Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Sajtónak / Rólunk írták /

A szürrealitás mint túlélési stratégia

Brassóban a Kötetlenül a Sapientiával című szabadegyetemi előadássorozat keretében dr. Pieldner Judit egyetemi docens, a csíkszeredaiHumántudományok Tanszék oktatója tartott előadást Mágikus realizmus és minimalista realizmus a kortárs magyar és román filmben címmel. Ez alkalommal bemutatták a brassói Gocsmanné Markó Enikő posztumusz kötetét is. A Franyó Zoltán munkásságához kapcsolódó, német nyelvű doktori dolgozatot, reméljük, hamarosan magyarul is olvashatjuk.
 
forrás: Brassói Lapok
Pieldner Judit új szemszögből nyújtott rálátást a mai román és magyar film jelenségeire. A filmnézés mindannyiunk hobbija, de a szakember olyan részletekre mutatott rá, amelyeket nem mindenki lát meg. Pieldner Judittól kérdeztük:
 
– Hogyan vált a filmelemzés a hobbivá?
 
– Ez egy régi történet. Még középiskolás éveimre vezethetõ vissza, amikor filmklubokba jártunk, a filmek megtekintése után beszélgettünk a filmekrõl, és az élmény ezekben a beszélgetésekben kristályosodott. Nagyon izgalmas a filmélményrõl másokkal beszélgetni. A képek világa rejtélyes. Nagy kihívás szavakba önteni, mit is látott az ember. És persze nem kisebb kihívás írni a filmekrõl. Egyetemi tanulmányaim során továbbvittem magammal ezt az érdeklõdést; filmbõl írtam a szakdolgozatomat, mesteri dolgozatomat, és késõbb a doktori dolgozatomat is.
 
– Miért pont a mágikus realizmus és a minimalista realizmus ragadta meg a figyelmét?
 
– Az utóbbi években több kortárs román és magyar filmmel találkoztam, és ezeket a tendenciákat láttam körvonalazódni a magyar és román kultúra filmalkotásaiban. A mágikus realizmus inkább olyan elemekkel dolgozik, amelyek a képzeletet elemelik a valóságtól, valóságfeletti elemek keverednek valós elemekkel. Ezt nem kizárólagosan, de többnyire a kortárs magyar filmben tapasztaltam. A „minimalista” realizmus pedig szintén tendenciaként, irányzatként van jelen a román újhullám filmjeiben, amely inkább a valószerûségretörekszik. Két filmet vizsgáltam tüzetesebben: Hajdu Szabolcs 2010-ben bemutatott Bibliotheque Pascal címû filmjét, illetve Cristian Mungiu 2012-es Dupã dealuri (A dombokon túl) címû filmjét. Mindkét film a kelet-európai nõi lét kérdését járja körül, tehát valamiképpen tematikusan is összekapcsolódnak, ugyanakkor összeköti õket a bennükmegmutatkozó vizuális gazdagság is. Bár nem ugyanazon eszközökkel, de mégis mindkét irányzat, és ezeken belül mindkét film vizuális többletre törekszik.
 
– A brassói elõadás alkalmával említette a háromalakos képek gyakori elõfordulását a román filmekben.
 
– A román újhullám filmjeiben gyakran találkozunk festészettörténeti utalásokkal. Különösen gyakori az ortodox ikonfestészetre való utalás. A filmekben gyakori háromalakos kompozíció Andrej Rubljov XV. századi Szentháromság-ikonjára vezethetõ vissza. Erre és más festményekre tudatosan játszik rá a kortárs román film, mintegy felvállalva, de ugyanakkor át is értelmezve a kulturális hagyományokat, hiszen az új román filmben ezek az elemek nem vallásos, hanem profán, világi környezetben jelennek meg, sok esetben a kulturális kiüresedés jeleivé, a groteszk hordozóivá válnak.
 
– A kortárs magyar filmekben láthattuk, hogy mennyire szép ez a szürreális világ, amit a valóság köré építenek. Vajon nem menekvést jelentez a valóságos világból?
 
– Ez jogosan merül fel – elmenekülni a valóságból. Ugyanakkor az is ott van például a Bibliotheque Pascal történetében, hogy éppen a szürreális mese kanyarítja vissza a valósághoz a történetet. Tulajdonképpen nem menekülés ez, hanem egy túlélési stratégia, amennyiben a fõhõsnõ egy valószerûtlen történetet
mesél el a gyámhatósági hivatalnoknak mindarról, ami vele történt, amíg nem volt itthon a kislányával. A hivatalnok nem hiszi el a mesét, de végül mégis visszaadja a kislányt az édesanyjának. Tehát tulajdonképppen egy sikertörténe-tet mond el a film, amely a képzelethez, a történet erejéhez köthetõ. A történetmesélés révén tud a kiszolgáltatott nõ felülkerekedni a körülményein.
 
– A Testrõl és lélekrõl címû filmben is fellelhetõ a szürreális világ.
 
– Enyedi Ildikó 2017-es, Testrõl és lélekrõl címû filmjében két ember, egy férfi és egy nõ ugyanazt álmodja. Éjszakáról éjszakára szarvasoknak álmodják magukat anélkül, hogy tudnának egymásról. Egy véletlen során kiderül, hogy tulajdonképpen ugyannak a szürreális álomsorozatnak a szereplõi. Ez a közös álom keményen ütközik az álmodók környezetével: mindketten egy vágóhíd alkalmazottai. Álombeli képek és vágóhídi jelenetek, szabad élet és bezártság, élet és halál kontrasztjában különleges képi világ teremtõdik. Van benne valami õsiség, visszatérés a mese erejéhez, ami megragadja a mai nézõket. A film Oscardíjra való jelölése is tanúsítja, hogy nagy népszerûségnek örvend. Drukkoljunkneki!
 
– Gondolt már arra, hogy filmet készítsen?
 
– Nem értek a filmkészítéshez, a film elméleti, esztétikai vetületeivel foglalkozom. Nem hiszem, hogy valaha filmet készítenék, bár sokszor érzem azt, amit valószínûleg sokan mások is, hogy gyakran olyan dolgok történnek bennünk, körülöttünk, amelyek filmbe illenének, hogy fõszereplõk vagy éppen statiszták vagyunk életünk vagy mások életének Filmjében.
 
Petki Judit

Eseménynaptár

2019. március

KeSzCsSzVa
    123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031