Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Kelemen Beáta, Szociológia szak, II. év

Szegedi Tudományegyetem

Magyarország

Számomra az utazás, új tájak megcsodálása, tapasztalatok szerzése az egyik legnagyobb öröm forrása. Véleményem szerint ilyen lehetőség számtalan adódik az ember életében, csak fel kell figyelnie rájuk, észre kell vennie azokat, és élnie kell velük. Az Erasmus+ mobilitási program is egy ilyen lehetőség az egyetemista hallgatók életében. Ugyanakkor jó alkalmat nyújt ez a program az önállósodásra, a függetlenedésre, a környezetváltozásra, a családtól és barátoktól való elszakadásra, amely egy jó próba lehet a személyiség fejlődésében. Ezeket az érveket megfontolva vállalkoztunk szaktársammal, egyúttal egyik legjobb barátnőmmel, Krisztinával, hogy kipróbáljuk magunkat és egy félévet Szegeden töltünk.

A papírmunkák sikeres elintézése és az első féléves vizsgák után, február elsején indultunk útra féléves tanulmányaink helyszínére. Már az első nap megragadott a város szépsége, impozáns épületei, egy hatalmas város, amelyben rengeteg az egyetemista és az egyetemi épület. Érkezésünk után elindultunk egy városfelfedező körútra, hogy megtekintsük a nevezetességeket és valóban otthonként tudjunk tekinteni erre a helyre. Ezt szerencsére nagyon hamar sikerült megvalósítani, mivel mind a város, mind az emberek, akikkel megismerkedtünk nagyon barátságosak voltak.

Az első napjaink a város felfedezése mellett a papírmunkákkal teltek, meg kellett tapasztalnunk azt, hogy mennyivel nehezebb úgy elintézni azokat, hogy csak egymásra számíthatunk, nincs külső segítség. Hála istennek úgy a kinti, mint az itthoni illetékesek mindig a rendelkezésünkre álltak. Majd megkezdődött a félév, az ismerkedés az egyetemmel, a tanárokkal, a társakkal, az anyaggal. Óráink a félév során 3 épületben zajlottak, ezek között volt modernebb, de régebbi is. Az ottani elvárások hasonlítottak az itthonihoz, a tanárok különféle tanítási és számonkérési módszerekkel próbálták érdekessé és szemléletessé tenni az anyagot. Az igaz, hogy sok erőfeszítéssel és tanulással járt, de úgy érzem, hogy megérte, mivel minden vizsgát sikeresen teljesítettünk.

Ez a pár hónap valóban olyan dolgokra adott lehetőséget, amit otthon nem biztos megtapasztalhattunk volna. Az is világossá vált, hogy rengeteg a lehetőség, csak meg kell találni őket. Ilyen alkalom volt például a Partiszkon Társadalomtudományi Közhasznú Egyesületnél megvalósuló önkénteskedés, a sportedzések, amelyek ingyenes alkalmak voltak az Eramusos diákoknak (fitball, aerobic, zumba), ifjúsági csoportban szerzett élmények, ahol nagyon jó hangulatban teltek a gyűlések.

Számomra újdonság volt a több nemzetiséggel való találkozás és együttélés is. A kollégiumunkban számtalan nemzetiségűvel találkoztam, ilyen volt például a koreai, angol, perzsa, török, olasz, arab, bangladesi, de voltak még kisebbségi magyarok is, akiknek- elmondásuk szerint- hasonló a helyzetük a miénkhez. Megismerkedhettem a kultúrájukkal, íz-világukkal, megtapasztaltam a kommunikáció nehézségeit, nem egyszer keveredtünk félreértésekbe. A kollégiumi élet megtapasztalása is új dolog volt számomra, de visszagondolva egy felejthetetlen élmény, mivel olyan emberek barátságát és bizalmát nyertem el, akikkel úgy érzem szoros kapcsolat alakult ki, amelyet azóta is ápolunk. Velük együtt vettünk részt számtalan programon és sokszor jártunk kikapcsolódni is.

Én személy szerint egy jóval nagyobb szabadságot tapasztaltam meg az ittlét során, mint az itthoni egyetemen. Ezt leginkább a szabadidő eltöltési formáira értem, mivel itt jóval több lehetőség adódott erre. Elutaztunk kétszer Budapestre, egy-egy hétvégét töltöttünk ott, voltunk a kint tanuló otthoni szaktársainknál Veszprémben, velük elutaztunk Pozsonyba és Bécsbe, ahol rengeteg maradandó élménnyel gazdagodtunk. Meglátogattuk az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkot, voltunk Gyulán, Pécsett, eljutottunk Békéscsabára, mindenhol szebbnél szebb helyeket láttunk és tapasztalatokat szereztünk, amelyek egész életemben elkísérnek majd. Ezenkívül sok koncertlehetőség van, ki is használtunk belőle jó párat. Városszinten számos kulturális program gazdagítja a mindennapokat, főleg a tavasz beköszöntével, ilyen volt a Csokifesztivál vagy a Borfesztivál. A majálisolás sem kellett elmaradjon, kárpótolta a város által szervezett majális program.

Összeségében ez a félév nagyban gazdagította a személyiségemet, nem bántam meg, hogy éltem ezzel az egyetem nyújtotta lehetőséggel. Sok új emberrel megismerkedhettem, sok új tájat megláthattam, új, barátokat szerezhettem, vagyis minden olyan elképzelésem teljesült, amit már az elején említettem. Véleményem szerint sikerült függetlenedni is, megtanultunk gondoskodni magunkról, új környezetbe beilleszkedni. Visszatekintve minden ott töltött perc egy örök emlék marad, amelyre szívesen gondolok vissza. Hálával tartozok mindenkinek, akik ezt a félévet szebbé tették számomra, elsősorban Sándor Krisztinának, akivel mindig osztoztunk örömben-bánatban, az itteni és szegedi szakkoordinátorainknak és a legnagyobb köszönet Bors Hortenziát illeti, mivel ő volt az, aki távolról is mindig támogatott és bíztatott bennünket bármilyen reménytelennek is tűnt néha a helyzet.

Mindenki számára, aki gondolkodik, hogy részt vegyen-e a mobilitásban, csak ajánlani tudom, hogy merjen belevágni és kiállni az útja során elé gördülő akadályokat, mivel az ott töltött idő alatt ráébred arra, hogy megéri az erőfeszítés, a vizsgákra való felkészülés és olyan tapasztalatokat, élményeket, ismereteket szerez, amelyek a jövőben a hasznára válnak és mindig szívesen gondol majd vissza rájuk.

Eseménynaptár

2019. szeptember

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30