Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2018/2019 II. félév /

Bodor Imre-Zsolt, Környezetmérnök szak II. év

Università degli Studi della Tuscia, Viterbo

Olaszország 

Az én kiutazásom története igen hosszúra nyúlik vissza. Maga az ötlet, hogy Erasmus+ programmal kiutaznék tovább tanulni, már 2018 elején megfogalmazódott bennem. Lassan érlelődött, formálódott és az év közepe fele végleg eldöntöttem, hogy én igenis megyek külföldre tovább tanulni.

Legelőször kezdtem nézegetni hová is lehet menni. Sok egyetemet megnéztem, de valahogy én valami még izgalmasabbra vágytam.Valamire, ami nem hétköznapi, amit nem minden nap csinálnak a diákok. Olyan helyre akartam utazni, ami más, ami többet nyújt, ami új és egyben izgalmas. Ekkor rá találtam az olaszországi Viterbo városban található Tuscia egyetemre. Így nem volt kérdés, hogy Olaszország mellett döntök. Felvettüka kapcsolatot a fogadó egyetemmel. Ők a maguk olaszos gyorsaságukkal válaszoltak, és ebben az ütemben is folytatódott az ügyintézés.

Alaposan megterveztem, melyik félévben mit fogok tanulni, hogy osztom be az időmet, hogy építem fel az egyetemi éveimet, összeállítottam a tantárgyaimat, beszéltem a tanáraimmal. 2018-2019 második félévében elővettem a harmadéves tantárgyaim zömét, így egy nagyon nehéz és ember próbáló félévet kezdtem el. Rengeteg kurzus, átfedések, vizsga és megpróbáltatás, de a végére minden sikerült, mivel egész végig csak arra gondoltam: Olaszországba rám vár. Elintéztem a papírokat, jóváhagyásokat, elbúcsúztam szüleimtől, barátaimtól és neki vágtam a nagyvilágnak.

Utazásom a bukaresti reptéren indult, innen repültem a Róma Ciampino reptérre. Felszállás után azonban közölték, hogy tűz ütött ki az ottani reptéren, így egy teljesen más reptéren fogunk leszállni. Ekkor azonban az otthon megtervezett útvonalaim, és minden tervem ködbefulladt, ott fenn 4000 méter magasan. Kicsit bódultan, de megtörve nem – azon töprengtem hogyan tovább. Leszállás után haladtam a tömeggel át az ellenőrzéseken, átvettem a csomagom, kisétáltam az óriási Fiumincino reptér bejáratához és ott megálltam egy lélegzetnyire. Hogyan tovább? Rá kerestem a legközelebbi vonatállomásra, de a térkép szerint épp itt vagyok. Ezzel sem jutottam előbbre. Aztán a sok ezer ember közül kiszúrtam magamnak egyet és „nincs veszíteni valóm” alapon elindultam utána. Nagy megdöbbenésemre véletlenül ő is a vonatállomásra tartott. Az állomáson meg kellett küzdenem a jegyvásárlással, az olasz állomásfőnökkel – egészen addig, amíg megtaláltam a nekem megfelelő vonat járatot.

Innen már egyenesen vezetett az út Viterbóba. Az állomáson várt rám egy ottani ismerősöm Enikő. Az ő segítségével átvettem a lakást, aláírtam a szerződést és segített az ottani szükséges iratok elrendezésében is. Másnap már ismerkedtem a lakótársakkal. Két olasz és egy kínai fiúval. Közös vacsorával kezdtük.

A következő napon kipihentem a fáradalmakat, és felkerestem a helyi Erasmus titkárságot. Ott is elintéztük a formai dolgokat. Zárásképpen azt kérdeztem mikor kell kezdenem az egyetemet, amire ezt a választ kaptam: Majd elkezdődik valamikor. Amikor akarsz, bemész és kezdesz. Ez olyan olaszos laza hozzáállás. Kezdtem érteni miről beszéltem otthon mikor azt mondták: laza, nyugodt emberek. Az elkövetkező hetekben elkezdtem egyetemre járni, az elején minden kurzusra bementem, hogy tudjam eldönteni melyeket szeretném tanulni. Megismerkedtem a laboránsokkal, és már harmadik nap elkezdtem a szakmai gyakorlatomat a mikrobiológia laborban. A laborban talaj arzén szennyezés- kutatással foglalkoztak, és engem is bevontak. Nagyon boldog voltam mivel itt találkoztam először olyan személyekkel, akik jól beszélnek angolul, és a szakmai gyakorlat/kutatások alatt is teljesen képben tudtam maradni.

