Hegyi Gellért

Lehetőségem volt egy félévet a Szegedi Tudományegyetemen (SZTE-n) tanulni, kommunikáció és média szakirányon. Hogy mindez megvalósulhasson pályázatot kellett benyújtanom az egyetemünk Erasmus bizottságához. A kiírásról a honlapon találtam információt, ahol jelezték a határidőt, és részletesen írtak a feltételekről. A pályázat benyújtásakor jelöltem meg, hogy melyik partneregyetemnél szeretnék tanulni. A bizottság bírálatáról e-mailben kaptam értesítést, örültem, hogy jóváhagyták a jelentkezésemet, és lehetőség mutatkozott, hogy egy másik egyetemen is tanulhassak. Az SZTE részéről felkeresett az ügyintéző, aki részletesen közölte, az ők működési rendszerüket. A procedúrát segítette, hogy az intézményünk Erasmus koordinátora, Bors Hortenzia is mindig a rendelkezésemre állt, és folyamatosan tájékoztatott a szükséges lépésekről. Külön meg kell említenem Hubbes László-Attilát, a szakunk koordinátorát, aki támogatott és a képzés szakmai részének kialakításában vállalt szerepet. A fogadó és a küldő egyetem tantárgyainak egyeztetésében segített.

Csak egyszer jártam Szegeden a mobilitásom előtt. Turistaként tetszett a város. Az egyetem jelenléte mindenhol érződik. Elég, ha csak azt mondom, hogy évente közel kilencezer gólya kezdi meg tanulmányait. Rengeteg kar tartozik az SZTE-hez több száz alapképzést, mesterképzéseket és doktori képzéseket hirdet meg. Kis túlzással azt mondhatom, hogy a város minden utcájában megtalálható egy, az egyetemhez köthető épület, amely oktatási intézményként, kollégiumként, könyvtárként, laboratóriumként működik. A városban végzett kísérleteket Szentgyörgyi Albert, későbbi Nobel-díjas. Karikó Katalin a Nobel-díja átvételekor az SZTE-nek is a kutatóprofesszora volt, a díjjal járó összeget ennek az intézmények ajánlotta fel. A díj hiteles másolatát már a Szegedi tartózkodásom alatt hozta el személyesen az egyetemre. Egyes egyetemi rangsorokban a Szegedi Tudományegyetemet Magyarország legjobb egyetemeként jegyzik.

A fent leírtak tudatában, talán nem is kell mondanom, hogy miért az SZTE-t választottam. Tetszett, az, hogy a város tele van egyetemistákkal, nemzetközi a közeg. Ez annak is köszönhető, hogy több angol nyelvű képzés kínálnak, ezért sok külföldi a teljes tanulmányait itt végzi. Az egyetem kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Az ott töltött félévemkor több mint száz Erasmusos hallgató választotta arra az időszakra cserediákként az SZTE-t. Az Erasmus Student Network (ESN) Szeged szervezésében részt vettem a külföldieknek szervezett eseményeken, így ismerkedtem meg a nemzetközi hallgatókkal és tudtam meg sok mindent Szegedről. A szervezet lehetőséget teremtett a magyar kultúra megismerésére is. Jó kapcsolatot alakítottam ki a törökökkel, görögökkel, de német, lengyel, ciprusi, francia, olasz hallgatókkal is töltöttem időt. Felfedeztük Magyarország más városait is és együtt vonatoztunk Budapestre bulizni. Mindeközben primer információkat kaptam a társaim országairól, iskolai rendszereiről, közállapotairól, természeti és épített örökségeiről. Olyan volt, mintha körbeutazottam volna Európát. Mindenkinek a kultúrájába kicsit belekóstolhattam… Szó szerint is kóstoltam, hiszen egyik közös tevékenység alkalmával mindenki a saját országa ételét, ételeit készítette el... Mindeközben naponta használtam az angolt, ami hatására látványosan fejlődött az angol beszédkészségem. Ottlétem alatt Szeged város legnagyobb eseményén, a tíz napos, 28. Borfesztiválon vettem részt, amely Magyarország legnagyobb hasonló rendezvénye. Csaknem 160 pincészet képviselteti magát. Ez időszak alatt ételárusok, egyéb árusok, koncertek, tűzijáték, filmvetítések, gyerekprogramok és egyéb más támogató rendezvények biztosították, hogy a város erre az időszakra megteljen. A fesztivál megtapasztalása és az erről készített szakmai beszámolóm újabb nézőpontokat és megközelítéseket adott hozzá az eddigi tudásomhoz.

A tanórák nyelve magyar volt. Egy már összeszokott hallgatók mellé csatlakoztam be egy félévre. A tanáraim és a diáktársaim is szeretettel fogadtak, nyitottak és érdeklődőek voltak, csakúgy, mint én. A mobilitás lehetőséget teremtett arra, hogy olyan órákat is felvegyek, amire az itthoni egyetememen nincs lehetőség, hiszen ott a média belső működésé kerül előtérbe a közkapcsolatokkal szemben. Országos showműsorok készítőjétől tanulhattam, megértettem a tévében dolgozók hierarchiáját, a gyártó cég és a megrendelő cég közötti kapcsolatot, a rendező és a főszerkesztő feladatköreit. Láthattam és részese lehettem annak a háttérfolyamatnak, ami ahhoz szükséges, hogy egy szórakoztató műsor elkészüljön, és a néző számára élvezhető legyen. Betekinthettem a médiatörvény gyakorlati alkalmazásába és most már azt is tudom, hogy milyen lehetőségek vannak a termékmegjelenítésre a műsorokban. Ezeket a tudásokokat közkapcsolati szakemberként is hasznosítani tudom, hiszen, ha értem a másik oldal működését, akkor könnyebb olyan partneri kapcsolatot kialakítani, ami segít az általam képviselt szervezetnek, hogy a megfelelő célközönséget a megfelelő hatékonysággal érjük el.

Mindezek mellett volt még számos hasznos órám, ahol identitásról, szervezetekről, konfliktusmoderálásról, írástechnikákról is tanulhattam.

Hallgatótársaimmal sajtóanyagokat készítettünk, közösségi média posztokat írtunk, adásmenetet szerkesztettünk, médiatartalmakat elemeztünk kommunikációs kampányt terveztünk, márkaépítésben vettünk részt, de még egy közös színházi előadásra is elmentünk.

Összességében örültem ennek a félévnek új barátságokkal, tudással, készségekkel gyarapodtam. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy vegyen részt hasonló programokban, legyen nyitott és hozza ki a legtöbbet az egyetem nyújtotta lehetőségekből.