Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Kedves Andor, Szociológia szak, II. év

Pannon Egyetem, Veszprém

Magyarország

Nos, hol is kezdjem? Talán ott, amikor találkoztam az Erasmus + nevű cserediák programmal. Középiskolás voltam, amikor az egyetemi börzék keretén belül több alkalommal is hallottam erről a lehetőségről. Persze akkor még az érettségi, a tovább tanulás, vagy nem… és az egyetem választás kérdésein merengtem inkább. Miután bejutottam a Sapientiára az első félévben már világossá vált, hogy mivel a szociológia három éves szak nem lesz sok időm az egyetemen. Így az vált az intézményen belüli életem főbb céljává, hogy minden lehetőséget megragadjak, amit kínálni tud a Sapientia. Ekkor jött be úgy igazán az Erasmus+ a képbe, mint (szerintem) a legjobb lehetőség az egyetemen. Első év második félévében lehetett pályázni. A szaktársaim nagy részével egyetértésben nem volt kérdés, hogy menni akarunk. Inkább az jelentette a gondot, hogy hova. Az egyik szaktársammal már megragadtunk első félévben egy lehetőséget, amely keretén belül 5 alkalommal utazhattunk ki Magyarország területén különböző városokban. A kiutazások időtartama egy-egy hétvége volt. A hétvégék alatt műhelymunkákon és közös beszélgetéseken vettünk részt nagyrészt az értékmentés témakörön belül. A városok közül leginkább Szeged volt az, amelyik elnyerte a tetszésünket. Ezekből a tapasztalatokból gazdagodva döntöttünk úgy, hogy akkor Szegedre mennénk az Erasmus + pályázatán belül is. Már ismeretségi hálózatot is valamilyen szinten kiépítve ideális lett volna számunkra a Szegedi Tudományegyetem.  A papír munkákat szokásunkhoz híven utolsó percekben sikerült elintéznünk. Néhányan második félévre pályáztunk, mások elsőre. Így utólag arra bíztatok mindenkit, hogy pályázzon első félévre, mivel így lehetőség van a hosszabbításra. Meglepetésemre a tanárok is bíztattak, ezzel igazolva, hogy a mi érdekeinket tartják szem előtt.

 A Sapientiának az egyik nagy előnye, hogy viszonylag sokan kijutnak a program keretén belül. Így végül mi is megnyertük. Sokáig nem tartott az öröm, mivel kezdődtek a bonyodalmak. Mivel két másik szaktársunk is Szegedre akart menni így a médiánk alapján mi lecsúsztunk onnan. A második lehetőségként Budapestre, a Kodolányi Főiskolára számítottunk menni, ahová még egy szaktársunk velünk tartott volna. Ő, Ákos végül oda is ment, viszont nekünk adminisztratív problémák adódtak, így ez a lehetőség is kiesett. Utolsó fellegvárként próbáltuk meg a veszprémi Pannon Egyetemet, ahol szerencsénkre fogadni tudtak, amiért ez úton is hálás vagyok.

A Pannon Egyetemen II. év, első félévében már ott tanult két szaktársunk Marika és Évike, akiknek végül annyira megtetszett a város és az egyetem, hogy hosszabbítottak. Így végül én, Zsolt és ők ketten voltunk Veszprémben a Sapientia egyetem szociológia szakáról. Amikor végre letisztult, hogy hova megyünk, akkor kezdtem várni a kiutazást.

A lakással kapcsolatban arra bíztatok mindenkit, hogy bentlakásba menjen, mivel sokkal több élményben részesülhet. Mi Zsolttal végül a kinnlakás mellett döntöttünk, mivel kétszer annyiba került volna a bentlakás. A tulajdonos egy idős házaspár volt, akik nagy vendégszeretettel fogadtak. Megvolt a külön lakrészünk, így nem zavartak és mi sem őket. Nagyon rendesek voltak egész ott létünk alatt. Egy alkalommal elvittek kirándulni, megnézhettük a Tihanyi apátságot, a Balatont és a környék szép helyeit.

A kiutazás autóval történt, sok csomaggal felpakolva, konkrétan a szobámat és minden személyes tárgyat felpakoltam. Korábban még nem voltam ennyi időre elutazva otthonról így biztos, ami biztos semmi se hiányozzon alapon tettem ezt. Persze ennek a sok csomagnak csak kis hányadát használtam, de tapasztalatnak ez is jó volt. Sok kétellyel egy kis szorongással, de tele kalandvággyal és kíváncsisággal indultunk hát el innen Csíkszeredából. Körülbelül éjjel két órára érkeztünk meg Veszprémbe. Akkor még sok mindent nem láttunk a városból, de már akkor a barátságosság érzését keltette.

