A magyar nyelvű egyetemi szintű műszaki oktatás meghonosítása Csíkszeredában

A magyar nyelvű egyetemi szintű műszaki oktatás meghonosítása Csíkszeredában

“Ha az ember nekiáll egyetemet építeni, azt soha nem lehet befejezni”

Lányi Szabolcs

A csíkszeredai felsőfokú műszaki oktatás még az „aranykor”-ban kezdődött. Az 1972. november 7.-én megjelent 1320 Minisztertanácsi rendelet alapján, amely az esti tagozaton való üzemmérnök (Romániában - almérnök) képzés minőségének javítását célozta meg. Ennek eredményeként 1976-ban létrehozzák Csíkszeredában, Csíkszeredai Mechanikai műveknél (Autó és traktor alkatrész gyártó vállalat) a Járművek képzést [2-3]. A képzés szakmaiságát és minőségét a Brassói Egyetem Gépészmérnöki kara biztosította karöltve a vállalattal. Időközben a Járművek szak mellé a Gépgyártási technológia szakot is meghonosítottak. Ezek 1976-1989 között képeztek román nyelven üzemmérnököt, 1987-ig a Járművek szakon, és 1989-ig a Gépgyártási technológia szakon [4]. Ezek kettős alárendeltségben működtek, a tantárgyfelelősök a Brassói egyetemről, a gyakorlati órák oktatói pedig a képzést biztosító üzemből származtak. Ezen utóbbiak között szép számban voltak magyar származásúak, akik román nyelven oktattak. A romániai fejlesztési stratégia hiánya következményeként fellépő ipari leépítés szükségtelené tette a gyári üzemmérnök-képzés folytatását, így ez nyolcvanas évek vége felé megszűnik.

A kilencvenes évek elején a Csíki RMDSZ és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem közreműködésével egy új korszak kezdet kibontakozni Csíkszeredában. Az RMDSZ hét alapító taggal létrehozza a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítványt, amelyben többek között megfogalmazzák a székelyföldi felsőfokú agrárképzés meghonosítását [5]. Az alapítvány elnökének, Dr. György Antalnak, vagy a mindenki által ismert Tóni bácsinak, fáradhatatlan munkájának gyümölcseként 1991-ben beindul a Gödöllői Agrártudományi Egyetem által működtetett agrármérnöki szakképzés, amely a szűkebb régió első magyar nyelvű felsőfokú műszaki képzése [5]. A működéshez hathatós segítséget jelentett nemcsak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gazdasági kara által biztosított tandíjmentes helyek száma, hanem a Soros Alapítvány által fedezett infrastrukturális befektetés is [7]. Ez utóbbi 2005-ig biztosított támogatást. Ugyancsak kiemelkedő a Gödöllői Agrártudományi Egyetem teljesítménye, hogy már kezdetben felkarolta a székelyföldi fiatalokat, doktori képzést is biztosítva, az általa megteremtett ösztöndíjon keresztül. Később (2012) a doktori képzését lehozta Csíkszeredába, ahol a mesterképzéssel (2011) párhuzamosan működteti azt.

Ezzel párhuzamosan indult Nyárádszeredában kertész üzemmérnökképzés (1993), amit eleinte a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány, később, amikor önállósult, a Bocskai alapítvány működtetett a budapesti Corvinus Egyetem szakmai felügyelete alatt (2016-ig). Ugyancsak Csíkszeredában indított a Soproni Nyugatmagyarországi Egyetem erdőmérnöki-vadgazdálkodási mérnöki (1993), illetve környezetmérnöki szakot (1999).

