Csíkszeredai Kar

Életem, éveim, noha sok kitérővel, a tanári pálya medrében folytak el. Tanár maradtam akkor is, amikor nem föltétlen a katedrára léptem fel dolgozni, hiszen minden tevékenységem összefonódott tanári karrieremmel vagy abból eredt. Voltam általános iskolai romántanár, falusi iskolaigazgató, megyei művelődési felügyelő, gyermekszervezet megyei vezetője, külpolitikai lektor, középiskolai tanár, egyetemi szak-, illetve a Sapientia Csíkszeredai karán a Humán tanszék alapítója, vezetője, a kar kancellárja, és maradtam docensként, nyugdíjasként egyetemi oktató. Tanárként kötelességemnek tartottam tenni a román nyelv magyar iskolában való tanítása érdekében. Sajnos, hogy politikai botlasztások okán törekvéseimet nem tudtam országos, illetve erdélyi szintre kiteljesíteni.

A tanári mesterség medréből ágazott ki és terebélyesedett néprajzkutatói szenvedélyem, illetve kötelességtudatom a magyarságtudomány művelésének, gyarapításának szolgálatában. A tanári pálya és egyéb elkötelezettségemmel párhuzamosan mintegy 40 esztendőt szenteltem az emberi élet sorsfordulóinak kutatására. Külön-külön monográfiát írtam egy általam tudatosan és körültekintően kiválasztott karakteres és reprezentatív székely falu, Csíkszentdomokos születési, házassági, elmúlással és halállal kapcsolatos szokásvilágáról, majd 800 oldalas könyvben foglaltam össze nemi kultúráját és erkölcsét. Több mint száz tanulmányt közöltem a fenti tárgykörök részkérdéseiről, melyekben elmélyítettem  szokáskultúránk, szimbolisztikánk, rítusaink egészen ritka eseteit.

Kutatásaim és tanulmányaim alapján vallom, hogy a székelység már a honfoglalás előtt rendelkezett összeálló, kiforrott beavató rítusrendszerrel, ami megóvta a szétzülléstől, és aminek köszönhetően részt vehetett a magyar nép legnagyobb vállalkozásában, a honfoglalásban.