Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Simofi Annamária, Élelmiszeripari mérnök szak, II. év

Szent István Egyetem, Budapest

Magyarország

Egy hatalmas közhellyel élve, nem a cél a fontos, hanem maga az utazás élménye, de aki ezt megfogalmazta, nem utazott több mint 10 órát egy nemzetközi buszjárat „kényelmes” ülésébe préselve.

Ez a történet lassan 5 hónapja kezdődött egy kissé hűvös téli napon, mikor egy lány a kis csíkszeredai szobájából elindult a nagy Budapestre, hogy önszántából kiszakítsa magát komfortos mindennapjaiból és egy számára idegen helyen, idegen emberek közt próbáljon élni és tanulni. Igen kissé mazochista hajlamra vall, azonban minden rémület és kétely ellenére, ahogy az lenni szokott a dolog jobban sült el, mint azt bárki gondolta volna.

A terv miszerint ez idő alatt kicsit kipihenem magamat, lazítok, elengedem a stresszt, részben dugába dőlt. Igaz stresszes nem voltam, de kipihent sem. Budapest nem az a város ahová pihenés céljából utazik az ember, mint kiderült. Sok szórakozó hely, még több ember, rengeteg látnivaló és az érzés, hogy élsz. Ez elegendő is ahhoz, hogy félretedd a házi papucsodat és csak menj, és tátott szájjal bámulj. Hajnal 6 körül érkeztem meg és egy régi jó barátnak hála akadálymentesen el is jutottam a bentlakásba, ahol laktam. Bele sem merek gondolni, hogy egyedül mégis hogyan jutottam volna el a cél állomásra. Egy héttel a tanév kezdete előtt érkeztem, hogy legyen időm kicsit megszokni a várost, az egyetemet és, hogy részt vehessek az Erasmus Orientation Day eseményen, valamint az első Budapest challengen. Legnagyobb nehézségem az ismerkedés terén, maga a nyelv volt, ugyanis alap szinten ugyan beszélek angolul, de sosem tanították az iskolában, hogy hogyan lehet megérteni egy angolul beszélő Franciát, vagy ami még nehezebb egy nigériait. Elég sok időbe telt, míg az angol órákról ismert kimért tanári kiejtéstől elindulva hozzászoktam a közel sem pontos, enyhén tájszólással beszélő diáktársaim stílusához. Számomra is meglepő volt, hogy nem is tartott olyan sokáig ez a folyamat.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mégis hogyan fogalmazhatnám meg az új impulzusok keltette érzéseimet. Végső soron bele kellet törődnöm, hogy bizony a magyar nyelv bármily gazdag szókinccsel is rendelkezik, úgy sincsenek megfelelő szavak arra, mikor majdnem fél óra „hegymászás” után felérsz a Citadella tetejére és eléd tárul a tavaszi ébredését élő Budapest teljes pompájában, a maga elragadó nyüzsgésével, a borongó égboltba nyúló tornyokkal, a város fölé magasodó óriáskerékkel és a Dunával. Hogyan is lehetne átadni az élményt, mikor éjszaka sétálsz a Duna parton és figyeled amint a kivilágított hidak és épületcsodák fénye a városon kívül tartja az éjszaka sötétjét. Mikor szaladás közben a Margit szigeten a szél az arcodba csap, mikor a hideg is kiráz hajókázás közben, ahogy a melletted szaladó vizet figyeled, vagy az épületeket amint elsiklanak előtted.

Első utam, bár nem teljesen önszántamból, a Budai várba vezetett. Magamhoz hűen, kissé eltévedtem, és ha már a Duna teljesen rossz partján álltam, kihoztam a lehető legjobbat a helyzetből. Vagy a szerencsének, vagy a lassan kialakuló megszokásnak hála a többi kirándulásom, már sokkal irányítottabban, bár semmivel sem céltudatosabban zajlott. Az esetek túlnyomó többségében az előre megtervezett útvonalainkkal homlokegyenest ellenkező célpontokhoz érkeztünk meg, ilyen eset volt a Füvészkert meglátogatására tett kísérletünk, minek végül a Hősök tere lett a végállomása. Talán azt mondhatom, hogy pont ezek az apró rendezetlenségek miatt volt annyira az enyém az élmény, és a spontán programok végül mindig jobban sikerültek, mint a terveink amilyenek lettek volna.

