Retorika a reformkorban és ma – kemény küzdelem a 18. Kossuth-szónokversenyen

Média Rólunk írták Retorika a reformkorban és ma – kemény küzdelem a 18. Kossuth-szónokversenyen

2017. november 28.

A reformáció korában művelt európai és a magyarországi retorikáról szólt az a rövid konferencia, amely megelőzte a már 18. alkalommal megrendezett Kossuth-szónokversenyt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem budapesti épületében huszonkét, Magyarországról és a környező magyarlakta területekről érkezett induló mérte össze a tudását két napon át. Mind a zsűri tagjai, mind maguk a versenyzők állították, hogy ezúttal igen erős volt a mezőny. Bocskay Zsolt interjúi és fotói.

forrás: globoport.hu

Az első napon hangzottak el a kötelező beszédek, és a második napon következtek a rögtönzések. Az esemény egyik támogatója a Globoport volt.

Fiatalos témák, hétköznapi nyelven

Pölcz Ádám főszervező maga is többször indult ezen a közel két évtizedes múltra visszatekintő versenyen. Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának tanársegéde hajdanán különdíjakat nyert, például azt, amelyet a Magyar Rádió ajánlott fel a legszebben beszélő versenyzőnek.

– Meglepő volt hallani, hogy a versenyzők is éppen úgy beszélnek, mint kint, az utcán az emberek. Ez most a divat a retorikában?

– Az első napon voltak a kötelező témák, és ez mindig egy kicsit komolyabbra sikerül. A második napon, a rögtönzéses fordulóban viszont az volt a cél, hogy a fiatalokhoz közel álló témák kerüljenek szóba. Ezeket valóban a hétköznapi nyelvhasználattal lehet a legjobban elmondani. A szónoknak, aki kiáll az emberek elé, az a célja, hogy világos és érthető legyen, és már az ókorban azt tartották, hogy ha valaki erre nem képes, akkor a veleje vész el a mondandójának. Nem ér célba az üzenetünk, ha nem azon a nyelven beszélünk, amit a közönségünk megért.

– A közeljövő színészeit, politikusait, közszereplőit láttuk itt?

– Inkább úgy mondanám, hogy a jövő értelmiségét láttuk a dobogón. Ők jórészt bölcsész vagy jogász hallgatók, de voltak közöttük agrárosok is. Ha valaki arra adja a fejét, hogy értelmiségi lesz, akkor ki kell fejlesztenie magában a jó beszédkészséget. Ez a verseny éppen erre jó, meg hogy a gondolataikat összerendezzék egy-egy témában.

– Hogyan váltogatták ki a mostani 22 versenyzőt?

– Ez egy felülről szerveződő esemény: meghirdetjük ezt a Kárpát-medencei versenyt, és utána az előválogatókat mindig a küldő intézmények tartják. Tehát voltak versenyzők a hazai egyetemekről, jöttek Kolozsvárról, Felvidékről, Délvidékről,

Kárpátaljáról, de voltak középiskolás indulóink is.

– Milyen volt az idei mezőny?

– Nagyon jók, bátrak, és meglepően jó beszédkészséggel rendelkeztek. Úgy érzem, hogy amikor még én is indultam ezen a megmérettetésen, akkor több volt a gyengébb versenyző.

Politikus is lehet a nyertes szónokból

Nagy meglepetésre egy középiskolás fiatalember nyerte a versenyt, sőt, a közönségdíjat is neki ítélték. Hajas T. Boldizsár tizenkettedikes Miskolcon, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban.

– Mind a kettő elismerésnek egyformán örülök, és ez a két díj azt bizonyítja, hogy a szakmai zsűri és a közönség véleménye szerint is én voltam ezúttal a legjobb. Elkísért a versenyre az egész családom, itt vannak most is, és eszméletlenül boldogok.

– Meghatározhatja egy végzős gimnazista pályáját egy ilyen elsöprő siker?

– Igen, ez a nagyon kedves visszajelzés tovább erősíti bennem azt, hogy mindenképpen kommunikációval kell foglalkoznom. Vagy ha bármi mást is csinálok majd egyszer, azt úgy tegyem, hogy használjam ezt az adottságomat. Bár tényleg ideje lenne dönteni, de nem tudom még megmondani, hogy melyik egyetemre fogok jelentkezni. Az biztos, hogy valamilyen humán tárggyal szeretnék foglalkozni, mert a történelemért, az irodalomért, és a nyelvekért odavagyok.

– Mit gondol, ezekkel a kiváló kommunikációs képességekkel milyen hivatást kellene választani?

– Pontos választ erre sem tudok adni, de az biztos, hogy valami olyat akarok csinálni, ami hasznos. Az majd eldől, hogy az emberiségnek, a társadalmunknak, vagy csak egy kisebb közösségnek. Olyasmit akarok tenni, amiért azt a visszajelzést kapom majd, hogy jó úton járok, és hogy érdemes csinálni.

– Lehet, hogy politikus lesz Önből?

– Ha esetleg e mellett döntök, akkor azt is úgy fogom csinálni, hogy minden, amit teszek, az jó legyen az embereknek. Nem a saját anyagi gyarapodásomért akarnék politikus lenni, hanem azért, hogy kiálljak másokért.

– Számtalan díjat, könyvet, oklevelet vihet majd magával vissza Miskolcra. Mit visz még, nem papírzacskókban, hanem a lelkében?

