e csinálni én ezt. A sok biztatásnak köszönhetően elkezdtem összegyűjteni a szükséges papírokat. Mikor kiderült, hogy kik mehetnek és pontosan melyik egyetemre, nagy kíváncsisággal kerestem a nevem a névsorban és akkor derült ki, hogy én a Pannon Egyetemre jutottam be, de nem Marikával, mint ahogy azt terveztük, mivel ő az ELTE-re jutott be, de miattam, amiért soha nem lehetek elég hálás neki ő is a PE-t választotta.

Egy héttel hamarább érkeztünk a tanítás előtt így bőven volt időnk felfedezni Veszprémet, megszokni az új környezetet. Az első napokban nekem még minden olyan idegennek ismeretlennek tűnt, de nem kellett sok idő ahhoz, hogy szívünkbe csalja magát a királynék városa. Nagyon csendes kis város, ahol az emberek segítőkészek, barátságosak ezt több alkalommal is megtapasztalhattuk. Kedvenc helyem, ahová nagyon sokszor elsétáltam, mikor egyedül, mikor valaki társaságába az a vár volt és a Jeruzsálem hegy, ahonnan nagyon szép a kilátás a városra.

Az első tanítási hét nagyon gyorsan telt el és tele élménnyel ért véget. Akkor ismertük meg azokat a diákokat, akikkel együtt tanultunk egy éven keresztül. Nagyon barátságosak és befogadók voltak. Aztán nem csak az egyetemen találkoztunk velük, volt, hogy esténként is összeültünk beszélgetni, társasjátékozni. Olyan baráti kapcsolatok alakultak ki, amelyek remélem, hogy nem fognak megszakadni teljesen a távolság miatt. A tanárainkat is nagyon szerettük rendszeresen bejártunk az órákra, ezért nem igazán volt gondunk a vizsgákkal, legtöbb tárgyunk gyakorlati tárgy volt, nagyon sok bemutatót kellett készítsünk amelyeket nagy izgalmak között mutattunk be. Ezek közül szeretném kiemelni azt, amikor a Veszprémi Akadémiai Bizottság által szervezett munkabizottsági ülésén és elméleti tanácskozásán tartottunk.

Nem volt időnk unatkozni köszönhetően a mentorainknak, akik rengetek programot szerveztek nekünk kirándulásokat, társasjáték esteket, kocsma túrákat, kajálós esteket, ahol mi is kellett főzzünk és lehetőségünk volt megkóstolni a más vendégdiákok által készített ételeket. Ezeken az eseményeket volt lehetőségünk ismerkedni, barátkozni a külföldi diákokkal, nem mindenkivel sikerült beszélgetni, mert nem igazán megy nekem az angol de volt egy két diák aki ennek ellenére is barátkozott velünk: Konstantin, Mahammad-ék, Edgard, és Duce. Velük többször is találkoztunk nagyon jó baráti kapcsolatok alakultak ki. Volt, hogy néhányszor össze is futottunk velük, ez nekem az Erasmus előtt elképzelhetetlen volt, hogy egy olyan személlyel menjek el sétálni, akivel nem egy nyelvet beszélek, főként nyelvtudás hiánya miatt (a fordító alkalmazások mindennapos használatba kerültek). Van, akikkel még mindig tartom a kapcsolatot és remélem, hogy még lesz alkalmam találkozni velük. A mentorok közül Máté volt az, aki rengeteg mindenben segített, bármilyen problémával fordulhattunk hozzá, ezért mindig is nagyon hálás leszek neki. A többiek is kitettek magukért nagyon vagány programokat szerveztek és mindig számíthattunk rájuk.

Amikor nem volt semmilyen mentorok vagy egyetem által szervezett program akkor mi találtunk ki magunknak valamit, így sikerült két nagyobb kirándulást is megszervezi Bécsbe és Pozsonyba. Mindkét helyre népes csapattal mentünk és élményekkel tele tértünk vissza. Ezen kívül több alakommal jártunk fel Budapestre, egyszer voltunk Szegeden, meglátogattuk az ismerősöket Hévíz mellett és már meg sem tudom számolni, hogy hány alakommal jártunk le a Balatonra mivel nagyon közel volt hozzánk.

Itthonról is voltak többen látogatóba nálunk, velük is mindig valahová kirándultunk vagy valamilyen eseményen részt vetünk: Sörfesztiválon, állatkertbe, Bagossy koncerten, ahol még itthoni rajongókkal is találkoztunk.

