Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Erasmus+ / Erasmus+ beszámolók / Tanulmányi mobilitás 2018/2019 II. félév /

Kovasch Orsolya, Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szak II. év

Universida de Vigo, Vigo

Spanyolország 

Amikor először meghallottam Spanyolországot, mint választható lehetőséget nagyon örültem, mindig szerettem volna közel élni a végtelen tengerhez, így nem volt kérdés, hogy Vigot választom (annak ellenére, hogy sohasem hallottam a városról azelőtt). Arra gondoltam, hogy már januárban(amikoris a félév kezdődött) kellemes idő fog várni rám az itthoni mínuszokhoz képest. Ugyanakkor a pozitív oldala mellett van egy negatív oldala is a januári kezdésnek, a kollokvium hét után egyetlen egy hetem állt rendelkezésre teljesíteni a vizsgákat, aggódtam az itthoni tantárgyak felvétele és a második féléves vizsgák miatt is, mégsem volt egy percig sem kérdés az, hogy megyek-e.

Vigo az egyik legcsodálatosabb város, amit eddigi életem során volt szerencsém meglátogatni. A város fiatalos, élettel teli, nagyon sok diáknak ad otthont a világ minden tájáról egészen Brazíliától Dél-Koreáig, szinte minden országból.

Előzetesen jelentkeztem az ESN (Erasmus Student Network) „buddy” programjába, ami azt jelentette, hogy küldtek egy önkéntes lányt elém a reptérre, akinek az volt a feladata, hogy segítsen nekem megtalálni a panziót, ahová szobát foglaltam néhány napra, segítsen nekem lakást keresni és bármilyen probléma esetén segítséget nyújtson nekem.

Rögtön első naptól kezdve a jó időtől fellelkesülve felfedezőutakra indultunk a városban, vicces volt látni, ahogyan az óceánpartra tartó buszok megteltek Erasmusos diákokkal. Az ESN által szervezett programok sora a „welcome month”-al kezdődött, ami azt jelentette, hogy az önkéntesek minden egyes napra szerveztek valamilyen programot, kocsmatúrát, karaoket, bowlingot, city games-t, így nagyon hamar megismertük egymást, kialakultak a barátságok. Ugyancsak az ESN szerezte nekem életem első szörfös élményét egy Nigran nevű mesés tengerparton.

Lakást egyetlen napomba telt találni, az ESN által szervezett „flat-huntingon” hamar megtaláltam az otthonom erre a néhány hónapra, közel a város központjához és óceánra néző konyhával. A lakás négy szobás volt, együtt laktam ott egy budapesti, egy marokkói származású francia és egy szlovák lánnyal, mindannyian az Erasmus kapcsán kerültünk Vigoba. Ezeknél a lányoknál jobb lakótársakat aligha találhattam volna, mind nagyon aranyosak és nyitottak voltak, együtt főzőcskéztünk, jártunk bulizni és mindent meg tudtunk egymással beszélni.

Gyorsan kialakult az a társaság, akikkel aztán a félév végéig együtt jártunk mindenfelé. Spanyolokkal is sikerült barátságot kötnöm, és már most biztos vagyok abban, hogy ezek között lesz egész életre szóló is.

Az egyetem lenyűgözően hatalmas és korszerű. A városból busszal kb. fél óra alatt lehetett eljutni az egyetemre, ugyanis egy városon kívül eső domboldalon található. Az egyetem olyan nagy, mint egy falu, minden szaknak külön épülete van, a filológiának (ahová én jártam) például négy épülete is van. Az oktatási rendszert egyébként érdekesnek találtam, a diákok órarendjei nem voltak túlzsúfolva tantárgyakkal, jóval több szabadidő állt rendelkezésükre, mint nekünk itthon, bár azt hozzátenném, hogy ott a bölcsészek négy évig járnak egyetemre, nem három. Az órák látogatása egyébként nem volt kötelező, mégis mindig nagy létszámmal vettek részt a diákok az órákon. Ugyancsak az ESN-nek köszönhetően eltölthettem egy hétvégét Santiago de Compostelaban és a Coruñaban is.

