Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2017/2018 II. félév /

Turzó Elizabeth – Turisztikai mérnök-menedzser szak, II. év

Eszterházy Károly Egyetem, Eger

Magyarország

 

Kis történetem talán eltér majd a megszokottól, de amennyi ember, annyi féle érzés, élmény, és tapasztalat létezik, így hát talán nem is kell olyan rosszul éreznem magam, hogy egy kicsit másképp történt ez a négy és fél hónap az én szemszögemből.

A második évem második félévét Egerben töltöttem, két másik szaktársammal együtt Aschner Dóra-Klárával és Salamon Emőke-Katalinnal. Eger egy kisebb város, ugyanakkor hatalmas turizmussal rendelkezik, ami által elég sok diáknak támadt kedve az Eszterházy Károly Egyetemen bővíteni tanulmányait.

Velünk együtt rengeteg diák jött Egerbe Erasmus+ programmal, ezáltal számos más nemzetiséggel ismerkedhettünk meg, mint például török, spanyol, holland, dán, norvég, kínai, angol, szlovák. Mindenki a bentlakást választotta otthonának, de mi hárman úgy gondoltuk, hogy ha már lúd, legyen kövér, és költözzünk albérletbe. Szerencsénkre, egy gyönyörű apartmant tudhattunk otthonuknak, elképesztően rendes tulajokkal, akiknek utólag is szeretnénk megköszönni minden segítségüket.

A kezdeti nehézségek nálunk, folyamatos nehézségek sorozataként volt jelen. Az első napon az erasmusos diákoknak tartottak egy kisebb körbevezetést a főépületben.

Mint valószínűleg tudjátok, odakint nem egy épületben folyik a tanítás, ügyintézés, mint a Sapientián. Ezért aztán bajban is voltunk, mikor beértünk a főépületbe, és kerestük az ottani Erasmus koordinátort, és megkérdeztük az ott dolgozó tanárokat, hogy hol találhatjuk és ők egymástól kérdezték, hogy: „Nálunk dolgozik egyáltalán ilyen nevű nő?” Első benyomást jól megalapozták, majd folytatták azzal, hogy kinevettek mikor, közöltük velük, hogy Erasmussal jöttünk tanulni hozzájuk. Majd, miután véget ért a program, elmentünk felfedezni a többi épületet, és amelyikbe tudtunk bementünk megkérdezni, hogy hol találjuk Molnár Anitát az Erasmus koordinátort, és senki még csak azt sem tudta, hogy létezik. Teljes fejetlenség jellemezte már akkor a kinti egyetemet, és így mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem tűnt szimpatikusnak az egész. Nagy nehezen sikerült megtalálnunk a megfelelő személyt, majd gondunk volt a tárgyfelvétellel, amiben ő tudott volna segíteni, de elküldött minket a tanszékünkre, ahol nem igazán szívélyesen fogadtak, majd mikor megmondtuk kik vagyunk és miért jöttünk, kedvesebb hangnemre váltottak, és közölték ők sem tudnak segíteni. Így hát átküldtek a dékáni a hivatalba, ahol visszaküldtek az Erasmus koordinátorhoz. Végül megmondtuk, hogy onnan jöttünk és valószínű megsajnáltak és felvették a tantárgyaink egy részét, mivel a másik részét egy másik városban Gyöngyösön tartották, így sajnos elég sok tárgyat nem tudtunk hazahozni, és még az itthoniakból is maradt el, mivel labor órákat odakint nem tudtunk tanulni. Azonban azokon a tanórákon, amelyeket sikerült felvenni, többé kevésbé jól éreztük magunkat, és akadtak olyan tanáraink, akik teljes mértékben segítségünkre voltak. Tanóra keretein belül volt lehetőségünk ellátogatni az Érseki palotába, és Eger egyik legkiemelkedőbb boros pincészetébe a Bolyki-völgybe.

Persze előfordult olyan tanár is, aki közölte velünk, hogy nem vagyunk jó fejek, hogy járunk órára, és ezért ő nem fog minket átengedni, és megkérdezte, hogy komolyan gondoltuk-e az ő óráját, mivel ő simán megbuktat minket. Félévközben akadtak kevésbé nehéz időszakaink, de ránk inkább az volt jellemző, hogy semmi nem úgy történt, ahogy szerettük volna, semmi nem úgy jött össze és elég sokszor volt bennünk, hogy feladjuk, és jövünk vissza. Természetesen nagy honvágyunk volt, és igazán megtanultuk értékelni, azt amink van itthon, és hálásak voltunk, hogy Sapientiát választottuk egyetemünknek.  Az ottani diákok, vagy csak alapból az emberek nem túl barátságosak – tisztelet a kivételnek. Mindenhol meggyűlt a bajunk a nem túl kedves emberekkel, mint az egyetemen, a buszon, de még a szomszédokkal is.

A kinti tanulástól, az egyetemtől, és azoktól az emberektől eltekintve, akik meglehetősen gorombán álltak hozzánk - vagy csak amúgy az élethez - jól éreztük magunkat. Rengeteget jártunk Budapesten, ami Egertől mindössze 138 km-re található.

Sokat tudtam hazajárni Szegedre a szüleimhez, valamint, a városon belül is nagyon sokat kirándultunk. Jártunk a Bazilikában és egri várban is.

Utólag visszatekintve jól eltelt, de számomra ez a félév több bajt okozott, mint hasznot. Vannak persze olyanok, akik felejthetetlen jó élménynek írják le, és tapasztalatszerzésnek tényleg kiváló volt. Sajnos mi nem voltunk olyan szerencsések, mint társaink, de attól vágjatok bele ti is, egy próbát mindenképp megér, ugyanis ha mi nem mentünk volna el, úgy éreztük volna, hogy lemaradunk valami fantasztikus dologról. Még nekünk sem késő, hogy valami igazán jót hozzunk ki belőle, hisz lehet még pályázni és én azt mondom, pályázzatok ti is! De próbáljatok meg túljutni Magyarországon, mivel oda bármikor átmehettek, itt van a szomszédban. Menjetek és lássatok világot, tanuljatok nyelvet és fedezzetek fel tényleg különböző kultúrát. Ezt én mondom, aki onnan jöttem, hogy a felsőoktatásban én teljesen csalódtam és százszor jobban jártam, hogy Csíkszeredába jöttem tanulni.

Őszintén hálás vagyok itthoni koordinátorunknak, Bors Hortenziának, aki rengeteget segített, sőt még annál többet is és a lányoknak, akikkel együtt tölthettem kint ezt a félévet, hogy bár nem úgy, ahogy szerettük volna, de kint voltunk, belevágtunk, megcsináltuk, viszonylag jó volt és örökké a miénk marad.

Eseménynaptár

2019. szeptember

KeSzCsSzVa
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30