Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Hírek /

"Önálló magyar intézményt építeni nagyon szép kihívás."

Interjú Tapodi Zsuzsával, a Sapientia EMTE Humántudományok Tanszékének a vezetőjével.

A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán szeptember 4-10. között zajlik a beiratkozás a pótfelvételire, a fennmaradó ingyenes és tandíj-hozzájárulásos helyekre is várják még a diákokat.

A frissen felújított épület, új tantermekkel, megújított felszereléssel (például az országban, de a határokon túl is ritka, szinkrontolmács fülkékkel), a felső emeleteken működő bentlakással és magyaros menüket kínáló menzával várja a hallgatókat. A Sapientia EMTE akkreditált egyetem, még fiatal, lendületesen fejlődő intézmény, amelynek az első végzősei idén szervezik a tízéves találkozójukat.

 

Hogyan került az egyetemi rendszerbe, mi motiválta arra, hogy még vezetői funkciót is vállaljon? Mikor, hol végzett? Milyen volt egyetemistának lenni?

A tavaly tartottuk a találkozónkat azokkal a kollégákkal, akikkel harminc éve együtt fejeztük be tanulmányainkat a Babeș- Bolyai Tudományegyetem magyar szakán. A diktatúra éveiben diáknak lenni sem volt könnyű. Vannak olyan emlékeim, hogy hideg téli reggel a sötétben bekanyarodik az autóbusz, és a kolozsvári főtér sarkán álló tejüzlet előtti sor együtt kanyarodik az utcával, és hosszú métereken keresztül kígyózik…  

Vagy szakmailag: a sok – főképp filológusok számára – fölösleges, tudományosnak mondott szocializmus és politikai gazdaságtan óra (gyakorlatilag – az ebédszünetet kivéve, amikor fel kellett rohanni a diáknegyedbe ebédelni, és visszaérni a város túlsó végébe, az egyetemre – minden nap reggel 8 és este 8 között óránk volt, szombat délelőtt is, kötelező óralátogatással), miközben például világirodalom csak egy évben, esztétika csak egy félévben szerepelt a tantervben. Spanyol volt a másik szakom, és amikor a feltételes módot gyakorolva azt mondtam, hogy „Ha majd meglátom a Sagrada Familia épületét”,  a tanár szembekacagott: arról álmodni sem lehetett, hogy egy idegen nyelv szakos diák olyan környezetbe jusson, ahol anyanyelvűek között gyarapíthatja tudását. A diktatúra ugyanakkor hamarabb érlelt, sokkal céltudatosabban használtuk az időnket: hangversenyek, színház- és operaelőadások, művész-mozik, diákrádiózás, táncház – minden alkalmat megragadtunk a művelődésre. És együtt jártunk mindenfelé, diszkótól operáig vagy a kőrösfeketetói vásárig. Barátokra szert tenni legalább akkora nyeresége a diáklétnek, mint a szakmai ismeretek. A spanyol szaknak és évfolyamelsőségemnek köszönhetően nem helyeztek ki a kötelező három évre Moldvába, mint évfolyamtársaim háromnegyedét. 1984-től Sepsiszentgyörgyön tanítottam magyar nyelvet és irodalmat, majd, amikor a rendszerváltozás után megnyíltak a lehetőségek, 1993-ban megpályáztam egy állást, és a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Tanszékén lettem adjunktus. Elveszítettem kilenc évet, mert tanáraim ugyan felsőoktatásra javasoltak, de nem hirdettek állásokat. Párhuzamosan az oktatói munkával végeztem a Babeș- Bolyai Tudományegyetem doktori iskoláját. A kezdés volt izgalmas, mert órákat tartottam az általános iskola VI. osztályától a középiskolán át az egyetem IV. évéig. 2002-től dolgozom a Sapientián, de négy tanéven keresztül mindkét egyetemen megtartottam az előadásaimat.

