Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Salamon Emőke-Katalin, Turisztikai mérnök-menedzser szak, II. év

Eszterházy Károly Egyetem, Eger

Magyarország 

Minden kezdet nehéz! Úgy érzem, ez a legmegfelelőbb mondat, amivel indíthatom a beszámolómat. Ugyanis (ahogy a mondás is tartja) az én Erasmus+ tanulmányi mobilitásom is nehezen kezdődött, majd egy szép történetté nőtte ki magát, melynek rajtam kívül két fontos szereplője is volt, Aschner Dóra-Klára és Turzó Elizabet.

Mi hárman, akik úgy gondoltuk, hogy emlékezetesebbé szeretnénk tenni az egyetemi éveinket, hogy igenis jó dolog az Erasmus+, nekivágtunk. Mi, kis naivak, elhittük, hogy mint amennyire vagánynak tűnik, annyira egyszerű is. Hát nem így történt. Mindaddig hatalmas volt a lelkesedésünk, ameddig szembe nem néztünk az első problémával. Majd csak jöttek, jöttek és csak jöttek a problémák.

A legelső problémával már az első napon szembesültünk, amikor tudatosult bennünk, hogy tulajdonképpen a magyar erasmusos diákokat nem igazán veszik figyelembe, csak azokat, akik angolul tanulnak. Ez megmutatkozott abban, hogy a fogadó egyetem nem készített magyar erasmusos diákoknak külön órarendet, nem konkretizálták, hogy pontosan melyik településen tartják az adott órát (Eger illetve Gyöngyös). Pár hónap ottlét után is azt kérdezték, hogy „Önök hová mennek Erasmussal?”, aztán közöltük, hogy jöttünk és nem megyünk, majd amikor a papírokat szerettük volna lepecsételtetni és aláíratni, kerestük az erre megfelelő személyt, és valamiért senki nem ismerte, senki nem tudott segíteni. Még a Neptunban se tudtuk az órákat felvenni, a 8-ból összesen csak 2-t, sorra küldtek egyik helyről a másikra, hogy majd ott tudnak segíteni, mire a harmadik ember, akit kértünk csak azért segített, mert (az ő szavaival élve) már szégyellt tovább küldeni. Mivel problémánk volt a tárgyfelvétellel, ezért az első héten nem tudtunk minden órán részt venni, aminek meg is lett a következménye a második héten, annak ellenére, hogy nem mi voltunk a hibásak. Már az első két hétben úgy éreztük, hogy elég volt, tovább nem bírjuk és fel akartuk adni. De szerencsére nem így történt, ott voltunk egymásnak, tartottuk egymásban az erőt. Úgy éreztük, hogy ez lesz a legrosszabb félévünk, nem csak az egyetem miatt, hanem az adott környezet is közrejátszott ebben. Eger egy nagyon szép város, magas a turizmus iránti érdeklődés, rengeteg látnivaló van, viszont az emberek nagyon arrogánsak. Ezt a kijelentésemet egy konkrét szituációval igazolnám, ami mély nyomot hagyott bennem a mai napig. Kedves szaktársaimmal bementünk egy nemzeti dohányboltba, köszöntünk tisztességesen, hogy „Jó napot kívánok!”, amire jött a válasz „Személyiket kérek!”, én, kis hűségesen odaadtam a „buletinem” amire azt a választ kaptam „Még csak nem is vagytok magyarok?!”. És ez még csak az első napokban volt.

Ahogy telt az idő, úgy egyre jobban kezdtük megszokni a helyet, kezelni az érdekesebbnél érdekesebb szituációkat és egyre jobban barátkoztunk az ottlétünkkel. Talán, bátran kijelenthetem, hogy ehhez közel 2 hónap kellett. A február és a március csupán azzal telt el, hogy egyenesbe jöjjünk úgy papírok, mint órák szempontjából.

Na de a bizonyos április és május. Ez a két hónap annyira gyorsan és eseményekkel dúsan telt el, mintha 1-2 hét lett volna. Még március végén elhatároztuk, hogy ez így tovább nem mehet, most már valami jó történjen velünk is. Történt is. Az áprilisi hónapot egy kis budapesti kirándulással kezdtük meg, amikor egy csodálatos napot tölthettem el a testvéremmel.

Többszöri alkalommal mentünk Budapestre, többek között egy koncerten is részt vettünk, ismerkedtünk a várossal és az ottani élettel.

