Balázs-Bécsi Alíz

Egyetemi hallgatóként több év elteltével is bármikor felmerülhet bennünk a kérdés: Vajon jól döntöttem-e az egyetem illetve szak választással kapcsolatban?  Vajon milyen lett volna, ha egy másik városban vagy akár országban járnék most egyetemre? Az Erasmus mobilitás által kínált lehetőségek megragadásával könnyen választ kaphatunk ezekre a kérdésekre.

Hasonló kíváncsisággal vágtam bele szeptember elején a kalandba, hogy Spanyolországba, Vigoba induljak féléves tanulmányi mobilitásra, hogy az Universidad de Vigo, Filológia és Fordítói karán tanulhassak. A választásnál közrejátszott, hogy szerettem volna a lehető legtöbbet kihozni ebből a lehetőségből, így nyilvánvalóan az egyik legtávolabbi várost néztem ki a listáról. Ugyanakkor erősen hajtott az is, hogy egy olyan országban töltsem el ezt a félévet, ami nagyon színes és gazdag kultúrával rendelkezik. Az indulás előtti időszak is izgalmas volt: felfedezni az útvonalat, amin majd eljutok oda és mindezt majd egyedül megtenni két nagy bőrönddel a kezemben, lakást találni egy számomra teljesen ismeretlen országban, kitölteni és elküldeni minden szükséges dokumentumot időben. Szerencsére az egyetemi koordinátor mindenben a segítségemre volt első perctől egészen az utolsóig, így egyáltalán nem volt okom a bizonytalanságra. A fogadó egyetem is hasonló támogatással és segítséggel fordult az Erasmus diákok felé, eligazító eseményeket szerveztek, így nem volt más dolgunk, mint odamenni és feltenni nekik a kérdéseinket.

A tanév első hetén folyamatosan el voltunk veszve a hatalmas egyetemi komplexumban, ami egy kisebb városnak is megfelelt, ráadásul teljesen félre esik belvárostól, így egy mindennapos 40 perces buszút várt ránk, de idővel csak egy napi szokássá vált ez is.

Amíg a nemzetközi diákokkal foglalkozó irodához bármikor fordulhattunk segítségért, a kari adminisztrációs irodában sajnos nehezebb volt a kommunikáció, az angoltudás hiányában, de ettől függetlenül minden probléma megoldódott. Tantárgyfelvételkor minden Erasmus diákot arra bíztattak, hogy olyan tantárgyakat válasszunk, ami érdekel és használjuk ki, hogy olyan órákon vehetünk részt, amelyek az otthoni egyetemen nincsenek. Ez azt jelentette, hogy több évfolyam óráit is felvehettük, ami ahhoz vezetett, hogy a személyre szabott órarendünkben sajnos ugyanarra az időpontra kerülhetett két különböző tantárgy órája. Látszólag ez nem jelentett problémát, ugyanis a tanárok tudomásul vették az egybeesést, de mivel a jelenlét számított a végső jegyben ezért félév végén jegylevonást eredményezett.

Mivel az oktatás nagy része angol nyelven folyt, a tanárok arra is felhívták a figyelmünket, hogy csak akkor vegyük fel az adott tárgyat, ha biztosak vagyunk benne, hogy megvan hozzá a megfelelő angoltudásunk. Az én észrevételeim alapján, az Erasmus diákok sokkal jobb angoltudással rendelkeznek, mint az ottani helyi diákok, így minden órán egyre magabiztosabbak voltunk, és bátran aktívan részt vettünk az órai tevékenységekben.