A Sapientia másféle szakmai elégtételt hozott: egy új, önálló magyar intézményt építeni nagyon szép kihívás. Ezért vállaltam 2007-ben a román-angol szak kezdeményezőjének, dr. Balázs Lajosnak a nyugdíjba vonulása után a tanszékvezetői munkát is.

 

Milyen tudományterületen kutat, és mit oktat a hallgatóknak?

A Világ és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakosoknak középkori és XIX-XX. századi irodalmat, valamint összehasonlító irodalmat a Román nyelv és irodalom- angol nyelv és irodalom szakosoknak is. A Fordító-tolmács mesteri képzésben hallgatóknak pedig stilisztikát. De tanítottam esztétikai kánonokat, művelődéstörténetet, és a kolozsvári Film fotó média szakosoknak forgatókönyvírást, irodalmi adaptálást is. Ezek a területek  összhangban állnak a kutatói érdeklődésemmel, mivel mind a kánon és irodalom, kultusz és irodalom, mind pedig intermedialitás az irodalom sajátos létmódját vizsgálja. Az utóbbi időben egy kimondottan összehasonlító irodalmi terület, az imagológiai kutatások foglalkoztatnak, és ennek részeként most az utazás és megismerés irodalmi és nyelvészeti összefüggéseit kutató csoportot vezetek. Az általam írt vagy szerkesztett kötetek témái is ide kapcsolódnak. Amikor tanulmány- vagy könyvírásba kezdek, elsősorban a hallgatóimnak próbálok segítséget nyújtani.

 

Milyen diákoknak ajánlja azt a képzést, amelyen tanít? Mitől más a Sapientián tanulni, mint máshol?

Gratulálni szoktam azoknak, akik irodalom szakot választanak, mert a stúdiumok révén nem csupán ismereteik gazdagodnak, hanem emberileg is fejlődhetnek. Az irodalomnak, mint a művészetnek általában, a szórakoztató és világmegismerő funkció mellett – a benne rejlő esztétikum révén – formáló, felszabadító, sőt, gyógyító hatása is van.

Olyan hallgatókat várunk, akik szeretik az irodalmat, a nyelveket, nyitottak, érdeklődnek más kultúrák iránt. A Sapientia más, mint egy nagy egyetem, mert emberközeli intézmény, nemcsak az alacsony tandíj lehet vonzó, hanem az is, hogy személyesen ismerjük a hallgatóinkat, ezért családias a hangulat, sok a kiscsoportos foglalkozás, elhivatott, összeszokott az oktatói csapat, akiknek a bel-és külföldi publikációi is szavatolják a minőségi oktatást.

A hallgatók számára tanulmányi kirándulásokat szervezünk, (nekem az a személyes ambícióm, hogy ilyenkor ne csupán egy másik egyetemet vagy könyvtárt látogassunk meg, hanem operaelőadást nézzünk együtt), és – ez a kisebb létszám előnye – sokkal nagyobb esélyük van részt venni az ERASMUS mobilitási programban. Két éve kapcsolódtunk be, és Spanyolország, Magyarország valamint Szlovákia partner-intézményeiben tanulhattak részképzéssel a hallgatóink, például a világirodalmis Igyártó Réka és Sinka Szidónia Vigóban, Spanyolországban, ahol számomra is nagy élményt jelentett előadásokat tartani a Gallego Egyetemen. A világirodalom szakosok negyede magyarországi egyetemi könyvtárakban és az OSZK–ban végezett szakmai gyakorlatot.

 

Milyen tantárgyakat tanulnak a hallgatók - ezt hogyan hasznosíthatják az egyetem elvégzése után?

