Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Hírek /

Páll Zelinda, MAXIMUS díjas hallgatóval beszélgettünk

Páll Zelinda Kommunikáció és közkapcsolatok mesterszakos hallgató, aki idén, a 2017/2018-as tanévben elnyerte a Maximus hallgatói díjat, amely a legkiemelkedőbb tudományos munkáért jár. Zelindával beszélgettünk.

Mutatkozz be kérlek, és mondd el, hogy milyen tudományos munkákkal foglalkoztál eddig?

2009-ben kezdtem meg a középiskolai tanulmányaimat a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben. Az ott eltöltött négy év alatt főként irodalom tematikájú versenyeken vettem részt, ennek okán pedig irodalomtörténettel és -elemzéssel foglalkoztam. A témáim közül talán érdekesebbnek mondható a Bod Péter kultuszát vizsgáló és bemutató dolgozat, amelyet Sárkány Tímea szerzőtársammal készítettünk Deák Magdolna tanárnő vezetésével.

Matematika-informatika szak után úgy döntöttem, hogy társadalomtudományi területen szeretnék továbbtanulni, ezért a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának Kommunikáció és PR szakját választottam. Ezt a döntést nem bántam meg, hiszen már az egyetemkezdéskor megismertem olyan tanárokat, akik nagyon szívesen felvállalják azt a plusz terhet, hogy a hallgatókat a tudományos kutatások útjára tereljék.

Részben a reál profilú végzettségem miatt nagyon érdekel a digitális világ, a digitális bennszülöttek és bevándorlók téma. A 2014-2015-ös tanév második félévét volt szerencsém az Erasmus+ keretében a budapesti Kodolányi János Főiskolán elvégezni, ahol elsősorban dr. Sós Péter János bátorított a digitális világ kommunikációs szemmel való vizsgálatára. Ő hívott meg a Magyar PR Szövetség által szervezett II. PR Akadémiára, mint legfiatalabb előadót. A konferencia óta kezdtem el komolyabban foglalkozni a digitális bennszülöttek és bevándorlók világával. A továbbiakban dr. Biró A. Zoltán vezetésével, illetve a KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának munkatársaként és a Sapientia EMTE, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat közös együttműködésében létező Médiakutató csoport tagjaként folytattam a tudományos munkámat, ha nevezhetem így. Fő témám a pedagógusok viszonyulása az IKT eszközök használatához, az oktatói szerepváltás, az IKT-használat az oktatási gyakorlatban és a digitális bennszülöttek a pedagógusok szemszögéből.

Mit jelent számodra a Maximus hallgatói díj?

Úgy gondolom, hogy ez az ösztöndíj főképp elismerést jelképez. Annak a tudományos tevékenységnek a megbecsülését, amelyet az egyetemi évek alatt folytattam, de fontos kiemelni, hogy mindez az egyetem oktatói nélkül nem sikerülhetett volna, ezért a tanáraim érdeme is ez a díj. Számomra mindenképp fontos, mert ez által úgy érzem, hogy a tudományos munkának is van eredménye, akkor is, ha ebben a világban még kezdő kutatónak számít az ember. Nagyon jó motiváció arra, hogy tovább folytassam a megkezdett munkát.

Milyen terveid vannak az elnyert ösztöndíjjal, hogyan tudod a további szakmai fejlődésedre felhasználni?

Elsősorban tanulni szeretnék. Bár a doktori programról egyelőre lemondtam, szeretném gyarapítani a tudásomat a kommunikáció és a társadalomtudományok területén, valamint a nyelvtanulás is hasznos lenne számomra. Már keresgélem azokat a könyveket is, amelyek Magyarországon elérhetőek a digitális szakadék témájában, illetve az online kommunikációt tárgyalják. Az ösztöndíj egy részét ezeknek a megvásárlására fogom szánni.

Mennyi munka van annak hátterében, hogy te nyerhetted meg ezt a díjat?