A határon kívüli magyarok oktatását felkaroló magyarországi egyetemek és főiskolák mellett a Romániai állami és magán egyetemei is jövőt láttak a csíkszeredai terjeszkedésben. A brassói Baritiu Egyetem (jog, közgazdaság), a bukaresti Spiru Haret Egyetem (könyvelés, közgazdaságtan, adminisztráció), a szebeni „Lucian Blaga” Egyetem (közigazgatás, jog, pénzügy, turizmus, menedzsment, könyvelés és gazdasági informatika alap és mesterképzés) román nyelvű tanfolyamai főleg a társadalom-tudomány, jog- és adminisztrációs tudományok irányába léptek, míg a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem az informatikát (1998) célozta meg.

Ezen felsőfokú oktatási intézmények munkájának eredménye a számos szakképzett agronómus, mérnök, közgazdász, vállalkozó, menedzser, adminisztrációs szakember, jogász, doktori fokozattal is rendelkező fiatal, akik a szabadpiaci körülmények között kamatoztatják tudásukat. A magyarországi és/vagy a romániai intézmények, bár számos végzőst bocsájtottak útjukra, nem tudták Csíkszeredát a teljes rangú egyetemi városok soraiba emelni. Ez a pillanat a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem „Csíkszeredai karok” megalakulásával valósul meg.

Csíkszereda egyetemi város lesz

A múlt század kilencvenes éveinek sajtóját elemezve, az ezredvégre világossá vált, hogy a román állam elállt minden olyan tervtől, amely egy magyar nyelvű vagy egy magyar-német tannyelvű egyetem finanszírozását feltételezi. Ennek a megállapításnak következményeként az erdélyi elit más utat keresett, és Magyarország felé tekintve megfogalmazta az önálló magánegyetem igényét. Mivel ez visszhangra talál a magyar kormányban, gyorsan megindulnak a szükséges lépések. Ilyen elképzelés például a Csíkszeredai Székelyföldi Egyetem néven emlegetett intézmény is.

A magánegyetem megszületésének nagyon fontos mozzanata a Sapientia Alapítvány hivatalos bejegyzése (2000. március 16). A történelmi egyházak által létrehozott Sapientia Alapítvány vezető testülete a kilenctagú Kuratórium (dr. Tonk Sándor (elnök), dr. Tánczos Vilmos (alelnök), dr. Marton József (titkár), dr. Birtalan Ákos, dr. Brassai Zoltán, az MTA külső tagja, dr. Szilágyi Pál, Tolnay István, Toró Tibor, az MTA külső tagja, Tőkés Elek) hivatott megoldani a magyar egyetem indítását.

Csíkszereda politikai és oktatással foglalkozó szervezetei hamarosan kifejezik igényüket, ahogy a korabeli sajtóból is megtudhatjuk. „Élelmiszerkémiai és környezetvédelmi szakokkal indulna Csíkszeredában a Székelyföldi Egyetem Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara, hangzott el április 10-én a szakértői egyeztetésen Csíkszeredában, Hargita megye székhelyén. A sajtótájékoztatón Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke, dr. Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere, György Antal, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese, Búzás László és dr. Bíró Dénes, a VET Csík Széki szervezetének vezetői ismertették az előkészületet és a megvalósíthatósági tervet. A szakmai előkészületeket a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Vegyészeti Tanszékének professzorai, dr. Almási Miklós és dr. Zsakó János, valamint Gálffy Nándor, a Csíkszeredai Burgonyakutató és Kísérleti Intézet vezetője segítik”. (Nyugati Jelen, 2000. április 11). Megállapodás született arról, hogy Csíkszereda az Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar beindítását szeretné megnyerni. A karnak a Pro Agricultura Hargitae Universitas adna otthont (Romániai magyar szó, 2000. április 13.).

Az ideiglenes működési engedély megszerzése érdekében a Sapientia Alapítvány a Pro Agricultura Hargitae Universitas és a Pro Vitae Christiana Alapítvánnyokkal egyetemben 2000-ben, a nyár folyamán (június-július), leadja az első szakok akkreditációs iratcsomóit a bukaresti Akkreditációs Bizottsághoz (CNEAA). A kérvényezett szakok Agrár- és élelmiszergazdaság, Könyvelés és gazdálkodási informatika, Környezetmérnöki, Élelmiszeripari mérnök, Vidékfejlesztés gazdasága és szociológiája (Csíkszereda), valamint Szociál-pedagógia (Marosvásárhely).

