Simonfi Blanka-Zsófia

Simonfi Blanka-Zsófia vagyok, Kommunikáció és PR szakos hallgató. A másod évem első félévét Erasmus tanulmányi úton töltöttem a Budapesti Corvinus Egyetemen. Igazából nem is volt kérdés, hogy jelentkezzek-e vagy sem, hiszen már első évtől erre a pillanatra vártam. Na de miért pont Budapest? Mert ez a város folyton pörög, rengeteg kultúra találkozik és látnivalókból sem szűkölködik.

Fölidézve az elmúlt félév eseményeit, nagyok sok szép emlék fut át a fejemben. Barátságok, új helyek, új emberek, Balaton, hajókázások, új zenék, lakótársak, saját házibulik, könnyes búcsúk, csajos borozgatós esték, Duna-parti séták, honvágy, hétfő esti Morri2, Karácsonyi vásár, késő estébe nyúló kávézós tanulások… és persze az egyetemi élet, ami sosem volt unalmas.

”Minden kezdet nehéz” alapon, a lakás keresés érdekes időszak volt. Számolni kell azzal is, hogy lehet, ha  a tulaj végül meggondolja magát az utolsó pillanatban, úgyhogy mindenképpen ajánlatos időben elkezdeni a keresést és odafigyelni az apró részletekre.

A szerződés aláírása után már tűkön ülve vártam a kiutazást. Összepakoltam az életem néhány bőröndbe, aztán el is érkezett az utazás napja. Lassan-lassan berendezkedtem az új szobámba, és kezdődhetett egy új szakasza az életemnek. Idővel fölfedeztem a várost, múzeumokat és különböző kulturális programokat látogattam meg. Együtt laktam több, más nemzetiségű diákkal, akik szintén tanulmányi úton voltak. Sokszor tartottunk főző esteket, ahol mindenki a kedvencét főzte és közösen, storyzgatva fogyasztottuk el. Mindenki aranyos és jófej volt, szórakozni jártunk, éltük a boldog diákéletet együtt.

De térjünk át a tanulmányaimra, az ott tanult tárgyaimra is. Az elején nem tudtam, hogy álljak ahhoz, hogy angolul fogom tanulni minden tárgyam, de így visszatekintve, simán hozzá lehet szokni. Na meg persze fejlődés szempontjából is szuper jó lehetőség. Volt olyan kurzusom, amit félév közben töröltek, mert túl kevés diák jelentkezett, volt amit nagyon szerettem (Corporate Social Responsibility), volt olyan is, amit kevésbé (Business Ethics), de olyan is volt, aminek keretén belül az egész félévben csak csapatmunkában dolgoztunk, ami tartós barátságokat és végeláthatatlan órai mókázást eredményezett (Organizational Theory and Behavior). Összességében tehát sok hasznos és érdekes információhoz és kellő szaktudáshoz jutottam a félév során.

A Business Ethics órákon rengetek érdekes esettanulmányt olvastunk, elemeztünk. Ez a tárgy úgy érzem, hogy segített a kritikai gondolkodás helyes gyakorlásában.

Az Organizational Theory and Behavior keretén belül tanultunk az emberi viselkedésről, társadalmi csoportokról és működésükről. Néhány tesztet is kitöltöttünk azzal kapcsolatban például, hogy egy csoportban milyen szerepet töltünk be. Érdekes volt látni az eredményeket, voltak meglepetések is. A legkedvencebb gyakorlatom pedig a szituációs gyakorlatok voltak, bizonyos embertípusokat kellett megelevenítenünk, és sokszor egy adott szituáció más-más véget ért, amikor a szerepeket különböző embertípusok játszották. Ennek margójára csak annyit tudok mondani, hogy kedvesnek lenni nem kerül sokba. Hát gyakoroljuk!

A CSR órán volt a diák kör a legszínesebb, ez egy igazi internacionális élmény volt, mivel a világ különböző pontjairól jöttek diákok, és persze mindenki hozta a saját kultúráját. Ebből kifolyólag, hogy ennyire sokszínűek voltunk, a tanárnő is néha beszervezett egy kis pihenőt, amikor mindenki mesélhetett magáról, hogy honnan jött, miket szeret, így nagyon hamar barátságos hangulat alakult ki az órákon és mindenki próbált nyitni a másik felé, segíteni neki ha elakad, olykor meg bátorítani. Mivel ugye mindenki távol volt az otthonától, néha jól esett egy kis támogatás olyantól, aki ugyanebben a helyzetben volt.

Amikor a kiutazásom előtt elmélkedtem, hogy milyen is lesz majd, pont ilyennek képzeltem el: színes, vidám, új. A tárgy egyik feladata egy önismereti gyakorlat volt. Ennek keretén belül egy olyan szegmensre, „problémára” kellett koncentrálnunk, amit, többek közt, az órán tanultak alapján kellett jobb útra terelnünk, mindezt pedig félév végén egy esszé keretén belül kellett részletesen leírnunk; a folyamatot, a megoldást és a gyakorlatba ültetés eredményét. Minden második héten pedig kisebb csoportokba rendeződve kellett a fejlődést megbeszélnünk, tanácsokat, tippeket adhattunk egymásnak a változáshoz, ami esetenként új perspektívába helyezte, közelebb vitte az adott személyt a megoldáshoz. A második feladat pedig egy szabadon választott cég követése, elemzése volt, szintén az órán tanultak alapján. Volt, aki olyan céget választott, amiről kevesen hallottak, ezzel is bővült tudásunk a nagyvilág dolgairól. Sok hasznos infó maradt rám erről az óráról, amit később biztosan föl tudok majd használni.

A kiutazásom alatt olyan élményekre, barátságokra, tapasztalatokra és tudásra tettem szert, amit sosem tud senki elvenni tőlem. Fejlődtem emberileg és megtanultam jobban értékelni azt, amim van. Voltak nehéz napok, de voltak szépek és aztán még szebbek is. Kell merni és nyitni az új lehetőségek felé, mert csak így tudunk fejlődni. Egy pillanatig sem bántam meg, hogy ebbe belevágtam és csak ösztönözni tudok mindenkit, hogy merjen és hát…nyerjen.