Budapesten kívül még más városba is ellátogattunk, pl. Szegedre, illetve Pécsre, ahol szintén emlékezetes napo(ka)t töltöttünk el.

Az egyetemi életünk is ebben az időszakban kezdett beindulni, egyre több barátunk lett, egyre több embert ismertünk meg. Ahogy szokták mondani, hogy a tavasz érkezésével a természet is fellendül, úgy mi is fellendültünk. Egyre nagyobb volt a vágy, hogyha már más városokban jártunk, most már a „mi kis városunkat” is fedezzük fel. Ezzel a gondolatmenettel vágtunk neki, hogy megtekintsük az Egri bazilikát, mely egy csodálatos építmény és egyben Magyarország egyik legnagyobb temploma.

Majd az utunk tovább vezetett a Szépasszony Völgyébe, amely Eger legnagyobb kiterjedésű, összefüggő borpincés területe.

A turisztikai termékfejlesztés tanórán belül sikerült meglátogatni az Érseki Palotát, majd a Bolyki-völgyet melynek kifejezetten örültünk, mert talán magunktól nem találtunk volna rá.

A Bolyki-völgy egy csodálatosan szép hely, amely talán egész Heves megyében híres a borkészítésről és az ott készült borok kaptak a legtöbb elismerést Magyarország szinten. Sikeresen magunk mögött tudhatjuk az Egri Vár látogatását is, amely szorosan kapcsolódik Erdély történetéhez és számtalan érdekességet tár elénk egy gyönyörű képpel a városról. 

Mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogyha Egerbe látogat, akkor a fent említett helyszíneket semmiképp se hagyja ki, mert nagyon szép látvány, de ha már valaki Egerben van, akkor a szép látványhoz már a város szélén lévő nagy kiterjedésű borvidékek is hozzá járulnak, mely egy erdélyi ember számára nem egy mindennapi látvány.

Mindezek után emelném ki a legemlékezetesebb és talán legegyedibb élményünket, amikor ugyanis egy Horror cirkuszba látogattunk el. Ez a látogatás volt a „hab a tortán” ugyanis az utolsó hetekben történhetett meg velünk ez az adrenalin dús este. Úgy is fogalmazhatok, hogy ezzel zártuk az ottlétünket, amelyet a lányoknak köszönhetek, mivel születésnapomra kaptam tőlük ezt az ajándékot és elmondhatom azt is, hogy eddigi legszebb születésnapomat tölthettem Egerben, melyet szintén a lányoknak köszönhetek. Tehát, lányok, köszönöm szépen! 

Az Erasmus végéhez érve, egyre szerencsésebbnek mondhattuk magunkat (ahhoz képest, hogy az elején mennyi rossz dolog történt velünk), mivel sikeres vizsgákat tudhattunk le elég rövid időn belül és a hátra maradt másfél hetet júniusban úgymond nyaralásként éltük meg és pont elég volt ez az idő arra, hogy elbúcsúzzunk és magunkban is lezárjuk az „Eger és a lányok” történetet.

            És most akkor mit is adott nekem az Erasmus+?

Egy felejthetetlen félévet az egyetemi éveimből. Megtanított önállósulni, megtanított arra, hogy milyen az élet, amikor szinte csak magadra számíthatsz, megtanított spórolni, beosztani azt, amid van, megtanított igazán értékelni a Sapientia EMTE-t és szorosabb köteléket kötött köztem és a lányok között.

Bátran elmondhatom, hogy bár nehezen kezdődött, egy igazán szép történet lett belőle. Örök hálám a lányoknak és magamnak, hogy 2 hét elteltével nem adtuk fel, végigcsináltuk és most fülig érő mosollyal gondolhatunk vissza az elmúlt félévre.

Mindenkinek ajánlom, hogyha teheti, vegyen részt az Erasmus+-on, de nagyon figyeljen arra, hogy melyik félévben akar kimenni, az adott félévben milyen tantárgyakat tanulna itthon és mindenképp nézzen utána a fogadó egyetem részéről nyújtott lehetőségek után is. Ha valakinek ezek után is Egerbe támad kedve menni, bátran keressen minket, mi szívesen segítünk bármiben!

Végezetül köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki hozzájárult az Erasmus+ mobilitásomhoz és külön köszönet Bors Hortenziának, hogy bár ő csak a munkáját végezte, mégis hatalmas segítség volt számunkra minden, amit értünk tett! Hálásan köszönjük!

Eseménynaptár

2019. szeptember

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30