El kellett teljen közel egy hónap, míg teljesen kiismertük a várost. A közeli bevásárló központokat, a Gulya dombot, az Egyetemet, a központot, a fontos szórakozó helyeket, a Hangvillát, a Petőfi Színházat, a Balaton Plázát és az állatkertet. Ezek a helyszínek maradtak meg leginkább, na meg persze a veszprémi vár. A lakásunk körülbelül 10 percre volt az egyetemtől a Stadion utcában.

A kezdetekben meg kellett szoknunk a főzést, az egyetemet és ehhez hasonló apróságokat, de különösebb problémát nem jelentettek számunkra. A kreativitás csodákra képes, így született meg a serpenyőfedő, Zsolt és Andor módra, amihez nem kellet más, mint egy tányér egy fakanál és némi pillanatragasztó.

Az egyetemmel kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy mivel magyarul tanultunk, nem volt nehéz. Így visszagondolva, talán ha angolra mentünk volna sem lett volna sokkal nehezebb, viszont hasznosabb lett volna. Jó fejek voltak a tanárok és diáktársak is, akik szinte azonnal befogadtak. Az egyetemnek több épülete volt, mázlinkra pont abba kellett járnunk, ami a legközelebb volt hozzánk. Korszerű épületben, jól felszerelt osztálytermekben vehettünk részt a kurzusokon. A vendégdiákoknak külön szerveztek programokat a mentorok. Ezek keretén belül vehettünk részt a kocsmatúrán, a kajálós esteken. Nagyon jó tapasztalatok voltak az ilyen alkalmak, amikor a világ különböző pontjairól érkezett emberek szokásai, értékei, hagyományai megosztásra kerülhettek és mind-mind többek lettünk általuk. Az előítéletek falai egy szempillantás alatt lehullanak például egy kocsmatúrán és a végén azon veszi észre az ember magát, hogy egy pakisztáni hallgatót “apple spirit”- el kínál (pálinka). A tanárok próbálták kihozni belőlünk a maximumot és törekedtek arra, hogy megismerjék a mi otthoni környezetünket is. Így került sor arra, hogy egy diákköri konferencián belül bemutathattuk a Sapientia Erdélyi Tudományegyetemet, külön kitérve a Csíkszeredai Karra.

A hétköznapjainkat lévén, hogy a komfortzónánkon kívül éltük, próbáltuk hasznosan eltölteni. Egymást bíztatva folyamatosan tevékenykedtünk valamivel. Spórtoltunk, moziba jártunk, buliztunk (azt mondjuk nem eleget) és kirándultunk.

Két nagyobb kirándulást sikerült összehoznunk bár többet szerettünk volna. Mindkét kiránduláshoz csatlakoztak a más városban élő szaktársaink is. Pontosabban Ákos Budapestről, Betti és Krisztina Szegedről. Így egy viszonylag nagy csapattal sikerült meglátogatnunk ezt a két szép várost. Az első kirándulásnál Pozsonyra esett a választás. Mivel közel van a határhoz, semmi nehézséget nem jelentett egy nap alatt, előzőleg megtervezett úton a nevezettességeket végignézni. Esős idő, vonatlekésés nehezítette meg, de így is egy felejthetetlen élmény marad.

A második nagyobb kirándulásunkat nem sok időre rá Bécsre terveztük. Ez kissé nagyobb vállalás volt, de nem az utazási idő tekintetében. Mivel egy nagyváros, tele szebbnél szebb épületekkel, terekkel nem tudtuk teljes mértékben végignézni egy nap alatt. De így is a lábunkat lejárva attól a perctől, ahogy megérkeztünk addig, amíg este felültünk fáradtan a vonatra azt tudom mondani, hogy nagyon megérte. Főleg, hogy konkrétan csak a vonatjegyek kerültek pénzbe.

Ezen a két nagyobb kiránduláson kívül, mivel Budapest és a Balaton is közel volt többször is meglátogattuk mindkettőt. Attól kezdve, hogy jó idők lettek, addig, amíg haza jöttünk, amikor csak tehettük a Balatonon voltunk.

Hazautazásunk előtt az utolsó éjszakán hajnalig sétáltunk és elbúcsúztunk a város minden olyan zugától, ami szép emlék marad, akárhányszor újra látjuk majd.

Sok-sok élménnyel gazdagodtam, amiért nem lehetek elég hálás. Egy teljesen új környezetben tudtam kipróbálni és megismerni jobban magam. Arra buzdítok mindenkit, hogy ha lehetősége van rá, használja ki ezt a programot és az ott töltött időt. Köszönöm szépen mindenkinek, aki segített részt venni az Erasmuson. Köszönöm a szaktársaimnak, akikkel közösen átélhettem ezt a sok jó élményt. Külön köszönöm Tenzinek a sok türelmet és segítséget.

Ui.:  “Ha élhetnék többször más helyen újra, akkor is eljönnék erre az útra.”

Eseménynaptár

2019. június

KeSzCsSzVa
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930