Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Madaras Andrea, Kommunikáció és közkapcsolatok mesterszak, I. év

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

Sziasztok!

Őszinte leszek, fogalmam sincs, hol is kezdjem. Napok óta figyelem az üres dokumentum fehér lapján ütemesen villogó fekete kis kurzort, s az egyetlen mondatot az oldalon: a címet. Próbálom sorba rendezni a gondolataimat, de korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Hiszen vége van, én pedig búcsúzni jöttem. Borzasztóan utálok búcsúzni, egyrészt hihetetlenül megviselnek a változások, másrészt - még ha nem is akarom ezt hinni magamról -, meglehetősen érzékeny tudok ám lenni, és még annál is jobban tudok szeretni és kötődni. Ennek ellenére, bármennyire nehéz és fájó is, fontos számomra, hogy ha az élet úgy hozza, el tudjak köszönni, és minden szépségével és nehézségével együtt tudjam lezárni az adott fejezetet. Vagy jelen esetben ezt a Budapesten töltött félévet.

Az első Erasmus+ mobilitásom egy kaland volt, olyan élmény, amire sosem számítottam, arról pedig álmodni sem mertem, hogy mesterszakos hallgatóként lesz egy második lehetőségem is. Amikor megtudtam, hogy én is a nyertes pályázók között vagyok, örvendtem is meg nem is. Nehéz döntés volt belevágni ebbe az Erasmus+ mobilitásba, talán arra is hamarabb tudtam volna válaszolni, ha megkérik a kezem. Nehéz döntés és az annyira utált könnyes búcsú.

De már nem volt ismeretlen a sok papírmunka és tennivaló, a CooSpace oktatási rendszer, sőt a nagyváros világa sem. Az egyetlen ismeretlen hely a fogadóintézményem volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Három hatalmas épület, amiben eltévedni igencsak könnyű. Az ember lánya lassan hozzászokik az új környezethez és azt is kénytelen megszokni, hogy az oktatás nem az anyanyelvén zajlik, hanem angolul. Igen, jól látod, ebben a félévben az összes tantárgyat idegen nyelven teljesítettem. Az első pár hétben furcsa volt, hogy angolul kérdeznek és úgy is kell válaszolni, azonban nem csak nekünk volt furcsa az angol nyelvhasználat, az oktatók is csodálattal realizálták, hogy Erasmus+ programban résztvevő diákként beszélek magyarul, romániai létemre ennyire jól.

Barátokból, kirándulásból, buliból, mókából és kacagásból ezúttal sem volt hiány. Welcome party, sörözések a nemzetközi diákokkal, akiket nem érdekli, hogy helyesen beszélsz angolul vagy sem. Jó érzés, amikor a barátaid nem rajtad, hanem veled nevetnek, amikor hülyeséget mondasz. Ezt sosem felejtem el és javaslom, hogy mindenki tartsa észben: “Doesn't matter what you say, for sure your English is better than my Hungarian.”

A látványosságokat is szemügyre vettük és persze lencsevégre kaptuk. Egy-egy séta vagy városnézés eredménye alkalmanként 200-300 kép. Úgy-e Simófi Annamária? Éjszakai borozás a Margit-szigeten; kocogás, ami nekem igazából csak 5km séta volt; kávék a Frei caféban; sütemény a Damniczki cukrász manufaktúrában; a Hajógyári-sziget látnivalói, éjszakai városnézés, költészet napja és még sorolhatnám.

Az Erasmus+ mobilitásomat, az egyetem jóvoltából, egy szakmai kirándulás koronázta, amely során személyesen is láthattuk azt, amiről órán tanultunk. A tanórák a jelenkor kisebbségi problémáiról szóltak, leginkább a mélyszegénységben élő romák kérdéskörét érintve. A két napos kiránduláson Egerbe és Szamolyára látogattunk el, ahol előadást hallottunk a helyi roma gyerekekkel foglalkozó civilszervezet munkájáról, arról, hogy miként próbálják őket integrálni a társadalomba. Szamolyán olyan látvány tárült elém, amire nem számítottam. Egy elhagyott roma tábort jártunk körül, ahol pár éve még barlanglakásokban éltek az emberek, olyanokban, amelyekben az előtt a bort tárolták.

Az oda és a visszaút ideje alatt otthon éreztem magam a vonaton, ugyanis hatalmas hasonlóság van a MÁV egyes jártai és a CFR között. 

Lejárt a félév, elérkezett a hazautazás ideje. Ezt már mondtam nektek, de meg kell ismételnem: nem tudom, hogy lehet ez, de a ruhák mindig megszaporodnak. A mobilitás végére annyi csomagom lett, hogy hárman alig tudtuk kivinni a buszpályaudvarra. De Anettel már azt is tudjuk, hogy egy cipőnek akkor is van hely a bőröndbe, ha egy tűnek sincs.

Számomra az Erasmus+ mobilitási program egy különleges élményeket nyújtó, minden igénynek megfelelő modern kirándulás, melynek jellemzője a kitartás és probléma megoldási hajlam fejlesztése, és ahol az önkifejezés és az önmegvalósítás elérése a cél. 

ELTE, Csodák Palotája, Normafa Park, Városliget, Kopaszi gát, Halászbástya, ELTE Füvészkert, Deák Ferenc tér, Gül Baba utca, Parlament, Hajógyári sziget, Yellow, Ötkert, Doboz, The Donut Library, Frei cafe, Bálnaterasz, Szabadság híd, Feneketlen tó, Pizza King, Spar, Asia Center, Hősök tere, Óriáskerék, Pázmány koli, Székesfehérvár, Eger, Szamolya, légiparádé, hajókázás, kacsák, kirándulás, könyvespolcok, mozi, barátok, kávézások a teraszon, megannyi emlék...

 

A viszont látásra, Budapest!

 

Erasmus+, köszönöm neked! Külön köszönet illeti Bors Hortenziát, aki hatalmas türelemmel és odaadással végzi a munkáját. Köszönöm!

Eseménynaptár

2019. szeptember

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30