Gothár Renáta

Az én Erasmus kalandom az előző félévben kezdődött, és annyira élveztem azt a pár hónapot, hogy a félév végén úgy döntöttem, hogy nem elégszem meg annyival, így gondolkodás nélkül éltem a hosszabbítás lehetőségével.

Ebben a félévben már sokkal zökkenő mentesebben indult minden. Tanulmányaimat szintén az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Karán folytattam, ahol már tisztában voltam azzal, hogy hogyan működik az ottani rendszer, több tanáromat is ismertem, és valamilyen szinten már a szaktársaimat is, így sokkal kevesebb problémám volt a tárgyak felvételével, és a papírmunkákkal kapcsolatban is. A szállás szempontjából sem volt probléma, hiszen továbbra is azon a diáklakáson maradtam, ahol az első félévben laktam.

Az egyetemi teendők szempontjából sok változás nem történt. Ugyanúgy kellett felvennünk a tárgyakat, mint előző félévben, viszont mivel ott nem voltak konkrétan könyveléssel kapcsolatos kurzusok, emiatt itthon elmaradt ebben az évben néhány specifikusabb tárgyam, ezekből viszont majd lesz lehetőségem szeptemberben vizsgázni. A tanárok többsége nagyon rendes volt, ugyanúgy kezeltek, mint minden más diákot. Külön kiemelném egyik tanáromat, akire mindig emlékezni fogok, mert már az első félévben tanított, és nagy szeretettel fogadott a második félévben is. Folyamatosan segített mindenben, amikor problémánk akadt.  

Az oktatás és egyéb az oktatással kapcsolatos teendők hasonlóképp működtek, mint első félévben. (Lásd I. féléves beszámolóm.)

Emellett viszont ez a félév is nagyon izgalmas volt. A februárt azonnal egy hétvégi olasz utazással indítottuk a barátaimmal, mely során meglátogattuk a fővárost, Rómát. A 2 napos kirándulás után az események kicsit elcsendesedtek, hiszen megkezdődött a félév, én pedig próbáltam a legjobb formámat hozni és tanulni.

Aztán ahogy elérkezett a tavasz és a jó idő, kicsit nálunk is felgyorsultak az események. Diákkedvezménnyel nagyon olcsón tudtunk vásárolni országbérletet a vonattal (mindössze 1890 Ft), és ezzel a bérlettel bárhova lehet utazni az ország határain belül. Mi törekedtünk arra, hogy ezt a lehetőséget maximálisan kihasználjuk, így amint az egyetemi teendők kezdtek csökkenni, több szabadnapunkat is utazással töltöttük. Mindig egynapos kirándulásokat tartottunk, előre utánanéztünk a látványosságoknak, megterveztük a napot. Általában reggel korán indultunk, hogy estére már haza tudjunk érkezni. A legelső célpontunk Székesfehérvár volt, ahol a belvárost néztük meg, valamint a Bory-várat.

Következő célpontunk Pozsony volt, ami kissé kalandosra sikerült. Eredetileg vonattal Mosonmagyaróvárig utaztunk volna, ott kibérelve bicikliket, hogy áttekerjünk Pozsonyba. Tervünkbe csak az szólt bele, hogy május 1-jén, munkaszüneti nap lévén, semmi nem volt nyitva. Így vonattal folytattuk utunkat. Pozsonyban nem néztünk utána a pénznemnek, és készpénzt sem vittünk, így alig sikerült jegyet vennünk a villamosra, ami bevitt a belvárosba. Végül egy újságos bódéban szereztünk két jegyet, de csak mutogatva tudtuk elmagyarázni, mert az elárusítónő nem beszélt angolul, mi pedig nem tudtunk szlovákul. J

Ezen kívül jártunk még Egerben, ahol főként az Egri-várat, és annak történetét tekintettük meg, voltunk Szentendrén, ami nagyon-nagyon szép volt, úgy éreztem, mintha Olaszországban járnék újra, valamint Nyíregyházára is ellátogattunk, ahol egyetlen célpontunk a Nyíregyházi Állatpark volt, ami akkora, hogy majdnem egy egész napot felvett, mire körbejártuk. Kirándulásaink során észrevétlenül kialakult nálunk az a szokás, hogy minden új helyen megkóstolunk egy ottani kézműves fagylaltot.

