András Anita-Barbara

Bevallom, egy kissé tartottam az Erasmus+ BIP Fenntartható Divat programjától, de a barátaim noszogatására úgy gondoltam jelentkezem, hiszen mi veszteni valóm lehet? Az izgalom keveredett egy csepp idegességgel, mindaddig, amíg vasárnap délben Gabriellával és Teodorral el nem indultunk Budapestre. Az volt az a pont, amikor tudtam, hogy egy jó hét áll előttünk. A szállásunk az Üllői úton volt, a Semmelweis Egyetem Selye János kollégiumában. Minden rendben volt vele, egy kicsit talán túl zajos volt a kinti forgalom miatt. Nem volt a legmodernebb szállás, de ez egészen mellékes. Plusz pont volt a szállást tekintve, hogy nem kellett nekünk keresni és foglalni, hanem már előre biztosítva volt. Egy kicsit az árát soknak tartottam, de a mai árakhoz viszonyítva elfogadható.

Első nap az Info Parkban volt a program, ahol egy nagyon kedves, vendégszerető fogadtatásban volt részünk.  A fogadó intézmény minden reggel friss pogácsával, kávéval és gyümölcslével várt, majd miután mindenki evett-ivott elkezdődött a program. Minden napra teljesen jól átlátható programtervet készítettek, ami mindenki számára elérhető volt. Nagyon segítőkész volt mindenki, minden problémát igyekeztek megoldani, úgy alakítani a programokat, hogy az mindenkinek jó legyen. Bármi kérdéssel vagy panasszal fordultunk a szervezőkhöz, ők nagyon kedvesen próbálták megoldani a problémát és segíteni, ahol csak tudtak. Nem mellesleg nagyon rugalmasak voltak a programot illetően.

A program nagyon sokszínű volt, rengeteg új információnak lettünk a birtokosai. Jó volt megismerni más nemzetiségű emberek véleményét és eszmecseréket folytatni velük a fenntartható divat kapcsán. Egy kis nehézséget okozott nekem az angol nyelven történő kommunikáció, de végtére is úgy gondolom, az ember akkor fejlődik a legjobban, ha kilép a komfortzónájából. Komfortzónánkból való kilépésünk során mindig valamilyen új tapasztalattal leszünk gazdagabbak, amelyek hozzájárulnak a fejlődésünkhöz. Egy másik nehézség volt talán az, hogy semennyire nem voltunk jártasak a témában a berlini AMD és a budapesti METU hallgatóival szemben, akik dizájnmenedzsmentet tanulnak angolul.

Az öt nap folyamán színvonalas előadásokon vehettünk részt, új embereket ismerhettünk meg és nem utolsó sorban érdekes beszélgetések alakultak ki köztünk. Minden nap egy-egy egyetem tartotta a foglalkozást, első nap a METU biztosította a programot, második nap a Sapientia tanárai, csütörtökön pedig az AMD. A többi napokon voltak meghívva vendégelőadók, mint Bálint Révész, aki egy magyar filmproducer és a METU-n tanár. Bemutatta nekünk a saját dokumentumfilmjét, amelyet Borneon, Indonéziában forgattak és a környezetvédelem a fő témája, azon belül is a túlzott fakitermelés. Érdekes volt a dokumentumfilm, végig lekötötte a figyelmem és utána a bennünk felmerülő kérdéseket tehettük fel a film készítőjének, aki szívvel-lélekkel válaszolt rá. Csütörtökön Kiss Tibor volt a meghívott, aki szintén tanít a METU-n, ő bemutatta a saját online kézműves ruha webshopját és elmesélte a történetét, hogyan kezdte és hogy jutott el oda, ahol ma tart. Tibor is szívesen válaszolt kérdéseinkre és egy kellemes beszélgetést alakított ki velünk. Kedden elvittek minket a Magyar Nemzeti Múzeumban a Nagy Napok Emlékei című kiállításra, ahol 500 évre visszamenőleg tekinthettük meg a magyar nők társadalmi, házassági helyzetét.

Ezen túl betekintést nyerhettünk néhány Budapesti fenntartható textilbolt mindennapjaiba, megnézhettük a termékeiket, egyes esetekben még a színfalak mögé is betekintést nyerhettünk. Ezekben a boltokban kézzel készített egyedi termékeket forgalmaztak. Ileyn bolt volt a Pinkponilo vagy a Paloma udvarán belül rengeteg kis bolt. A program rugalmas volt, elegendő időnk maradt felfedezni a várost délutánonként és esténként.

Összességében véve úgy gondolom, amennyire tartottam az Erasmus programtól, annyira megérte elmenni és kipróbálni magam. Habár rövid program volt, mégis rengeteg tapasztalatot gyűjthettem és olyan ismeretekre tehettem szert, amikre nem biztos, hogy itthon is lett volna lehetőségem.