Így lassan-lassan kialakult az élet. Első hónap végére teljesen kirajzolódott mit szeretnék tanulni, melyik kurzusokat választom. Hétvégéken jártunk körbe a városban és környékén, meglátogattunk, több nevezetességet, megismertük a várost és környékét. „Mindenhol jó, de még jobb otthon” – hangzik el a mondás. Igaz is. Nagyon jól éreztem itt magam, de mégis valahogy hiányoztak a barátaim, a családom. Azonban lassan kezdtem megszokni, kezdtem beilleszkedni, átvenni az ők temperamentumukat, szokásaikat, ritmusukat. Érdekességként tapasztaltam meg, hogy itt a cappuccinot csak reggel szokták inni. Délután már nem illik.Valamint az is furcsa volt, hogy 13.00-kor mindenki elmegy szünetet tart, ebédel. Ekkor bezár a bank, posta, egyetem, hivatalok. Mindenki szünetel, megáll az élet. Ilyenkor csak az éttermek, kávézók vannak nyitva. Viszont pár óra múlva ismét megindul mindenki, és folytassa ott, ahol abba maradt.

A kínai lakótársammal ellátogattunk Firenzébe. Körbe sétáltuk a várost, megnéztük a főbb nevezetességeket: Ponte Vecchio (Öreg híd), firenzei dóm, Pitti-palota, Basilica San Lorenze, Santa Croce, Piazza Michelangelo – itt főleg a Dávid szobor, ami nagyon híres. Itt bele kóstoltunk az igazi olasz ételekbe, de a kínai konyha ízvilágát is kipróbáltuk. Lassan megtapasztaltam, hogy mennyivel másabb az életvitelük, mennyivel nyugodtabbak, gördülékenyebb az életük, mennyivel másabb kultúra, más emberek, szokások, életvitel.

Telt múlt az idő, és közeledett a húsvéti időszak. Ekkor az egy hetes vakáció időszakban, Rómát látogattuk meg, több napon keresztül, körbejártuk a legfőbb nevezetességeket, megismertünk sok embert, és egy tartalmas hetet tudhattunk magunk mögött. Jártunk a Szent Péter téren, a Bazilikában, megnéztük majdnem Róma összes szökőkútját, az Angyalvárat, Barberini palotát, Colosseumot, Pantheont, és a virágokkal feldíszitett Spanyol lépcsőt is, és az ókori római városközpont és piactér romjait is.

Az ottani vezetőség, tanárok és diákok is nagyon szívesen álltak a rendelkezésemre, segítettek bármiben, ami a haladásomhoz és a sikeres vizsgákhoz szükséges volt. Ezen időszak lejárta után éreztem csak igazán sikeresnek ezt az időszakot, mivel a sok nyelvi nehézség és megpróbáltatás ellenére minden felvett vizsgám sikerült idegen nyelven letenni. Már biztosan tudtam, megérte.

Az olasz magatartás, viselkedés teljesen más kultúrába engedett betekintést. Ők teljesen másképp gondolkodnak, más a felfogásuk, az életstílusuk. Ha gazdaságilag hasonlítjuk, akkor elmondhatjuk, hogy ár- viszonylatban nagyon magas a viszonylat. Otthoni viszonylathoz hasonlítva sokkal drágább minden. Tanítási rendszerük sokkal lazább. Az az észrevételem, hogy itt azok járnak egyetemre, akik tényleg tanulni, fejlődni akarnak. Első évben mindenki ugyan azt tanulja, majd második évtől kezdenek el szakirányokat választani, ki, amit szeret, amiben jónak érzi magát. A tanárok részéről is rengeteg segítséget, támogatást kaptam. Ha valakit megkérdeztem a városban, az is nagyon rugalmas volt, próbált segíteni, nem voltak elhatárolódva attól, ha egy külföldi kér segítséget tőlük.

Ez az egész olaszországi út egy nagy lépés volt számomra, mind nyelvtanulás, mind önfejlesztés, és tapasztalatszerzés terén is. Az elkövetkező félévben ismét vissza szeretnék menni, még egy félévet tanulni ott kint, még több tapasztalatot és tudást szerezni.

 

 

Eseménynaptár

2019. október

KeSzCsSzVa
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031