A Sapientia Alapítvány Kuratóriuma elfogadja a létesítendő magánegyetem koncepcióját, és eldönti, hogy az intézmény az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) nevet viselje. A Koncepciónak megfelelően az indítandó egyetemi rendszer négy oktatási helyszínt nevesít: Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely és Nagyvárad. Erről a folyamatról a korabeli sajtó így nyilatkozik a Kolumbán Gábor (Hargita megye tanácselnöke) által vezetett Erdélyi Magyar Tudományegyetem Szervezési Irodája beindulásakor: „A négyközpontúnak tervezett intézmény központi hivatala Kolozsváron lenne, mellette a Marosvásárhelyen, Nagyváradon és a Székelyföldön működő tagozatok képeznék az oktatási hálózatot. Az öt Csíkszeredában induló szak közül négy indítására a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány, egyre pedig a Regionális Képzési Központ nyújtott kérelmet” (még a nyár elején) (Hargita Népe (Csíkszereda), 2000. október 10.).

A következő év tavaszának elején (2001 márciusa) újabb szakindítási kérelem kerül az Akkreditációs bizottsághoz. Ezek a szakok: Informatika, Mechatronika, Automatika és alkalmazott informatika, Számítástechnika (Marosvásárhely), továbbá Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom (Csíkszereda). A Sapientia Alapítvány megvásárolja a Hargita szálló épületét a Csíkszeredában induló szakok helyszínének, kiváltva ezzel a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány által a leadott kérelemben biztosítottot (2001. március).

Párhuzamosan a dossziék benyújtásával alakul az egyetemi szerkezet is. A Szenátus feladatkörét az Alapítvány kuratóriuma látja el, az Alapítvány elnöke lesz a megbízott rektor. Marosvásárhelyre és Csíkszeredába kineveznek egy-egy megbízott dékánt, nevezetesen dr. Hollanda Dénes és dr. Lányi Szabolcs professzorokat (2001. április).

Május hónap végére megjelenik a Román Akkreditációs bizottság döntése a szakindítási kérelemmel kapcsolatban. A leadott kérelmeket két kivétellel pozitívan bírálják. A Csíkszeredai Élelmiszermérnöki és Környezetmérnöki szakok nem kaptak engedélyt addig, amíg az oktatás-kutatás feltételeit biztosító laboratóriumok fel nem épülnek.

A sajtó a következőképpen írja le az engedélyeztetési eseményt: „Október 1-jén magyar egyetemi oktatás indul Csíkszeredában”, mondja Bíró Albin a csíkszeredai Regionális Képzési Központ (RKK) elnöke. „Egy évtizedes kitartó munkánk gyümölcse most ért be” - mondja dr. György Antal egyetemi docens, a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány elnöke (Hargita Népe május 16.).

Egy hónappal azelőtt kinevezett Csíkszeredai karok dékánjára két fontos feladat hárul, éspedig átalakítani az egyetemi év kezdéséig a szállodát (mármint a megvásárolt épületet), hogy megfeleljen egy tanintézmény elvárásainak (aula, oktatási termek, informatika és nyelvlaborok, titkárságok, tanárik és adminisztratív irodák stb.), és a labor kialakításával megteremteni az elutasított két szak indítási feltételeit.

Igazodva az ideiglenes működés megszerzésekor megfogalmazott elvárásokhoz a Sapientia Alapítvány Kuratóriuma 2001. június 6-án határozatot hoz az egyetem megnevezésével kapcsolatban, hogy az “Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem” (románul: Universitatea Sapientia, illetve az engedélyt élvező intézmény román neve Fundatia Sapientia-Universitatea Sapientia Cluj-Napoca) legyen. Sor kerül a Sapientia EMTE Ideiglenes Szenátusának első, alakuló ülésére, a Sapientia EMTE Chartájának, Felvételi Szabályzatának, valamint Ösztöndíjszabályzatának elfogadására, és megkezdődik az első felvételire való felkészülés.