Emellett viszont Pesten is nagyon izgalmasan zajlott az élet. A jó időnek köszönhetően nagyon sok időt töltöttünk a szabadban. Az egyik kedvenc helyem a Margit-sziget volt, oda majdnem minden nap eljártunk: piknikeztünk a réten, néztük a zenélő szökőkutat, bicikliztünk vagy éppen körbefutottuk a szigetet. A barátnőimmel még a Palatinus Strandra is ellátogattunk.

A félév végére kitanultuk azt is, hogy hogyan tudjuk költséghatékonyan használni a MOL Bubi kerékpárokat, így ezt követően már többször használtunk biciklit más tömegközlekedés helyett, de volt, hogy csak kikapcsolódásként tekertünk egyet a városban, vagy akár a Városligetben.

Az étkezés tekintetében, legtöbbször az egyetemi menzán ettünk, mert jó árban finomat lehetett enni, de sokszor készítettünk magunknak is finomságokat, habár kollégiumi közös konyha révén nehezebb volt kényelmesen sütni-főzni. Az utóbbi időben viszont nagyon rákaptunk a Munch applikációra, amelynek lényege, hogy az éttermek, pékségek és más vendéglátóhelyek a nap végén megmaradt ételeiket kedvezményes áron tudják értékesíteni. Ezzel a felhasználók olcsóbban juthatnak friss ételekhez, míg a vendéglátóhelyek csökkenthetik az élelmiszerpazarlást. Ennek köszönhetően találtunk a Parlament közelében egy hangulatos kis konyhát, ahol mindig egy kedves idős hölgy fogadott, és mindennap nagy szeretettel várta, hogy érkezzünk. Amikor valamelyikünk nem ment, már azonnal érdeklődött, hogy hol hagytuk a barátunkat.

Az itt leírtak csak töredéke a sok élménynek, amelyeket ott szereztem. Voltunk színházban, vasárnaponként néha eljártunk misére is. Az utolsó hónapokban találtam rá a Fesztivál Önkéntes Központra, melynek hála többször is önkénteskedtem, így részt vehettem több Puskás Arénás koncerten is, többek között Azahriah és Coldplay koncerteken. Ezekre teljesen egyedül mentem, de nagyon könnyen kötöttem újabb barátságokat.

Egy biztos: ezerszer is újra belevágnék! Voltak nehézségek, voltak veszteségek, viszont annál több mindennel gazdagodtam, és tudom, hogy életem eddigi legjobb 10 hónapját élhettem meg. Rengeteg tapasztalatot szereztem, rengeteg új és ismeretlen szituációban kellett helytállnom, melyeknek köszönhetően tudom, hogy nem ugyanaz az emberként tértem haza, mint aki szeptember elsején elindult az ismeretlen felé szerencsét próbálni.

Köszönettel tartozom az egyetemnek, és legfőképp Bors Hortenziának, aki már a mobilitásunk kezdete előtt, alatt és utána is készségesen és barátsággal segített bármilyen probléma is volt! Köszönöm a az Óbudai Egyetemnek és az ottani koordinátornak is, hogy olyan fogadtatásban részesítettek, amelyre mindig örömkönnyekkel fogok visszagondolni! Köszönöm Gergőnek, hogy az első pillanattól kezdve közösen, egymást segítve szereztünk rengeteg élményt és tapasztalatot, de legfőképp köszönöm magamnak, hogy annak ellenére, hogy féltem, mégis belevágtam!

Budapest, tőled pedig nem búcsúzom, mert biztosan nagyon sokszor találkozunk még!