Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Szász Delinke, Kommunikáció és közkapcsolatok mesterszak, I. év

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

Először is bemutatkoznék. Szász Delinkének hívnak, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán ebben a tanévben kezdtem el tanulmányaimat a Kommunikáció és közkapcsolatok mesterszakon, ami egy nagyobb váltás volt számomra a román-angol után, de nem bántam, mert reménykedtem abban, hogy így talán lehetőségem nyílik megpályázni az Erasmus+ programot.

Még hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt, amikor még csak képeken láthattam Budapestet és a barátaim, ismerőseim történeteit hallgathattam arról, hogy milyen lenyűgöző város, befészkelte magát a szívembe az, hogy én oda el akarok menni egyszer, valamikor az életben. Sokáig még csak egy álomkép volt előttem, de már akkor is csalogatott csodálatos tájaival, gyönyörű épületeivel. Mivel nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal belevághatok-e ebbe a kalandba, amit alapképzésen elszalasztottam, így rá is kérdeztem a felvételin, hogy élhetek-e ezzel a lehetőséggel. Amikor igenlő választ kaptam, akkor már tudtam, hogy igenis ki akarom próbálni magamat, el akarok utazni a nagyvilágba, kicsit távol lenni az otthonomtól.

Nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a honlapon megjelenjen a várva-várt felhívás, amit természetesen rengeteg papírmunka követett. Nem is tudtam sokszor, hogy hogyan jussak egyről a kettőre, de ami a legfontosabb, hogy a végére értem és kijutottam. A szállást persze nem volt könnyű megtalálni és meg is fagytam, el is áztam, amire odaértem, de ez csak az első nap volt, ami egyben a legnehezebbnek tűnt. Kisvárosi lányként úgy éreztem, hogy én el fogok tévedni ebben a nagyvárosban, de épp amennyire tartottam ettől, olyan könnyen gyorsan megszoktam a budapesti közlekedést és az sem jelentett gondot, hogy az egyetemre negyven percet kellett utaznom.

Én mindenképpen az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre akartam menni, habár nem tudtam, hogy ott mi vár rám, de azt hiszem, kellemesen kellett csalódnom. Eleinte féltem attól, hogy angolul kell kommunikálnom a többiekkel és mi van, ha nem fognak megérteni, mert mindenki más országból érkezett, sőt olyan is volt, aki más kontinensről. Természetesen vétettem hibákat, mint mindenki, aki nyelvet használ és tanul, de azt kell mondanom, hogy sikerült megértetnem magam másokkal. Hisz teljesen új területre tévedtem, ezért minden apró sikeremnek örültem és ehhez a tanáraim türelme és segítőkészsége is nagyban hozzájárult.

Óráim többnyire hétfőn és szerdán voltak, ezek mellett volt egy teljesen gyakorlati tárgyam is, ami két hétvége alatt, tömbösítés formájában zajlott le. Ez volt a kedvencem, mivel itt családias hangulatban, kényelmes fotelekben, vagy akár a kanapén hallgathattuk végig, amit a tanárnő elmondott és mindenki kérdezhetett, vagy elmondhatta a véleményét. Ennek a tárgynak a keretén belül narratív interjúk vezetését gyakoroltuk és élőben is kipróbálhattuk magunkat. Ezáltal új emberekkel ismerkedtem meg, új történeteket hallhattam. Egy másik tantárgyon belül részt vehettünk egy két napos tanulmányi kiránduláson Egerben és Szomolyán, ahol megismerhettük a roma NGO-k működését, valamint közelebb kerülhettünk egymáshoz a többiekkel, akik szintén felvették ezt a tárgyat. Többnyire másfél órát kellett az tanteremben ülve végighallgatnunk a tanárok mondandóját, hasonlóan az itthoni oktatáshoz, de magunk választhattuk ki a tantárgyakat, amit tanulni szerettünk volna. Nagyon örültem, hogy nem teljesen egyedül kellett végigcsinálnom ezt a félévet, ugyanis az egyik kedves szaktársam, Madaras Andrea is velem együtt tanult az ELTE Társadalomtudományi Karán, így volt, akihez fordulnom, ha néha zsákutcába kerültem.

A félévet már egy Pub Crawl nevű eseménnyel indítottuk testvéremmel, Szász Rékával, aki szintén az ELTE-re nyert pályázatot. Itt kocsmáról kocsmára járva, feladatokat teljesítve lehetett megnyerni a versenyt, amit a mi csapatunknak nem sikerült, de nem bánkódtunk, ugyanis ezt követte az első buli, a Traffic Lights Party, ahol a csapatok tagjai az eredményhirdetés után kibulizhatták magukat. Nem sok buliba jártunk ezután, mert Budapest még felfedezésre várt.

Úgy véltem, hogy jobb lesz a bakancslistámat követnem, mert rövid a félév és én még sok részét meg akarom ismerni Budapestnek. Így elmehettem életem első Hooligans koncertjére, amit már ki is néztem a félév elején. Kihasználhattam az alkalmat március 15-én és mivel a legtöbb múzeum ingyenesen látogatható volt, így betekintést nyerhettem a Magyar Nemzeti Galéria, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum világába. A Csodák Palotájában is jártam, ahol újra gyereknek érezhettem magam a sok játék kipróbálása által, ezen kívül minden olyan helyre eljuthattam, amit csak sikerült besűrítenem a keretbe, mint például Citadella, János-hegy, Erzsébet-híd, Lánchíd, Szabadsághíd, Margitsziget és még sorolhatnám. Bécsbe is elmentünk, ami azelőtt egy elérhetetlen álom volt számomra egészen addig a pillanatig, amíg meg nem vettük a buszjegyet és ott nem találtuk magunkat a Schönbrunn kastély udvarán.

Hogy mit kaptam ettől a félévtől? Sok értékes embert, akikre azt hiszem ezután is számíthatok. Hogy mit tanultam? Már a félév elején megtanultam azt, hogy a sikert nem csak úgy ajándékba kapjuk, hanem meg kell dolgoznunk érte. Arra is megtanított ez a félév, hogy merjek másoktól segítséget kérni, mert attól nem leszek kevesebb, sőt tudjam viszonozni is azt vagy legalább megköszönni. Ezek tudatában azt üzenem nektek, hogy soha ne adjátok fel az álmaitokat és ha egy ilyen lehetőséget felétek sodor az élet, soha ne szalasszátok el. Ezúton szeretném megköszönni a segítséget Hubbes László tanár úrnak, Bors Hortenziának, valamint Csukovits Balázsnak, akikhez bármikor fordulhattam.

Eseménynaptár

2019. június

KeSzCsSzVa
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930