Első félévben az egyetem egyik bentlakásában laktunk, ahonnan második félévre elköltöztünk mivel a vendég diákoknak nagyon sokba került és az albérlettel még egy kicsit tudtunk spórolni is. De én személy szerint egy kicsit jobban szerettem a bentlakásba lakni mivel ott kicsit pörgősebb volt az élet, minden alkalommal mikor kimentem a konyhába főzni szinte biztos volt, hogy egy külföldi társaságának örvendhetek és ezekből az alkalmakból jobbnál jobb sztorik születtek. Esténként a társalgóba össze tudtunk ülni és beszélgetni, de ezeket az alkalmakat is próbáltuk pótolni valamilyen formában. Az albérletben is nagyon szerettem lakni, mivel nagyon szép és csendes helyen volt és alig 10 percre az egyetemtől. Ott négyen laktunk Andival és Örssel így mindig volt társaság.

Kihasználva minden szórakozási és kikapcsolódási lehetőséget csütörtökönként jártunk népek táncára ahol a csoportvezető egy idős bácsi volt, nagyon sokan voltunk egyetemisták, középkorúak és idősek egyaránt. Ezen kívül nagyon sokszor jártunk túrázni vagy az egyetem túra csoportjával vagy a cserkészekkel, mivel az ottani cserkészcsapatot is felkerestük.

Első félévben öten voltunk a Sapientiáról, így volt kire számítani, sokat bandáztunk együtt a csapattal, Nóra második félévre nem maradt ott velünk, de jött az utánpótlás Andor és Zsolt személyében. Így a kis csapatunk hat főre gyarapodott. Nem volt lehetőség a lustálkodásra mindig noszogattuk egymást, ha valakinek valamihez netán nem volt kedve. Spontán jött programokkal tettük színesébe a mindennapjainkat, mint például: közös kajálások, mozizások, tanulások.

Az első két hét eltelte után azt gondoltam magamba, hogy járjon le ez a félév és megyek haza nem kellett sok idő elteljen ahhoz, hogy már azon kezdjek el gondolkodni, hogy meghosszabbítsam-e második félévre is és igen maradtam, amit soha nem fogok megbánni. Az az igazság, hogy annak ellenére, hogy már vártam a hazautazást, mert hiányoztak a családtagok és barátok, nagyon szomorú voltam, hogy haza kell jönni, mert tudtam azt, hogy ez a hazautazás nem olyan, mint mikor haza jöttünk karácsonykor, hanem végleges és még azért maradtam volna egy kis időre. Könnyekkel teli szemmel búcsúztam el az ottani újdonsült barátoktól és a várostól, de azt már mielőtt haza jöttünk volna leszögeztük, hogy ha törik, ha szakad vissza fogunk menni látogatóba.

Az elején félelmekkel tele indultam neki a projektnek, mivel egy idegen város, idegen egyetem, környezet. Tartottam tőle, hogy nem tudok beilleszkedni, nem fogom találni a helyem, viszont bizton mondhatom, hogy pozitívan csalódtam. Az emberek kedvesek, megértőek, és nagyon segítőkészek. Felfedeztem a hiányosságaim, melyekben tudok fejlődni, ilyen például az angol nyelvtudás is. Úgy érzem, hogy tágultak a nézeteim, az általános tudásom. Nagy pozitívumként éltem meg, hogy más kultúrájú emberekkel ismerkedtem, meg láttam életmódjukat, és problémáikkal szembesültem, vagyis hitelesen beszélhetek egyes nemzetiségű emberekről, mert nem csak a tévében láttam, vagy csak a metrón hallottam beszélni őket. Más élethelyzetbe kerültem, mely segítette a problémamegoldó képességem, és már tudom, mire vagyok képes. Olyan dolgokat tapasztalhattam, meg amikre otthon nem lett volna lehetőségem, ilyen a külföldi diákokkal való társalgás, a magyar ajkú környezet adta lehetőségek, és más hasonló helyzetek. Az biztos, hogy nem bántam meg, hogy kihasználtam ezt a lehetőséget ez egy életre szóló tapasztalat, élmény marad.

UI: Köszönöm szépen mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy részt tudjak venni az Erasmus+ programon, külön köszönöm az Erasmus koordinátorunknak, Tenzinek a sok segítséget, türelmet és biztatást.

Eseménynaptár

2019. június

KeSzCsSzVa
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930