Beszámoló a X. „Gúzsba kötve táncolni” fordítói versenyről

A mindeddig egy napos versenyt a kerek évforduló alkalmából szerveztük másfél naposra, hogy így több olyan tevékenység is beleférjen, ami lehetővé teszi részben a fordítással, részben az egyetemünkkel, illetve a versenyzőknek egymással és egyetemi hallgatóinkkal való jobb megismerkedését. Az első forduló eredményei alapján 14 fordítás 12 szerzőjét hívtuk a döntőbe (hiszen két diák két kategóriában is továbbjutott), közülük 7 diák és kísérő tanáraik jöttek el a péntek délutáni tevékenységsorozatra.

A Nyúl mint tolmács

A verseny első délutánján tehát 17–17.30 óra között érkeztek vendégeink, akik az egyetem vendégszobáiban biztosított szállásuk elfoglalása után a 234-es teremben megtekinthették elsőéves román-angol és világirodalom-angol szakos hallgatóink előadását, Lázár Ervin A Nyúl mint tolmács című meséjének dramatizálását. A mese humorosan ugyan, de a tolmács, a nyelvi közvetítő felelősségére hívja fel a figyelmet.

Közmondások a falon

Az előadás után egy játékos feladat várta a diákokat, 27 magyar közmondásnak kellett megkeresniük a román és angol megfelelőjét. Hallgatóink felügyelték és segítették a munkát. A fordító szempontjából jó tudni, hogy minden nyelvnek megvannak a sajátos állandósult szerkezetei, ezeknek minél alaposabb ismerete és helyzetnek, célnak megfelelő használata részben a nyelvtudás fokmérője, részben a fordító feladata.

Filmfordítás-filmferdítés

Rövid pihenő után újabb játékos feladatra került sor, a Zootopia című rajzfilm két részletét tekinthették meg a diákok, egyiket magyar, másikat román felirattal. A feliratok – szándékos rontás eredményeként – nem mindenütt voltak helyesek, de az egyértelmű hibákon túl voltak olyan fordítói megoldások is, amelyek értelmezésre, beszélgetésre adtak lehetőséget. Ezek a beszélgetések lehetőséget adtak arra, hogy a fordítói hőség és kreativitás kényes egyensúlyáról beszéljünk, illetve a diákok oldott körülmények között ismerhették meg társaikat és egyetemi hallgatóinkat. A foglalkozásokon kísérő tanáraik is részt vettek, ők is bekapcsolódtak.

Prózavers-fordítás

A délután utolsó foglalkozását Tomonicska Ingrid kolléganőnk vezette, aki román irodalomtörténetet oktat a Humántudományok Tanszéken, emellett pedig műfordítással is aktívan foglalkozik. Borsodi László csíkszeredai költő prózaverseinek fordítási kísérletén keresztül világította meg a műfordítás, azon belül a lírafordítás sajátosságait, nehézségeit. A diákok, egyetemi hallgatóinkkal együtt csoportos munkában egy-egy prózaverset fordítottak román és angol nyelvre. Az angol változatokat eljuttatjuk a szerzőnek, aki megígérte, hogy reagálni fog rájuk.

Munka közben előkerültek a szótár-applikációk, és megbeszélték, hogy nincs fordítás szótár nélkül, a legtapasztaltabb fordító is szótárak számos típusát veszi igénybe munkája során. A néhol gondterhelt, néhol pedig vidám arcok talán jól érzékeltetik a munka hangulatát: örömet okozó szellemi erőfeszítésről volt szó.

A tartalmas délutánt egy közös pizzázás zárta a Bandido’s vendéglőben, ahol a diákoknak és tanároknak egyaránt alkalmuk adódott a kötetlen beszélgetésre és ismerkedésre, a másnapi versenyre hangolódásra.

December 8., szombat

A tulajdonképpeni döntőre szombaton reggel került sor. Háromnegyed kilencre megérkeztek azok a versenyzők is, akik a pénteki programon nem tudtak részt venni. Rövid bemutatkozás és eligazítás után a könyvtárba vonultunk, ahol Máthé Zsolt könyvtáros immár tizedik éve fogadja a versenyzőket esztétikusan és praktikusan előkészített szótárakkal.

A szótárasztal rövid feltérképezése után a diákok a kiválasztott szótárakkal együtt elfoglalták helyeiket, megkapták mappáikat a fordítandó szövegekkel, és hozzáláttak a munkához. két órát dolgozhattak, a két kategóriában versenyzők még egy fél órát kaptak arra, hogy második fordításukat befejezzék.

