A "Gúzsba kötve táncolni" III. fordítói verseny eredményei

Nagy örömünkre szolgált, hogy idén jelentősen nőtt a résztvevők száma, közel 40 tanuló küldött be fordításokat, többen közülük több kategóriában is indultak. Csíkszeredán kívül Gyergyószentmiklósról, Szentegyházáról, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Kézdivásárhelyről, Barótról, Szilágysomlyóról, Nagybányáról érkeztek szövegek.

Az esszé műfaji elnevezést a XVI. században Montaigne használta először, s a XVIII. századi tudós, Samuel Johnson szerint az esszé "Az agy gondolatainak szabad folyása; egyetlen, nyers mű, s nem szabályszerű, rendezett alkotás." Az esszé beszédmódja érintkezik az irodaloméval, a filozófiáéval, és jellemző rá, hogy erőteljesen tükrözi írója véleményét, álláspontját a kifejtett, vizsgált témával kapcsolatban. A különböző kultúrákban különböző szabályai alakultak ki az esszének, így lényeges különbségek lehetnek a szövegek jellegében, stílusában, témaválasztásában attól függően, hogy mely kultúra esszéfogalmának felelnek meg. Mondhatjuk azt is, hogy annyiféle esszé van, ahány esszéíró. Szövegválasztásunkban igyekeztünk egységes szempontot érvényesíteni, hasonló jellegű szövegeket felajánlani fordításra: Dragomán György a bátorság problematikáját járja körül humort sem nélkülöző esszéjében, Ana Blandiana a erőszak és erőszakmentesség kérdésével foglalkozik egy konkrét gyermekkori történet ürügyén, Michael Crichton pedig a fogyasztói társadalom és boldogság összefüggéseit feszegeti.

Fordítóinknak tehát nem volt könnyű dolga: nem csupán a nyelvek, hanem az esszé műfaji sajátosságainak szorításában kellett „táncolniuk”, a célnyelvi olvasó számára hiteles, esszéként olvasható és a forrásnyelvi szöveg gondolatvilágának néhol játékos, néhol a filozófiai fejtegetés határán járó jellegzetességeit visszaadniuk. A sok jó, eredeti megoldás, a gördülékeny, könnyed, lendületes szövegalakítás azt bizonyítja, hogy nem volt lehetetlen vállalkozás. Gratulálunk mindazoknak, akik időt, energiát nem sajnálva, vállalva a „gúzsba kötve táncolás” kipróbálását legjobb képességük szerint létrehozták a forrásnyelvi szövegek célnyelven megszólaló változatát. Nyert az is, akinek ez kiválóan sikerült, nyert az is, akinek döcögősebbre alakult.

A fordításokat tanszékünk tanárain kívül a magyar nyelvet nem, vagy csak kevéssé értő anyanyelvi beszélők is értékelték, a magyar–román kategória fordításait a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban román nyelvet és irodalmat tanító Sturzu Maria tanárnő, a magyar–angol szövegeket pedig a Csíkszeredában élő Anne Vaughn olvasta el és minősítette.

A nagyszámú részvételre való tekintettel a magyar–román, román–magyar és angol–magyar kategóriában az első öt versenyzőt, a magyar–angol kategóriában (ahol csak öt diák próbálkozott a fordítással) az első három helyezettet hívjuk a döntőre.

Nem tudunk azoknak gratulálni, akik a megszokásnak – vagy kísértésnek – engedve becstelen eljáráshoz folyamodtak, s társuk fordítását lemásolva próbálták megtéveszteni a szervezőket és saját magukat is. Őket természetesen kizártuk a versenyből: azokat is, akik másoltak, azokat is, akik a csalást lehetővé tették – köztük lett volna olyan is, aki továbbjutásra érdemes lett volna. Először, fordult elő a verseny három éves történetében ilyen kísérlet, és reméljük, hogy utoljára. Ahogy a rendezvény címe is sugallja, játékot, örömteli tevékenységet, a képességek és tehetségek kipróbálását ajánljuk fel, ez pedig értelmetlenné teszi a csalást.

A verseny döntőjére 2011. december 17-én, szombaton kerül sor, a Sapientia Egyetem csíkszeredai székhelyén, a továbbjutók helyszíni fordításon vesznek részt. Őket külön is megkeressük egy levélben, hogy pontosítsuk a részletkérdéseket.

Köszönjük a diákoknak és az őket biztató–támogató tanárkollégáknak is, hogy idén is megtiszteltek bennünket azzal, hogy beneveztek és az amúgy is szűkösre szabott félévben időt szakítottak a részvételre.

A fordítások kiértékelése ITT található.

A szervezők nevében,

dr. Lajos Katalin, egyetemi adjunktus