Az alapképzés során megismerhetik a világirodalom legkiválóbb alkotásait az antikvitástól napjainkig, és az irodalomelmélet, narratológia, drámaelmélet, mitológia, képelmélet, filozófia, összehasonlító irodalom, kulturális antropológia segítségével fogódzókat kapnak az értelmezéshez. Mindezt megerősíti az angol irodalomtörténet is. Tehát minden olyan munkát végezhetnek az irodalmi titkáritól a szerkesztőiig, amihez alapos irodalmi ismeretek szükségesek. Mivel pedagógiai képzésben is részesülhetnek, angol nyelv-és irodalom tanárként vagy fordítóként is elhelyezkedhetnek, vagy bármilyen olyan munkakörben, ahol felsőfokú végzettségre és nyelvismeretre van szükség. Az alapképzést természetesen érdemes mesteri szinten folytatni. Erre nálunk egyelőre a Fordító-tolmács szak áll a diákok rendelkezésére. Erre a nyelvészeti tárgyak: mai angol nyelv, latin nyelv, általános és kontrasztív nyelvészet, traduktológia készíti fel őket.

 

Hogyan látja a mostani végzett diákok helyzetét, mennyire van lehetőségük elhelyezkedni?

A volt hallgatóink nagyobb része továbbtanul, mások az angol nyelvtudásukat kamatoztatják a tanügyben, fordítóként, vagy a turizmus területén.

 

Hogyan lehet motiválni a mostani hallgatókat, hogy az egyetem után ne csak azt lássák, hogy egy újabb papírral több van a zsebükben?

A három éves bolognai rendszer miatt sajnos elég zsúfolt a diákok tanrendje. De akinek van ambíciója, az publikálhat (több hallgatónk verse megjelent már a Kortárs hangon antológiában), bekerülhet a tanárok által vezetett kutatócsoportokba, részt vehet a TDK, ETDK versenyeken vagy kipróbálhatja magát fordítóként. A konferenciák szervezésébe rendszeresen bevonjuk a diákokat, az itthoni könyvtári gyakorlaton képet kapnak arról, hogy egy iskolai könyvtárban milyen feladatai vannak a könyvtárosnak, de a Bölöni Farkas Sándor Szakkollégium tagjai önállóan is szerveztek már versíró pályázatot vagy költészetnapi megemlékezést.

 

Kiemelkedő diákok mindenhol vannak, foglalkoznak velük célzottabban, jutalmazzák valami módon?

Említettem már a szakkollégiumot, a tagjai rendszeresen nyári táboroznak az Eötvös Kollégiumban,  a tanulmányi ösztöndíjakon túl három kiváló hallgatónk Brüsszelben, kettő pedig Londonban tehetett már jutalmi tanulmányi utat. Fiatal intézmény vagyunk, fiatal oktatói gárdával: a tanári karban három főállású kolléga volt diákunk, és öten óraadóként dolgoztak nálunk.

 

Tudjuk, hogy elég színes kulturális élete van Csíkszeredának, rengeteg esemény, rendezvény van, ami minden célcsoportot megszólít. Ön szerint Csíkszereda, mint város lehet egy vonzó tényező a továbbtanulni vágyó diákoknak, megkapják, amit egy egyetemi város nyújthat?

Itt is működik színház, vannak zenefesztiválok, jól felszerelt mind az egyetemi mind pedig a megyei könyvtár, a múzeum kiállításai messze földről vonzzák a látogatókat. Lehet tanulni is, de szórakozni is: szórakozóhelyek, romkocsma, bulik, a HÖK rendezvényei, Csíki Egyetemi Lelkészség túrái, kirándulásai is nagyon vonzóak. A bentlakáson belüli kialakult baráti körök esténkénti találkozója, de nálunk lovagolni, társastáncot tanulni is lehet.

 

A tanításon kívül mi az, amivel még szívesen foglalkozik?

A tanításon, kutatáson és adminisztratív munkán kívül a megszokott családanyai teendők töltik ki az időmet. A színház, hangverseny vagy képzőművészeti kiállítások látogatására mindig keresem a lehetőséget, és az utazásra, mert nagyon érdekelnek a régi és mai kultúrák. Persze, szeretem tudni, érteni, hogy mit is látok a színházban, festményen vagy kiránduláson. Athénban és Epidauroszban nem egymásra rakott köveket, hanem azt a helyet, ahol Aiszkhülosz, Szophoklész vagy Euripidész tragédiáit bemutatták.

Eseménynaptár

2019. március

KeSzCsSzVa
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031