Mondanám, hogy nem sok, de hazudnék. Már az általános iskolában is próbálkoztam például történelmi kutatásokkal Molnár Józsiás kapcsán, majd középiskolában irodalommal. Ezek a kicsi munkák alapozták meg azt, hogy az egyetemi éveim alatt, bár más témában, de komolyabban vettem a kutatói munkát. Több éves munka áll tehát mögötte, de mivel az egyetemi tudományos munka számít a díj elnyerésénél, így nagyjából négy év gyümölcse. Voltak nehezebb pillanatok és voltak örömteliek is ez idő alatt, de úgy gondolom, hogy megérte.

Bátorításként mondom azok számára, akiket érdekel a kutatás, de nem szeretnének lemondani a szórakozásról sem az egyetemi éveik alatt, hogy nem kell. A kutatómunka mellett úgy érzem, hogy aktívan részt vettem az egyetem életében, tagja voltam a Hallgatói Önkormányzatnak, Kari Tanácsnak, Választási Bizottságnak, az egyetem havilapjának stb. Ezek mind jól megférnek egymás mellett.

Hol kamatoztathatod a megszerzett tudásodat?

Érdekes módon az eddig megszerzett tudásnak néha olyan helyen veszem hasznát, ahol nem is gondolnám. Rengeteg olyan plusz kompetenciát szereztem, amelyek az élet több területén megkönnyítik a dolgomat, legyen szó munkáról, egy jó beszélgetésről vagy magánéletről. Remélhetőleg a jövőben a továbbtanulásban is a segítségemre lesznek ezek.

Kinek a támogatásával sikerült a szakmai munkát elvégezni?

Nagyon sokat köszönhetek dr. Biró A. Zoltánnak, aki bátorított és támogatta/támogatja a kutatói munkámat tanácsokkal, ösztönzéssel, kritikával, rengeteg segítséggel. Szintén köszönöm a sok segítséget dr. Bodó Juliannának, akinek a pedagógusokról szóló kutatásai alapozták meg a saját utamat. Továbbá köszönettel tartozom dr. Sós Péter Jánosnak, aki segítette az első konferencia előadásom és publikációm megszületését a digitális bennszülöttek, digitális bevándorlók témában, és Deák Magdolnának, aki az elsők között terelt a kutatói munka felé, illetve minden kedves oktatómnak, tanáromnak, akikhez bármikor fordulhattam kérdésekkel.

Mit adott neked az elmúlt években a Sapientia?

Ezt nem könnyű hirtelen összefoglalni... Vannak jó és rossz tapasztalataim egyaránt, de sokkal több pozitívumot tudok mondani, mint rosszat. Az első, ami eszembe jut, az összetartozás érzése. Ez a hely hihetetlenül összekovácsolja az embereket. Emiatt nagyon nehéz kilépni innen. Ez az a hely, ahova kissé félve érkezik meg az ember, nem tudja, hogy mire számítson, majd úgy távozik, hogy szíve szerint soha nem menne el. Számomra rengeteg tapasztalatot adott ez az intézmény, tudást, barátokat és megszámlálhatatlanul sok szép emléket.

Milyennek ítéled meg az egyetemen töltött éveid?

Izgalmas évek voltak, kihívásokkal teli utazás. Sok tapasztalattal gazdagodtam és egy olyan közösség tagja lettem, ahova bármikor örömmel térek vissza. A félelmeim ellenére az emberek gyorsan befogadtak, megtaláltam a helyem a Sapientián. Ez a hely esélyt ad a hallgatóknak a tanulásra, ismerkedésre, szórakozásra és tapasztalatgyűjtésre olyan területeken, amelyek érdeklik őket. Az itt dolgozó emberek pedig hihetetlenül nyíltak, kedvesek, segítőkészek és türelmesek. Mindig büszke leszek arra, hogy sapientiásnak mondhatom magam.

Sok sikert kívánunk a továbbiakban!

Eseménynaptár

2019. május

KeSzCsSzVa
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031