Az esszéverseny első fordulójának kiértékelése

„Szabadságom az írás”

2012. januárjában a „Gúzsba kötve táncolni” címmel immár három alkalommal megrendezett sikeres fordítóverseny folytatásaként és kiegészítéseként, a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Humántudományok Tanszéke „Szabadságom az írás” címmel magyar nyelvű esszéíró versenyt hirdetett középiskolák 11-12. osztályos tanulói számára. A verseny célja, hogy az irodalom iránt érdeklődő, az esszét mint kreatív írásgyakorlatot kihívásnak tekintő középiskolás diákok számára megmutatkozási és megmérettetési lehetőséget biztosítson.

Amint azt a műfaj számos híres művelője tanúsítja – mindenekelőtt az elődök, Marcus Aurelius, Szent Ágoston, továbbá Montaigne, a nagy alapító, illetőleg a magyar, román és világirodalom nagyjai, köztük Babits Mihály, Szerb Antal, Németh László, Márai Sándor, Cs. Szabó László, Szilágyi Júlia, Jorge Luis Borges, Thomas Mann, Marcel Proust, Albert Camus, Gabriel Liiceanu, Esterházy Péter és hosszan sorolhatnánk –, az esszé a szabadság műfaja, amelyben a gondolat maga szüli a formát, a forma pedig ösztönzi a gondolatot. Egyfajta utazás ismerős és ismeretlen tájakra, amelyek az írás során tárulkoznak fel az utazó számára. A szárnyaló gondolat helye, amelyet az írás törvényei mederbe kényszerítenek. Vitára, állásfoglalásra ösztönző kaland, játék, ugyanakkor szembesülés önmagunkkal, létünkkel, korlátainkkal.

A 11. osztályosoknak egy Esterházy-idézetből kiindulva, Élő könyvek párbeszéde címen kellett esszét írniuk, a 12. osztályosoknak, ugyancsak egy Esterházy-idézetből kiindulva, a Mire jó az irodalom… ma? kérdést kellett átgondolniuk.

A vetélkedő első szakasza interneten zajlott, az esszéket jeligével ellátott dokumentumban juttatták el a versenyzők a Humántudományok Tanszék titkárságának e-mail címére. Csíkszeredán kívül Sepsiszentgyörgyről, Brassóból és Nagyváradról érkeztek szövegek. Az esszéket három tagból álló zsűri (dr. Erdély Judit, dr. Tapodi Zsuzsa, Pieldner Judit) értékelte. Az esszék értékelésében a következő szempontokat vettük figyelembe: a téma rendszerezett, árnyalt kifejtése; tartalmi gazdagság, példaanyag, hivatkozások; a felsorakoztatott érvek minősége; a megközelítés egyedisége, eredetisége; nyelvhelyesség; helyesírás; mindegyikre maximálisan 10 pontot lehetett szerezni, tehát összesen 60 pontot lehetett maximálisan összegyűjteni.

Esszét írni nem könnyű feladat, a műfaj olvasottságot, tájékozottságot, véleményformálást, állásfoglalást, eredetiséget és nem utolsó sorban nagyfokú kreativitást, nyelvi leleményességet kíván szerzőjétől. A zsűri tagjai egyöntetűen úgy gondolják, hogy a nyertes pályamunkák sikeresen megfeleltek mindezen elvárásoknak, mindegyik szerző megtalálta a maga számára járható utat, az értekezőbb, szakszerűbb esszéváltozattól a szabadabb, eredetibb, egyéni gondolatoknak és frappáns megfogalmazásoknak (akár az iróniának, öniróniának is) helyet adó műfajváltozatig terjedő skálán. Bátran kérdező, a kérdésekre különböző válaszlehetőségeket felvillantó, a válaszadás nehézségeivel szembenéző, véleményeket ütköztető, együttgondolkodásra serkentő írásokat olvashattunk, amelyek hivatkozásaik révén sokirányú kapcsolatlehetőségeket villantottak fel, Platóntól Peter Brookig, Kafkától Mikó Andrásig, Voltaire-től Lincolnig.

Nemcsak a felsorakoztatott érvek által, hanem nyelvezetükben, humoruk, játékosságuk révén is tanúbizonyságot tettek az esszék arról, hogy a társadalomban eluralkodó szkepszis, értékválság dacára mégiscsak jó valamire, mi több, nagyon is sok mindenre, az irodalom, az olvasás és az írás öröme.
Íme néhány kiragadott példa a töprengésekből, a leleményes válaszokból, az irodalom mellett kardoskodó állásfoglalásokból: „Az irodalom olyan látcső, mely egyben ivópohár is. Bármire jó, csak nem tudjuk, hogy mi a bármi” (Jelige: napozzholddal); „S ha már nem maradt más, csak az abszurd érzése, ha már minden hit, erkölcs, etika és esztétika a porba hullt és csak az értelmetlenség és értelmezhetetlenség paradoxona áll, az irodalom számára akkor is marad feladat” (Jelige: kakukktojás); „Az irodalom azonban segíti kibontakozni és szárnyalóvá tenni gondolatainkat, fejleszti gondolkodásunkat, személyiségünket, hogy ne csak egyirányúan, hanem színes polifóniában lássuk a világot” (Jelige: Fekete macska); „A jó író öszöntből ír, a jó olvasó ösztönből olvas. Az ösztönök a túlélésre vannak kiélezve; értelmezési vágyunk tehát túlélésünk záloga. Az írónak azért, mert szövegével a végtelenbe írhatja magát, az olvasónak meg azért, mert a könyv kiolvasásával lélekkel ruházva fel a tárgyat, önmagát is az örökkévalóság látszatával áltatja” (Jelige: Néma Dionüszosz); „A befogadónak (...) szembe kell néznie azzal, hogy nem csupán a horizont változott meg, hanem időről időre megöregedtek maguk a művek is. Ők sem maradnak azok, amelyek egykoron a polcok odón sorait koptatták, illetve amilyenként már megértettük őket. Annak feltételei, hogy egy szöveg kommunikatívvá  válhasson, pontosabban, hogy az olvasó imaginációjában megszólalhasson és ezáltal egyfajta öntükröző elbeszélésként viselkedjék, szükség van a poetológiára, amely a dolgok világa elé  a szavak világát és annak jelentését helyezi, s mintegy az előbbit származtatja az utóbbiból” (Jelige: Bogár12).

Eredmények:

11. osztály
Élő könyvek párbeszéde
Bogár12 – 56 pont

12. osztály
Mire jó az irodalom ... ma?

napozzholddal – 58,5 pont
kakukktojás – 58 pont
Fekete macska – 57,5 pont
Néma Dionüszosz – 56,5 pont

Az első forduló nyerteseinek szívből gratulálunk, és szeretettel várjuk a döntőre, amelyre 2012. március 24-én, szombaton  kerül sor a  Sapientia Egyetem csíkszeredai székhelyén, ahol helyszíni esszéírás lesz a feladat. A döntővel kapcsolatos tudnivalókról e-mailben tájékoztatást küldünk.

A döntő díjazottjai könyvjutalomban részesülnek. Az első helyezett(ek) különdíja, hogy ha a Sapientia Humántudományok Tanszékén meghirdetett szakokra kíván(nak) jelentkezni, mentesül(nek) a felvételi díj befizetésétől. A Nagyváradról érkező döntősnek valamint kísérő tanárának szállást biztosítunk.
Köszönjük a diákoknak a részvételt, tanáraiknak pedig az ösztönzést!

A szervezők nevében,
Pieldner Judit, egyetemi adjunktus