Karnevál idején a barátaimmal elmentünk a közeli Baiona nevű kisvárosba, ahol a hagyomány szerint ebben az időszakban az emberek az utcára vonulnak, sütnek-főznek, finomakat isznak, és középkori ruhákat viselnek. Mivel Spanyolországban a karnevál fontos esemény, ezért ellátogattunk egy másik városba is, Xinzo de Limiába, ahol már mi is jelmezeket öltöttünk, és egészen hajnalig táncoltunk az óváros utcáin. Nagyon szerettem Spanyolországban azt, hogy szinte minden héten volt valamilyen esemény, ami okot adott az embereknek arra, hogy kivonuljanak az utcákra szórakozni, ilyen volt például a Reconquista is, amikor is azt ünnepelték, hogy visszahódítottak területeket más népektől. Persze igyekeztem én is mutatni nekik valamit a hagyományainkból, ezért húsvétkor piros tojást festettem és egy kedves spanyol barátom meglocsolt egy vödör vízzel mindenki nagy csodálatára.

A tavasz fénypontja a húsvéti vakáció után jött el, ekkor került sor a spanyolországi ESN áltat szervezett ibizai kirándulásra, amellyel egybekötve volt szerencsém meglátogatni Barcelonát és Formenterra szigetét is. Ezen a kiránduláson Spanyolország összes Erasmus központjából vehettek részt a diákok, így sikerült tovább bővíteni az ismeretségi körömet. Az ibizai kirándulás egy hét tömény bulizásból állt.

Ibizáról hazatérve sem állt meg az élet, gyorsan következtek is a vizsgák, amelyekkel nem volt szerencsém, abban a rendszerben ugyanis nincs meg a diákoknak az a szabadságuk, hogy időpontot válasszanak, így többször is előfordult, hogy két vizsgám is volt ugyanazon a napon.

Szerencsére úgy alakult, hogy a vizsgák végeztével még mindig volt több, mint három hetem a hazautazás előtt, így bőven volt még időm utazgatni és élvezni a jó időt a tengerparton. Egy kedves spanyol barátommal közösen szerveztünk kirándulásokat, ő vezetett és többször egészen Portugáliáig vitt az utunk, meglátogattuk Guimaraest, Viana do Castelot és A Guardat is.

Egy hétvégét például Portóban is eltöltöttünk, ahol finom borokat kóstoltunk és nagyokat sétáltunk a város régi épületei között.

Az utolsó Vigoban töltött hétvégén csatlakozott hozzánk a családom, is, így már velük kiegészülve kirándultunk az öböl másik oldalára, Cangasba onnan pedig elmentünk a Farod do Cabo Homehoz közeli világítótornyokhoz.

Nehéz volt Vigot magam mögött hagyni, kezdetben azt hittem, hogy a város fog hiányozni, de most már tudom, hogy inkább az emberek. Nyilván sokat számít, ha a város, ahová megyünk Erasmusra szép, de jó társaság nélkül kevés lehet. Többen is mondták, hogy a „post-Erasmus-depresszió” nagyon rossz lesz, de sosem hittem el, amíg a saját bőrömön nem tapasztaltam meg. Az segített egy kicsit, hogy nem egyből hazajöttem, hanem még eltöltöttem pár napot Madridban a családommal, és máris tervezem a visszautazást Vigoba.

Az Erasmus egy olyan élmény, amit úgy gondolom, hogy mindenkinek át kellene élnie legalább egyszer, képes új látásmódot adni és új kapukat megnyitni előttünk. Te, aki ezt most olvasod, ha van lehetőséged, akkor kérlek, menj, ne félj semmitől, ülj egy repülőre és szerezz életre szóló élményeket egy Erasmusos városban! Nem fogod megbánni! Én biztosan sohasem fogom elfelejteni ezeket a hónapokat.

Eseménynaptár

2019. október

KeSzCsSzVa
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031