Júliusban lezajlik az első felvételi vizsga. A Csíkszeredai Karon 209 helyre 481-en jelentkeztek. A hallgatók felvételével megteremtődik az egyetemmé válás első lépése. A másodikra is hamar sor kerül, hisz az álláskeretek elkészültével, augusztusban megkezdődik az oktatók toborzása. Az egyetem által meghirdetett 57 állásra 135-en jelentkeztek. A tanévnyitóra a korábban megalapított Kutatási Programok Intézete (2000. december 6.) mellé létrehozzák a Scientia Kiadót (2001. augusztus 31.). Megalakul Csíkszeredában a Kari Tanács (2001. szeptember eleje), a dékáni hivatal, a Tanulmányi Titkárság (Süket Levente kari főtitkár vezetésével), mely rendezi a hallgatók beiratkozását. A tanévnyitóra, amelyet október 3-án (Marosvásárhely), illetve október 5-én (Csíkszereda) tartottak, már összeáll a tanintézmény, igaz még nagyon sok vendégoktatóval a páston. A lelkesedés, úgy a belső (régión belüli), mint a külhoni (a magyarországi intézmények és oktatók), magas szintjét mi nem jellemezné jobban, mint a Csíkszeredai hivatalos megnyitó, ahol, a magyarországi hivatalosságokkal karöltve még a romániai tanügyminiszter is részt vett.

Az első csíkszeredai sapientiás tanév sajnos műszakis hallgatók nélkül zajlott. Annak ellenére emlékezetes nagyon sok oktató és hallgató számára a kezdet egy olyan épületben, ahol oktatótermek, infó laborok, menza és bentlakás egy födél alatt jól megfért egymással. Azért még az „egyetemi szellem meghonosítása” úgy, ahogy azt az alapító dékán elképzelte, még sok munkát igényelt.

A műszaki oktatás elindítása a Csíkszeredai karokon

Már az ideiglenes engedély elbírálását követő eredményhirdetéssel nyilvánvalóvá vált, hogy a műszaki képzés, főleg, ami az élelmiszermérnöki és a környezetmérnöki tanulmányi programokat illeti, nem valósítható meg gyakorlatokra alapuló tapasztalatszerzés nélkül. Erre pedig két szintre kell alapozni az ismeretszerzést, éspedig a laboratóriumi szintű begyakorlásra és az üzemi, termelőegységi szintű szakmai gyakorlatra. Ezek kiegészítve egymást elősegítik az elmélet megértését és a tudással-tapasztalattal szerzett ismeretek képessé teszik a szakembert a valós helyzetek megoldására, sőt jövőképet is tervezhetnek, innovatívan gondolkodva és cselekedve újértéket teremtenek, emelve a feldolgozott alapanyagok piaci értékét. Lányi Szabolcs professzor úgy fogalmazott: „Mérnöki szakokat indítani Csíkszeredában óriási kihívás volt, ugyanis a mérnöki tudást egy kicsit másképpen lehet letelepíteni, mint egy társadalomtudományi vagy akár humán tudást, oda kell bizonyos tapasztalat, ősiség, egy másfajta tudásrendszer” (Hargita Népe, 2016).

A műszaki képzést bevezetni hivatott dékán azt is jól tudta, hisz meg volt hozzá a kellő tapasztalata, hogy az oktatás egy folyamat, amelyben az oktató és a hallgató kölcsönösen befolyásolja egymást. A tanterv egy keretet biztosít, amelynek megvalósítása megfelelő átadó és befogadó közeget igényel. Ha a befogadót, a hallgatót, valamelyes szinten a felvételivel szelektálod, az oktatókat úgyszintén, akkor marad a megfelelő keret megteremtése, vagyis az elképzeléshez legjobban idomuló tanterv.