– Mindenképpen azt, hogy egy több szakemberből álló zsűri azt mondta, én vagyok a legjobb az indulók közül. Figyeltem a verseny alatt a többieket: erős volt a mezőny, mindenki alaposan felkészült, és sokaknak sikerült kihozniuk a maximumot magukból.

Egy tanár is legyen jó szónok

A második helyezett Kardos Kincső Ida egyike volt a legfiatalabb versenyzőknek, hiszen ő is még csak középiskolás: a Benedek Elek Líceum tizedik osztályába jár Székelyudvarhelyen. A képzeletbeli ezüst mellé kapott még egy elismerést, mégpedig azért, mert egyike azon keveseknek, akik ki tuják ejteni a zárt „e” hangot.

– Egy tanárnak is kell, hogy szónoki tehetsége legyen, amikor kiáll az osztálya elé – mondja nagyon határozottan, amikor arról kérdezzük, hogy mivel szeretne majd később foglalkozni.

– Ez már végleges? Tanár lesz?

– Még nem végleges, de most úgy érzem, hogy ez a hivatás való nekem a leginkább.

– Kiből lesz jó szónok, milyen tulajdonságok kellenek ehhez?

– Mindenek előtt bátorság, hogy ki tudjon állni az emberek elé. Aztán legyen a nyelv birtokában, és tudjon szépen fogalmazni.

– Önnek mi az erőssége?

– Nem is tudom… Az biztos, hogy nagyon félek kiállni az emelvényre.

– Ebből semmi nem látszott a versenyen. Hogyan tudja leküzdeni a drukkot? Elárulja a trükköt?

– Veszünk egy nagy levegőt, és úgy megyünk be, hogy lesz valami…

– Melyik feladatot élvezte jobban, a kötelező beszédet vagy a szabadon választott témát?

– A szabadon választott feladatot, a „Mikor házasodjunk?” kérdést szerettem jobban, mert témában voltam, és könnyen tudtam róla beszélni.

– Mit ért azon, hogy témában volt? Talán esedékes a házasság, ilyen fiatalon?

– Dehogy! Sokat gyakoroltam, külön témakör volt a család, és ezekre alapozva könnyű volt felépíteni a szövegemet.

Humorista és tanácsadó egy személyben a harmadik helyezett

András Előd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem hallgatója, és talán őt lepte meg a legjobban, hogy ezúttal sikerült megszereznie a harmadik helyet.

– Igazából a tapasztalatokért, a tanulságokért jöttem, azért, hogy egy ilyen komoly tudással rendelkező zsűri felhívja a figyelmemet a hibáimra, meg arra is, amit jól csinálok. Nem számítottam helyezésre, és igazán nagy meglepetés volt, amikor mondták, hogy dobogós lettem.

– Melyek azok a jó tulajdonságai, amelyek miatt megszerezte ezt a nagyon szép harmadik helyezést?

– A szövegem nem volt erős, nem volt benne mély tartalom, ami a közönséget és a zsűrit megfoghatta volna. Talán az előadókészségemnek köszönhetem a harmadik helyet: közvetlen stílusban, nyugodtan, félelem nélkül tudok beszélni.

– Mit kezd majd ezekkel a jó tulajdonságokkal az egyetem elvégzése után?

– Marketinggel és kommunikációval foglalkozom otthon, és ez a verseny megerősített abban, hogy a továbbiakban is ezt csináljam. Fél éve létrehoztam egy kis céget, és kis- és középvállalkozásoknak adok kommunikációs tanácsokat, online és offline marketing, és hasonlókkal foglalkozom. Az üzleti tárgyalások során igazán hasznát veszem mindannak, amit ezen a versenyen hallottam, tanultam a többiektől és a zsűritől. Néhány éve pedig belekóstoltam a stand up comedy rejtelmeibe, és azóta rendszeresen fellépek Erdélyben.

Beszélgessünk! – javasolja az ungvári versenyző

Gulyás Márk Kárpátaljáról érkezett, és már harmadszor indult a Kossuth Szónokversenyen. Az ungvári járás egy kis falujából, Téglásról származik, és tanár szeretne lenni.

– Ezekkel a különleges szónoki képességekkel miért nem inkább színész vagy előadóművész akar lenni?

– A kettő nem zárja ki egymást, de szeretem a fiatalokat. Tudja, az egyetemi gyakorlaton tanítani kellett, és nagyon megérintett, ahogy néztek rám az osztályban a gyerekek. Egy volt oktatóm, Horváth Katalin is azt mondta, hogy a tanári pálya a legszebb, mert ő neveli ki az emberből azt, amivé majd válik.

– Ez már a harmadik versenye volt. Látott valamilyen változást a korábbiakhoz képest?

– Leginkább azt, hogy sokkal kevesebben voltunk. Akadt olyan év, hogy hatvannégyen indultunk, most viszont csak huszonketten. Talán a diákok már nem tartják annyira fontosnak a retorikát, mint néhány esztendeje.

– Önnek miért fontos a retorika?

– Nem annyira a retorika, mint inkább a beszélgetés a fontos. Tégláson, ahol születtem, hét évig néptáncoltam, rengeteget verseltem a színjátszó körben, és szerepeltem színdarabokban. Ott nevelték belém azt, hogy szeressem a beszédet, az előadást.

– Szeret szerepelni?

– Igen, nagyon szeretek. Ennek ellenére minden vágyam az, hogy magyar nyelv és irodalom szakos tanár legyek.