Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Tot Andrea, Világ – és összehasonlító irodalom, angol nyelv – és irodalom szak, II. év

Pannon Egyetem, Veszprém

Magyarország

 

Az Erasmus + Program nem volt teljesen ismeretlen számomra, volt már szerencsém részt venni egy mobilitáson, a középiskola utolsó évében, ahol két hét praktika időt tölthettem el külföldön. Már akkor tudtam, hogy ha még lesz lehetőségem rá, biztosan ki fogom használni, és hát jött is a lehetőség az egyetemen. Két teljes félévet tölthettem Magyarországon, Veszprémben, a Pannon Egyetemen. Nyugtató érzés volt, hogy nem teljesen egyedül kellett szembe néznem a problémákkal, kihívásokkal, hiszen velem tartott a barátom, és egyik szaktársam is. Mint később kiderült, nem csak hárman voltunk Veszprémben, hanem még két Szociológia szakos diáktársunk is, a másik félévben pedig csatlakozott hozzájuk még két szaktársuk, a végére egy egészen szép kis csapat kovácsolódott össze.

Veszprém az a kisváros, ahol hamar otthon tudja érezni magát az ember és mégsem válik unalmassá. A városlakók igen kedvesek, nyitottak, barátságosak, nyugodtak és segítőkészek, nem volt nehéz beszállni a mindennapi kerékvágásba. Egy félév után már a második otthonunknak éreztük. Szerintem biztosan ellátogatok majd a jövőben, talán több napra is.

A város maga gyönyörű, rengeteg kulturális és egyéb kikapcsolódási programon lehet részt venni. Persze, az egyik legnagyobb pozitívum a csak pár kilométerre található Balaton. Amint tehettük, mi is lejártunk oda és igyekeztünk kiélvezni, amennyire csak lehetett. Láthattam ősszel, télen, tavasszal és nyáron is. Minden évszakban megőrizte a maga szépségét, festői tájat kínálva a látogatóknak. Mivel imádok utazni, ezért próbáltam bejárni a környéket, ellátogatva, ahová csak lehetett. A meglátogatott helyek között szerepelt pl. Pannonhalma, Keszthely, Sopron, Pápa, Hermend, Balatonalmádi, Balatonfüred, Siófok, Tihany, és végül, de nem utolsó sorban Pozsony. Ezek a kirándulások remek kikapcsolódást nyújtottak, főképp a szesszió és a vizsgaidőszak után.

Az egyetem is egy teljesen új élmény volt. Jóval nagyobb, több szakkal, több karral, több diákkal. Más volt, mint amit otthon megszoktam, de valamiben mégis hasonlított: ugyanolyan családias, barátságos kis közösség vett körül. Mindenki próbál segíteni a másiknak, támogatást nyújtani, amiben csak tud. Volt szerencsénk vendégekként részt venni az egyetem gólyabálján és diáknapján is.  Sok külföldi diák volt, az órán kívüli tevékenységek segítettek abban, hogy jobban megismerhessük egymás kultúráját, tapasztalatát. Furcsa volt a felismerés, hogy habár különböző helyekről, különböző társadalmi háttérből származunk, mégis hasonlóan gondolkodunk, hasonló céljaink vannak. A magyar diákok is rendkívül segítőkészek voltak, szívesen mutatták meg országuk szépségeit, kincseit. Talán szövődött egy-két barátság is…

Kezdetben a tantárgyak nem voltak a legkönnyebbek, de szerencsére ott volt velem Nóra, a szaktársam, aki támogatott, amiben csak tudott (Köszi, Nóra), így sikerült jó eredményekkel lezárnunk az első félévet. A másodikban már egyedül kellett boldogulnom, teljesen más órákon, más diákokkal. Igaz, minden órán nem voltam egyedül, hiszen velem voltak az ott maradt lányok, akiknek szintén sokat köszönhetek (Köszi Éva, Marika). Próbáltunk felzárkózni, alkalmazkodni az ottani követelményekhez, ami legtöbbször nehezebbnek tűnt a megszokottnál.

A gyakorlatorientált órákon segítettek a tanárok abban, hogy kitudjuk hozni magunkból a maximumot, és ténylegesen használható tudást tudjunk a magunkénak a későbbiekben. Egy nagyon kedves tanárunk lehetőséget adott rá, hogy kipróbálhassuk magunkat egy nyelvi konferencián, ahol az országunk, városunk mellett, bemutathattuk a Sapientia Egyetemet a Karjaival együtt a többi előadónak és meghívottnak. Hasznos tapasztalat volt mind szakmai, mind a személyes fejlődés szempontjából.

Úgy gondolom, egy ilyen lehetőség rendkívül sokat jelenthet és élni kell minden lehetőséggel, mert hosszútávon csakis az embernek fog kedvezni. Jobban megismerheted a különböző embereket, élethelyzeteket, de legfőképpen saját magadat. Rájössz, hogy nem minden annyira szörnyű, mint amilyennek látszik első ránézésre, hogy nincsenek határok, hogy az élet minden egyes percében van valami csodálatos. Rendkívül gazdag emlékekkel gyarapodhattam kint létem alatt, amelyekre biztosan mosolyogva fogok visszaemlékezni sok év múlva is. Jó volt egy kicsit kilépni a komfortzónából, olyan ismeretlen helyzetekbe kerülni, ahová talán máskor nem is lett volna lehetőség.

Visszagondolva az elmúlt egy évre, minden jó és rossz tapasztalat felértékelődik, megszépül. Lehet, hogy éppen abban a pillanatban nem gondoltam volna, hogy ilyen jól is elsülhetnek a dolgok, de rá kellett, hogy jönnöm: de igen! Igent kell mondani az efféle lehetőségekre, nem mindig adódnak az életben.Csak bátorítani tudok mindenkit, hogy próbálja meg, használja ki és élje meg minden másodpercét. Biztosan nem éri majd csalódás!

Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, aki támogatott az elmúlt egy évben. Külön köszönet Bors Hortenziának a sok munkáért és türelemért!

Eseménynaptár

2019. június

KeSzCsSzVa
     12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930