Míg a diákok fordítottak, addig a kísérő tanárok és tanszékünk oktatói egy kávézással-teázással egybekötött beszélgetésen, tapasztalatcserén vettek részt, ahol a bemutatkozás után magáról a versenyről, a vele kapcsolatos véleményekről, javaslatokról esett szó, illetve a diákok továbbtanulási választásairól, hiszen versenyünk nem titkolt célja, hogy népszerűsítse, közelebb hozza a pályaválasztás előtt álló középiskolásokhoz a humán tudományokat, konkrétan az egyetemünk által felkínált filológiai jellegű szakokat. A tanárokkal való beszélgetés erősített meg abban, hogy ezt a versenyt nem kell nagyobb méretűre – és ezáltal óhatatlanul személytelenebbre változtatni, a kétfordulós jelleg, az, hogy az első fordulóban otthoni munkával pályázhatnak a diákok, sok olyan tanulót is részvételre ösztönöz, aki egy eleve közvetlen megmérettetésen (mint például az iskolai tantárgyversenyek) nem hajlandó részt venni. Ugyanakkor a verseny népszerűsítése kapcsán egyértelművé vált, hogy a tanárokkal való személyes kapcsolat biztosíthatja, hogy eljusson a verseny híre a tanárokhoz is, ezért megadták email-elérhetőségeiket, hogy a jövőben ne csak a vállalkozó kedvű diákokon múljon a részvétel, hanem a tanárok is biztathassák erre a tehetségesebb gyermekeket.

A fordítás végeztével zsűriző kollégáink nekifogtak a szövegek értékelésének, ami idén nagyon nehéz feladatnak bizonyult, hiszen több kategóriában is kiemelkedő minőségű fordítások születtek, nehéz volt a rangsorolásuk.

Amíg a zsűri javított, meghívottjaink, vendégeink, diákok és tanárok Tomonicska Ingrid és két harmadéves hallgatónk vezetésével meglátogatták a Csíki Székely Múzeum várostörténeti kiállítását.

A verseny várva-várt eredményhirdetésére 13 órakor került sor a 12-es teremben. Itt dr. Pap Levente dékánhelyettes és dr. Tódor Erika Mária tanszékvezető köszöntötte röviden az egybegyűlteket, majd elsőéves hallgatóink versösszeállítása következett, ami a fordításról szólt. Az évszázadok során fordítók, írók, költők sora fogalmazott meg frappáns gondolatokat a műfordításról, ezeket a gondolatokat szakították meg román versek magyar és angol , magyar versek román és angol fordításai.

A műsor után a négy kategória értékelő-bizottságainak egy-egy képviselője összefoglalta a javított fordítások általános erényeit és hibáit, tanácsokat, javaslatokat fogalmaztak meg a fiatal fordítók számára a szöveg értelmezésével, a sajátos fordítási helyzetekkel kapcsolatban.

Az általános értékelést követte a díjkiosztás. A díjazottak (és ezen a fordulón valójában mindenki nemcsak díjazott, de nyertes is volt) egy oklevelet és értékes könyvjutalmat vehettek át.

A helyezés a következőképpen alakult:

Román-magyar kategória

1. Elekes Karola, Nagy Mózes Elméleti Líceum, Kézdivásárhely
2. Jakab Zsanett, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely
3. Csiszér-Rajti Anna-Lilla, Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr
4. Szakács László, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár

Magyar-román kategória

1. Fábián Réka, Bod Péter Tanítóképző, Kézdivásárhely
2. Oltean Annamária, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
3. Domahidi Erzsébet-Zsuzsanna, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár

Angol-magyar kategória

1. Tarcsafalvi Emese, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely
2. Kádár Alexandra, Kőrösi Csoma Sándor Líceum, Kovászna
3. Tövisi Júlia, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
4. Balázs Fülöp-Mátyás, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely

Magyar-angol kategória

1. Tövisi Júlia, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely
2. Fábián Réka, Bod Péter Tanítóképző, Kézdivásárhely
3. Sándor Mihály, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár

Az idegen nyelvre fordító, illetve anyanyelvre fordító diákok közül a legkiemelkedőbb fordítás szerzője idén is különdíjat kapott, egy-egy ebook-reader teszi lehetővé számukra a későbbiekben, hogy kedvenc könyveiket mindig maguknál tarthassák. Gratulálunk Fábián Rékának, akinek magyar-román fordítása a legjobb idegen nyelvre fordított szöveg volt, illetve Tarcsafalvi Emesének, aki a legjobb magyar nyelvre való fordítást hozta létre.

Az eddigi évekhez hasonlóan versenyünket idén is egy közös ebéd zárta az egyetem menzáján.

A jól végzett munka örömét talán jól sugallják a záró képek, és reméljük, hogy az itt szerzett élmények hatására a középiskolás diákok (akik zömmel tizenegyedikesek voltak idén) jövőre is jelentkeznek a versenyre, tanáraik biztatják, mi pedig a tizenegyedik alkalommal is megszervezzük.

Köszönjük a diákoknak a részvételt, a tanároknak a biztatást és segítséget, a kollégáknak a munkát, valamint Boga Zsuzsanna, Kalányos Imelda, Márton Ervin, Molnár Szilárd és Onika Orsolya hallgatóinknak, hogy mindkét napon közreműködtek a verseny emlékezetessé tételében.

Dr. Lajos Katalin,

egyetemi adjunktus, szervező