A visszautasítást követően, az új dosszié készítésekor, felvetődött a kérdés, milyen legyen a két új szak? Olyan, mint a többi egyetemek által működtetett (Aceași Mărie cu altă pălărie?) vagy más? Tapasztalatból tudván, hogy míg a XX. század a kémia tudományoké volt, a XXI. a biológia csúcsra kerülését hivatott betölteni. Így egy olyan tanrendet állítottak össze, amelyben a biológia és annak alkalmazása fontos szerepet kapott. Tapasztalatból azt is tudta, hogy a jó szakember alapos tudást igényel, így a környezet és élelmiszermérnök képzésében a XIX-XX. századok kémiai tudományok vívmányait illik beilleszteni, hisz már régebben felismerték az anyag-átalakítási folyamatok mind közös elven alapulnak. Ami talán megkülönbözteti őket az a tudomány alkalmazásának a szintje, vagy másképp mondva, a tudás és tapasztalat aránya a problémák megoldásában. Így a tantervben a három alapozó tárgycsoport mellé – matematika, kémia, fizika – bekerült a biológia is. Ezekre épülve megjelennek az általános alkalmazott tudományok (mérnöki törzstárgyak), és ezekre épülve az ágak, a szaktárgyak. A mérnöki szakmaiság megköveteli a gazdaságbéli jártasság alapszintjét is, ezért beépített alapozó gazdaságtant, könyvelést, marketinget és menedzsmentet, és, sejtve a modern világ bekopogását is, a curriculumba projektfinanszírozást, üzleti tervet és, nem utolsó sorban, jövőképet adó Fenntartható gazdasági fejlődés tantárgyat tervezett.

Ami ezt követte az a humánerőforrás biztosítása és képzése. A tervező jól tudta, hogy bármilyen jó is az elképzelése, annak megvalósítása nem csak rajta múlik, hanem a hozzárendelt szakembereken. Épp ezért két úton igyekezett kialakítani az oktatói állományt. Egyrészt, felkutatni a szakmában otthonosan mozgó oktatókat, és felkérni feladatvállalásra, másrészt megkeresni a régióban a két szakirányban tevékenykedő fiatalokat, és meggyőzni őket, hogy jövőt, akadémiai jövőt, lássanak a Sapientiában. Ezen fiatal lehetséges oktatókat pedig odarendelte a nagy tapasztalattal rendelkező, feladatot vállaló, mentoroknak avanzsált oktatók mellé, hogy tudást és tapasztalatot szerezzenek. Tudta azt, hogy az idő szorít, hisz két végzős évfolyam után következik az akkreditációs dosszié letétele, amikor már 70% főállású (tehát az egyetemen alkalmazott) oktatóval kell rendelkezzen mindkét tanfolyam. Már az első évfolyam -2002 – 2007- alkalmával egy célközösséget alakított ki, meghívva több magyarországi és romániai egyetem/főiskola oktatói mellé a régióban, vagy ismereti körében, tevékenykedő szakembereket. Hogy kire is épített a szakok indításakor Dr. Lányi Szabolcs az az 1. táblázatból jól látható.

1. táblázat. A mérnöki tanfolyam tantárgyfelelős oktatói és tanítványaik [8]