Az én tantárgyaim angol nyelv és irodalom orientáltak voltak. A nyelvtani órák nagyobb kihívást jelentettek, de határozottan észrevettem magamon a fejlődést a félév végén, ugyanis nem csak az órák folytak angol nyelven, hanem egész félévben aktívan kellett használnom, így az idegen nyelven folytatott hétköznapi beszélgetések is egyre természetesebbé váltak. A fordítói karon a negyedéves órarendben van a legtöbb irodalmi tantárgy, így nagy részben negyedéves órákat választottam ki, ugyanakkor volt harmadéves illetve másodéves tantárgyam is egyaránt. Ez számomra nagyon izgalmas volt és sok alkalmazkodást igényelt, ugyanis másodéves hallgatóként néha kihívást jelentett számomra, hogy ugyanazon a szinten legyek, mint a negyedévesek, de szerencsére minden akadályt átléptem.

Az angol nyelvű tantárgyak közül a kulturális identitás és a szövegelemzés, illetve a filmes adaptációk elemzése voltak a legizgalmasabbak. Sok csoportmunka és közös feladat volt, ahol mindenki megosztotta a saját véleményét egy adott témában, így nagyon sok teljesen új perspektívával találkoztam nap, mint nap. Ami nagyobb nehézséget okozott számomra, az a vizsgaidőszak volt, ugyanis nagyon komolyan veszik a jegyadást és a jelenlétet az egyetemen, meg kell dolgozni a jó jegyért és nincs esély az újraírásra, így nagyobb volt a tétje a vizsgáknak.

Az egyetem keretein belül működik egy nyelvközpont is, ami kiváló lehetőséget nyújt a nemzetközi diákok számára nyelvtanulás szempontjából. Mindig is szerettem volna megtanulni spanyolul így gondolkodás nélkül csatlakoztam a kurzushoz, ami két és fél hónapos intenzív spanyol nyelvoktatást biztosított. A1-es szinttől egészen B2-ig minden szinten folyt oktatás, így mindenki megtalálta a magának legkézenfekvőbb csoportot. Hatalmas segítség volt ez az ottlétem alatt, mivel a városban nem beszélnek angolul, így könnyebben megtanultam spanyolul kommunikálni a helyiekkel, megérteni a feliratokat vagy vásárolni az üzletekben. Emellett a kurzus végén sikeres vizsga esetén oklevelet is adnak, így mindenképpen hasznos volt és megérte bevállalni néhány órával több időt eltölteni az egyetemen. 

A város egy nagyon barátságos és családias hely, nagyon jó élmény volt ott élni ugyanis egy percig sem éreztük magunkat idegennek . A tengerpart nagyon közel van a belvároshoz, így még november közepén is kijártunk hétvégén a strandra élvezni a napsütést. Ez volt életem leghosszabb nyara. Hamar adaptálódtam az ottani élethez, rengeteg új ételt kipróbáltam és igyekeztem minél több helyi szokást és ünnepet megismerni. Ebben nagyon nagy segítségemre volt, hogy csatlakoztam az ESN (Erasmus Student Network) Vigo csapatához, akik rengeteg eseményt szerveznek a mobilitáson lévő diákok számára. Társasjátékozás, vacsorák, szörfoktatás, sportesemények, bulik és még sok más izgalmas program, ami összehozta az Erasmus és a helyi diákokat egyaránt. Ahogy sok más Erasmus diák, én is igyekeztem minél többet utazni Spanyolországon belül, de a környező országokban is, így betekintést nyerhettem több kultúrába is, ami nagyon fontos egy filológus hallgató számára.

Rengeteg élménnyel gazdagodtam ezalatt a félév alatt és bármikor megismételném, ha lehetőségem adódna. Nagyon sokat hozzátett a személyiségem fejlődéséhez ez az új környezethez való alkalmazkodás illetve a más nyelveken való kommunikáció. Szakmailag is rengeteg új dolgot tanulhattam, úgy érzem kiegészítettem az itthoni tanulmányaimat olyan dolgokkal, amikkel talán soha nem találkoztam volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget. Mindenkit szeretnék ösztönözni, hogy vegye a bátorságát és éljen az ilyen és ehhez hasonló lehetőségekkel, mert sok mindenre választ kap az ember, ahogy a bevezetésben említettem.