Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem – Csíkszeredai Kar – csik.sapientia.ro

sapientia.ro

Főoldal / Sajtónak / Rólunk írták /

Hagyomány vagy kényszer? - Székelyföldi munkamigráció

Dr. Bodó Julianna, a Sapientia EMTE csíkszeredai karának professzora a több mint 20 éves munkamigrációra vonatkozó kutatás következtetéseit ismertette azzal a közönséggel, amelyből senki nem jelentkezett arra a felszólításra, hogy „emeljék fel a kezüket, ha sem rokonuk, sem barátjuk nincs a munkamigránsok között”. Gyakorlatilag mindenki érintett.

forrás: hirmondo.ro

Az átfogó kutatás az elmúlt 25 év munkamigrációját vizsgálta tüzetesen, de nem függetlenül attól a ténytől, hogy ennek a jelenségnek már hagyománya van a székelység körében, gondoljunk csak a múlt század eleji amerikázásra, vagy a falusi leányok regáti cselédeskedésére.

1994-ben az első kutatást még a KAM (Regionális és Antropológiai Kutatások Központja) készítette, majd bekapcsolódott az EMTE is, a diákok államvizsga-dolgozataikra készített felméréseikkel is hozzájárultak a jelenség megismeréséhez – értékelte a professzor asszony. A továbbiakban az előadás fő gondolatait ismertetjük.

1990 után a munkamigráns robotképe a következő volt: középkorú, majdnem 40-es férfi szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel. A kivándorlás célja valami konkrét tulajdon, egy mosógép, egy színes televízió megszerzése („nehogy már csak a szomszédban lássa a gyerek, hogy a béka zöld”),  ideje nagyon pontosan meghatározott. Akkoriban a szinte kizárólagos úti célként szolgáló Magyarország megközelítése, illetve a határátlépés is Nagy Kaland volt, bizonytalan és akadályoztatott, a kapcsolattartás sokkal nehézkesebb (még nem voltak mobiltelefonok), költségesebb, míg az ottlétet sokan életük zárójeleként emlegetik, hiszen traumaként élték meg a családtól való elszakadást, de az általánosnak mondható lerománozást is. 

2000-től errefele már kezdett elmosódni a határ az itt és ott között, a befogadók már nem várták el a teljes asszimilációt, a dolgozni kivándorlók között megsokasodtak a nők. Ha kezdetben az volt a jellemző, hogy a munkavállalóknak gyakorlatilag nem volt szabadidejük, mert mindet feláldozták a gyors anyagi gyarapodásért, 2000-től errefele már ez is belefért. S ha addig többnyire feketén dolgoztak a munkások, ami feltételezte a rejtőzködést, az ezredfordulón innen kifehéredett a munka, és normális választási lehetőség lett, szabadon választható életforma, amely nem zárja ki, hogy szoros kapcsolatot tartson az itthoniakkal. Ekkortól beszélünk a transznacionális migrációról. Az új trend sodrásában evezőknek az a legfőbb panaszuk, hogy külföldön szerzett munka- és élettapasztalatukat nem tudják itthon hasznosítani, nincs igény rá vagy befogadó közeg.

A jelenben pedig már új hullám körvonalazódik, sajátosságait még alaposabban vizsgálni kell, de annyi már látszik, hogy a munka céljából kivándorlók egyre több időt töltenek kint,  többször és nem föltétlenül előre megfontoltan hosszabbítanak, és már nemcsak az anyagiak jelentik a hajtóerőt, a lakáson és autón (netán a gyermek esküvőjén vagy egy felújított fürdőszobán) túl már a tanulás, az utazás, a kiszámítható, nyugodt, rendezett élet is a motivációk között szerepel. 

Bodor Tünde

Eseménynaptár

2019. május

KeSzCsSzVa
  12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031