Hogy valójában kik is oktattak az első öt évben azt az 1. Mellékletben láthatjuk. Elemezve a tíz szemeszter tartárgylistáját látható, hogy nagyon sok mindent megpróbáltak tanítani a hallgatóknak. A több, mint 16 tantárgy félévenként, vagy az átlagos éves 25-33 tantárgy még a megnevezés szintjén is kihívást jelentett a hallgatóknak, nem beszélve az oktatást adminisztráló titkárságnak, és főleg a gazdasági osztálynak. S hogy a helyzet tovább bonyolódjon a következő tanévben, a hallgatók felkészülési szintjét tapasztalva, néhány fontos felzárkóztatási órákat és vizsgákat vezetnek be, modulárissá téve az első félévet (4 hét felkészülés, 10 hét oktatás, 4 hét vizsgaszesszió). Erre a periódusra jellemző a „tantervigazítás”az oktatást felvállaló tanárok függvényében. Így a mélyvízbe dobás technikája is bevetésre került, olyan tárgyak kerültek oktatásra, amelyeknek alapjait később sajátítottak el a hallgatók. Hogy kik is oktattak a következő végzős élelmiszermérnöki évfolyamokat (2003-2008, illetve a 2004-2009) azt a 2. és 3. Melléklet tükrözi. Láthatjuk, hogy valójában a tantervváltozás az a szemeszteri beosztást érintette, hisz a tantárgyfelelősök sok esetben megmaradtak a három évfolyam alatt.

A Bolognai Rendszerre való rátérés azonban megváltoztatta a bejáratott tanterveket. Ennek jó példája a 4. Mellékletben feltüntetett KM és EM tanterv, amelyből látható, hogy ebben elég sok tárgy kimaradt az ötéves képzésből. Az is látható, hogy azért a finanszírozási hatékonyság szem előtt maradt, hisz bár különböző képzési területet képviselt a két szak, az egymásra épülés magas szinten volt (72-75% körüli). A 4. Melléklet azt is megvilágítja, hogy hét év alatt (2002-2009 között) a Lányi professzor által tervezett humán erőforrás elég szépen fejlődött, hisz az akkreditációra már 70% főállásúval számolt a kar.

 A mérnöki szakon oktató főállásúak tudományos és oktatói haladását az 5. Melléklet tükrözi. Ebből láthatjuk, hogy a terv sikerrel járt. Néhány átigazolt vendégtanár kivételével (6) az oktatók nagyobb része „belterjes”, hisz az intézmény maga nevelte ki (49), eleinte más egyetemek végzettjeiből (37), később saját „termésből” (12). Mondhatni, hogy a jelenleg a szakokon oktatók nagyobb része (36 a 46-ból) tudományos fokozatját az intézmény hathatós segítségével szerezte. Jelenleg az 40 fő állású státusban oktató szakember közül 14 (35%) docens vagy professzor, akiknek teljes karrierjük a Sapientia Csíkszeredai karához kötődik. 

Források:

1. *** Születésnapi beszélgetés Dr. Lányi Szabolccsal, Hargita Népe, 2016. március 2.
2. Maier, V., Pregătirea unui nou tip de specialist în România Comunistă: Subinginerul,
3. Hotararea Consiliului de Ministrii 1320/07.11.1972 privind îmbunătățirea învățământului seral de subingineri.
4. Roșca, I.C., Radu, Gh-Al. „Monografia Facultății de Inginerie Mecanică 1949-2019”; Ediția 2-a revizuită și adăugită. Editura Univ. „Transilvania ISBN 978-606-19-1156-1.
5. *** a Csíki RMDSZ Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány alapító dokumentuma, In: Vinczeffy Zs., Tizenöt év, Emlékek a külhoni magyarok oktatásáról, Szent István Egyetem, GILBERT, 2006, 8. o.
6. *** Emlékeztető a mezőgazdasági képzésről és továbbképzésről szóló együttműködésről Csíkszereda-Gödöllő, 1991. január 26. In: Vinczeffy Zs., Tizenöt év, Emlékek a külhoni magyarok oktatásáról, Szent István Egyetem, GILBERT, 2006.
7. *** Csíkszereda egyetemi város lett. In: Vinczeffy Zs., Tizenöt év, Emlékek a külhoni magyarok oktatásáról, Szent István Egyetem, GILBERT, 2006, 177. o.
8. *** Sapientia EMTE álláskeretek és óraadói oktatói listák.