Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Hírek /

Korodi Mónika, MAXIMUS díjas hallgatóval beszélgettünk

Korodi Mónika Génsebészet szakos hallgató, aki idén, a 2017/2018-as tanévben elnyerte a Maximus hallgatói díjat, amely a legkiemelkedőbb tudományos munkáért jár. Mónikával beszélgettünk.

Mutatkozz be kérlek, és mondd el, hogy milyen tudományos munkákkal foglalkoztál eddig?

A nevem Korodi Mónika, Újtusnádon lakok a családommal, van egy nővérem és két húgom. A Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban végeztem, természettudományok szakterülten. Már itt eldöntöttem, hogy a biológia irányába sodródok. Nagy érdeklődést mutattam az orvostudományok iránt, mégis úgy alakult az utam, hogy Génsebészet szakon tanultam tovább. Kevés dolog van, ami úgy magával tudott ragadni, mint a kutatás.

Mit jelent számodra a Maximus hallgatói díj?

Ez a díj számomra az elismerést jelenti az elmúlt évek munkájáért. Egyetlen percig sem gondoltam, hogy azért, amit csinálok bármilyen díj vagy jutalom járna. Természetesnek vettem, munkaszeretetből csináltam, nem az elismerés reményében. Talán ezért is esik ennyire jól, hogy mások szerint is értékes munkát végzek, és úgy gondolom, előre visz, ha néha értékelik a munkánkat.

Milyen terveid vannak az elnyert ösztöndíjjal, hogyan tudod a további szakmai fejlődésedre felhasználni?

Az ösztöndíj összegét szeretném olyan eszközök beszerzésére fordítani, amelyeknek továbbtanulásomban hasznát veszem. Illetve debreceni utazást is tervezek, természetesen szakmai jellegűt.

Mennyi munka van annak hátterében, hogy te nyerhetted meg ezt a díjat?

Nagyon sok átvirrasztott éjszakám, rohanós nappalom van benne. Egyetemre járni és mellette aktívan részt venni kutatásokban, produktívan, elég sok időt és energiát elvesz. Sokszor álmosan, kimerülten ültem tanórákon, megkellett elégednem a napi 4-5 óra alvással. De haladtam. És ez motivált. Amint már mondtam számomra a laborozás az a mindennapi rutin részévé vált, úgy keltem és úgy feküdtem, hogy dolgom volt a laborban. Nyílván voltak nehezebb időszakok, amikor hetekig, hónapokig tartott egy-egy keményebb negatív eredmény sorozatot kipihenni. De megtanultam, hogy a negatív eredmény is eredmény, hogy abban is ugyanannyi, sőt, néha még több munka van, mint a pozitívban. A kudarcok mindennaposak a kutatásban, megszokni és megszeretni az egyik titka a jó helytállásnak.

Hol kamatoztathatod a megszerzett tudásodat?

Az elmúlt évek során azt tapasztaltam, hogy diplomától függetlenül, bárki, aki ért egy adott dologhoz, annak helye van a szakmában. Génsebész: valóban nagyon kevesen értik, hogy mit is jelent ez, mit is tanulhattam, mihez is érthetek. Saját magunknak kell az utunkat kijárnunk. Sikerült bekerülnöm a Debreceni Egyetem Orvosi Karának Immunológia Intézetébe szakmai gyakorlatra. Dolgoztam a Heineken sörgyár mikrobiológia laboratóriumában. Különböző ajánlatokkal találkozok kórházaknál, laboroknál. Ez annak köszönhető, hogy sokrétű tudást szereztem meg és valóban tudom használni, rugalmas és jól alkalmazható. Esélyt adtak és bízok benne, hogy a jövőben is adnak, hogy bebizonyítsam mihez értek és bebizonyítsam, hogy ott a helyem, ahol lenni szeretnék. Elsősorban ezt a tudást mesterképzés és doktori cím megszerzésében kamatoztatom. Legnagyobb cél a kutatás, a hasznos, kézzel fogható, embereknek segíteni tudó kutatás.

Kinek a támogatásával sikerült a szakmai munkát elvégezni?

A legtöbb köszönet Dr. Koncz Gábort illeti, a Debreceni Egyetem Immunológia Intézet tudományos munkatársát. Neki köszönthetően csöppenhettem bele az immunológia világába, az immun kutatásokba. Úgy érzem megtaláltam azt, ami a legközelebb áll hozzám és amivel foglalkozni szeretnék. Végtelen lehetőséget tárt elém, időt és fogyóanyagot nem sajnálva, szakmai példaként mellém állva.

Természetesen köszönettel tartozom a csíkszeredai Biokémiai és Biotechnológiai Kutatóközpont (BIBIRC) összes dolgozójának, hiszen lehetőséget tártak elém és készségesen mellém álltak, így hamar megtanulhattam a szakma legjavát. Köszönet jár a Debreceni Egyetem Immunológia Intézetének is, hiszen befogadtak és barátságos, otthonos környezetben tölthettem produktív napjaimat, külön köszönet a 2.006-os labor dolgozóinak.

Köszönet és hála illeti a családomat, szüleimet, testvéreimet és a barátomat. Hiszen sok türelem kellett hozzám, olyan munkát végzek, amelyben nincs pontos munkaidő, éjszakázással és pontatlan időbeosztással jár. Mindig támogattak, bátorítottak, aggodalmaik ellenére, hogy saját utamon haladva akár kilométerekre távol tanuljak, kutathassak, és ne adjam fel a nehezebb időszakokban sem. Hittek bennem, akkor is, amikor én már rég nem. Köszönöm!

Mit adott neked az elmúlt években a Sapientia?

Egy olyan szakmai tudást, amellyel bárhol megtudom állni a helyem. Nem szeretnék általánosítani, hiszen nem mindenki olyan szerencsés, mint én, ezért csoportmunkának gondolom, én is és az egyetem is kellett ehhez. Az egyetem lehetőséget tár elénk, mi döntjük el, hogy élünk-e ezzel. A Sapientia EMTE-nek köszönhetően három alkalommal is részt vehettem a Makovecz Hallgatói Ösztöndíjprogram és egyszer az Erasmus+ program keretében szakmai gyakorlaton a Debreceni Egyetem Immunológia Intézetében. Szakmai fejlődésem szempontjából nagyon meghatározó volt ez az 5 hónap és hálás vagyok érte.

Milyennek ítéled meg az egyetemen töltött éveid?

Mondhatnám, hogy aktívan és szociális eseményekkel dúsítva teltek az elmúlt évek. De nem. Számomra az egyetemi évek nem a bulizásról, szórakozásról, lazulásról, barátkozásról, nonstop tanulásról szóltak. Hanem magáról az életről. A Sapientia nagyon sok élettapasztalattal gazdagított. Megtanultam, hogy a legfőbb motivációm én magam kell, hogy legyek. Megtanultam, hogy milyen egy nehézségekkel teli, olykor igazságtalan világban helytállni, sokkal erősebb és kitartóbb lettem az elmúlt éveknek köszönhetően.

 

Eseménynaptár

2019. március

KeSzCsSzVa
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031