Az egyetem által szervezett kifejezetten Erasmusos programok gyakran olyan részét mutatták meg a városnak, amit egyedül talán nem fedeztünk volna fel. Ezeket szerettem a legjobban, mikor a különböző nemzetiségű emberek egy asztalnál ülve igyekeztek minél többet megmutatni saját kultúrájukból, és nem ritkán nyelvükből. Bár nem tudtam minden szervezett programon részt venni, de amelyen ott voltam az határozottan örök emlék marad a Beer-Bike egy egészen más perspektívából mutatja meg a várost és egészen új szintre emeli az idegenvezetést, az Escape Game pedig egy eldugott ismeretlen helyet tárt fel előttünk, tele kihívással és nevetéssel.

Igaz, ami igaz rengeteg élménnyel és emlékkel gazdagodtam e pár hónap alatt, azonban nem csak erről szólt. Persze sokkal csábítóbb, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy milyen sokat kirándultunk, buliztunk, mennyi szórakoztató programon vettünk rész, de volt ennek az 5 hónapnak egy melósabb oldala is, mégpedig az egyetem.

Nem állíthatom, hogy túl sokat gondolkodtam volna azon, hogy megpályázzam-e a féléves Erasmus mobilitást. Miután hazajöttem tavaly szeptemberben Székesfehérvárról, egyértelmű volt számomra, hogy amint esélyem lesz rá, újra élni fogok az Erasmus nyújtotta lehetőségekkel. A lehetőség pedig szembejött én pedig magamhoz szorítottam amilyen gyorsan csak tudtam. Az elején kissé bizonytalan voltam, hogy valóban Budapest-e a megfelelő hely számomra, de végül azt hiszem sikerült meglovagolnom ezt a hullámot és nem temetett magába a nagyváros. Az első hetekben még a megfelelő épület megtalálása is egy mindennapos kihívás volt számomra. Ha hozzá vagyunk szokva, hogy egy épületen belül megtalálunk minden helyiséget, labort és tantermet, akkor bizony okoz némi fejfájást egy több épületből álló együttesben megtalálni az általunk keresett helyet, de ez a probléma is csak időszakos volt, néhány hét alatt sikerült hozzászoknom nem csak az egyetemen belüli tájékozódáshoz, de a városban is egyre ritkábban tévedtem el.

Tanulmányi szempontból egy igazán kitűnő tapasztalat volt a kint töltött 5 hónap. Nehéz volt teljesen angol nyelven tanulni, végül mégis sikerült teljesíteni a vizsgákat. Legjobb számomra talán az, hogy az angol nyelvű oktatásnak és a külföldi csoporttársaknak hála sikerült némiképp fejlesztenem az angoltudásomat, ami alapvető célom volt. Emellett megismerhettem egy másik intézmény, egy más tanügyi rendszer működését. Természetesen mind az itthoni, mind a kinti egyetem mellett és ellen tudnék példákat felhozni, azonban ami biztos, hogy a megajánlott jegyek határozottan hiányozni fognak!  Igaz nem az én feladatom megítélni a saját fejlődésemet, de úgy érzem sok mindent tanultam, sokat fejlődtem és olyan helyzetekben is kipróbálhattam magamat, amikre itthon nem biztos, hogy lett volna lehetőségem. Talán pont ez az Erasmus lényege.

Így visszagondolva nagyon rövidnek tűnik ez az 5hónap, mert ha az ember jól érzi magát csak úgy szalad az idő.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani legelső sorban Bors Hortenziának a rengeteg türelemért, segítségért és kitartásért, mivel nem kevés problémát sikerült néha okoznom neki, nagyon hálás vagyok mindenért. Ezen kívül Jusztin Kittinek a SZIE Erasmus koordinátorának, aki szintén sokat segített kint tartózkodásom alatt. Hálával tartozom magáért a lehetőségért az Erasmus program megalkotóinak, a tanáraimnak, mind a Sapientián, mind a Szent István Egyetemen, valamint a barátoknak, akik még felejthetetlenebbé tették az elmúlt félévemet.

 

Eseménynaptár

2019. június

KeSzCsSzVa
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930