Ilyen volt a Debrecenben töltött félév egy diák szemszögéből

Hírek Ilyen volt a Debrecenben töltött félév egy diák szemszögéből

2015. március 6.

Egy mesterszakos hallgató beszámolója a debreceni félévről

Igazi kiváltságnak tartom, hogy a Sapientia EMTE Fordító és tolmács mesterképzésének keretén belül a Debreceni Egyetem hallgatója voltam egy szemeszteren keresztül és számos előnyét élvezhettem ennek. Más országban és más egyetemen tanulni mindig kihívást jelent, ám minden érdeklődőnek bátran ajánlom, hogy ha lehetősége van, vállalja fel a hasonló megmérettetéseket, ugyanis garantált a fejlődés.

A tanórák nagyon gyakorlatiasak voltak, konkrét tolmácsolási illetve fordítási technikákat tanultam. Memóriagyakorlatoktól kezdve blattolásig és idiómák fordításáig számos ismeretre tehettem szert. Kezdetben nehéz volt megszokni ezt a stílust és szintet, de hétről hétre éreztem a fejlődést. Sok esetben egyből a mély vízbe dobtak, ennek haszna csak utólag vált világossá. Új dolgokat próbáltunk ki, és ez nagyon izgalmassá tette a helyzetet. Nagyon tetszik mindkét terület ezért igyekeztem kihozni magamból a legjobbat. A fő tárgyaink mellett tanultunk az Európai Unió működéséről, egyes intézményekről, sőt még helyesírási gyakorlatunk is volt. Az Interkulturális kommunikáció órák pedig még inkább felkeltették a más kultúrák iránti érdeklődésemet. Két fakultatív tárgyat vehettünk fel, én amerikai irodalmat és filozófiát választottam. Már meglévő irodalmi ismereteimet sok új információval bővíthettem és a filozófiai jellegű filmek révén e tudomány egyes területeibe mélyebben is betekinthettem.

Amikor nem voltak óráim, akkor sem unatkoztam. Egyrészt a hasznos házi feladatok miatt, másfelől pedig azért, mert számtalan előadás, eseményt rendeztek számunkra az egyetem épületén belül. Több, más országból érkező előadót hallgathattam, akik a Centenáriumi ünnepség alkalmával látogattak az egyetemre, de a helyi előadókat figyelemmel követve is sokat gazdagodtam olyan eseményeken, mint a Kutatók Éjszakája, Irodalmi Napok, DExpo vagy a DESZTI (Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó).

Az egyetem falain belül tehát nagyon sok tudásforrásra bukkantam, de a félév tartalmas voltához a város más lehetőségei is nagyban hozzájárultak. Mint város, Debrecen számomra nagyon széppé és kedvessé vált. Egyszerű utcaszerkezete van, így meglehetősen könnyűnek tűnt a tájékozódás.

A Nagyerdő parkerdő kitűnő hely volt a pihenésre, olvasásra. Ellátogattam a közeli állatkertbe, voltunk moziba és utolsó héten eljutottam a színházba is. Sokat terveztem, hogy elmegyek és csodával határos módon épp egyetlen szabad hely volt, amikor a Marica grófnőre akartam foglalni. Utolsó heti élményként csodálatosan megkoronázta a félévet, ha arra járok, biztosan ellátogatok még.

Egy másik kellemes debreceni helyszín az American Corner volt. Itt néhány, Amerikával kapcsolatos előadáson, egy amerikai tanárnő vezette könyvklubon, illetve spanyol társalgási körökön vehettem részt. Mindenik alkalommal nagyszerűen éreztem ott magam, bátran ajánlom a fejlődni kívánóknak.

Már első héttől bekapcsolódtam a Református Egyetemista Gyülekezetbe, ahol nagyon szép pillanatokat tölthettem el. Fiatal, barátságos környezet fogadott, nagyon jó volt egy sereg fiatalt látni, akik számára szintén fontos a hitélet. Istentiszteleteken kívül több esemény is vonzott; jártam angol bibliakörre, bekapcsolódtam a Háló újság szerkesztőségébe, kirándultam Salzburgba, Nagyhegyesre, Tiszacsegére, új embereket ismertem meg és egy lánnyal mélyebb barátságot is kötöttem. Kopt keresztyénekkel is találkoztam, érdekes volt betekintést nyerni a liturgiájukba.

Ismét bentlakó, azaz kollégista lehettem, ami, mondhatom, nagyon kényelmes állapot volt. Szép szobánkat hamar megszoktuk, vigyáztunk is rá, hisz első héten minden lehetséges hibát le kellet jegyeznünk, hogy kiköltözéskor ne szembesüljünk meglepetésekkel a pénztárcánkra nézve. Minden emeleten volt konyha, így olykor főztünk vagy éppenséggel muffint is készítettünk. Minden héten mostunk, kéthetente tiszta ágyneműt kaptunk, úgy hogy ezen a téren sem panaszkodhattunk.

Nagyon sok dicsérő szót kaptam Erdélyt illetően, jó érzés volt azt hallani, hogy mindenkinek tetszik, és szeretnek ide látogatni. Erdélyi magyarságomra még büszkébb voltam és több kárpátaljaival megismerkedve éreztem, hogy bárhol is vagyunk kisebbségekként, mégis összetartozunk.

Mindent összevetve, a Debrecenben töltött félév alatt fantasztikus élményeim születtek. Szakmailag, emberileg egyaránt sokat növekedtem, és bármikor megismételném vagy folytatnám debreceni diákéletemet. Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem!

Gergely Ildikó,

I. éves Fordító és tolmács mesterszakos hallgató

Hírek