Mely borvízforrások fogyaszthatók Szentegyháza környékén

Hírek Mely borvízforrások fogyaszthatók Szentegyháza környékén

2021. március 29.

Szentegyháza Városi Önkormányzata a Víz világnapja (március 22) és a Föld Napja (április 22) közötti időszakra hirdette meg a „Tavaszi nagytakarítás hónapja” akciósorozatot, amelynek keretében dr. Máthé István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Biomérnöki Tanszékének docense „Baktériumok és ásványi anyagok a forrásvízben – mikor fogyasztható?”címmel tartott előadást március 25-én a Gábor Áron Művelődési Házban, mintegy 40 érdeklődő előtt.

Előadás Szentegyházán - Fotó Katona Szabolcs

Egy nagyobb volumenű kutatás keretében Szentegyházán és környékén (Kirulyfürdő, Szelterszfürdő, Homoródfürdő, Kápolnásfalu) található tíz ásványvízforrás fogyaszthatóságát vizsgálták, úgy mikrobiológiai mint vízkémiai szempontból. A Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete által finanszírozott kutatás során 2019 júliusa és 2021 márciusa között a négy évszaknak megfelelőn négy alkalommal kerültek bevizsgálásra a szélesebb körben fogyasztott borvízforrások.

A kirulyfürdői Festő-borvíz és a Tábori-forrás, a szelterszfürdői Hargita Gyöngye forrás, a szentegyházi Lobogó-forrás illetve a homoródfürdői Lobogó-forrás mikrobiológiai szempontból megfelelőek, ihatóak voltak a vizsgált időszakban.

Szentegyházi Lobogó-forrás Fotó: Zsigmond Andreea-Rebeka

A homoródfürdői Mária-forrás esetében egy alkalommal, 2019 októberében, kimutathatók voltak talajhatásra utaló ún. anaerob spórás szulfit-redukáló (Clostridium sp.) baktériumok. A közeli Klotild (vagy Tábori) borvízforrásban 2019 júliusában illetve októberében külső szennyezésre utaló ún. coliform baktériumok voltak jelen a vízmintákban. Szentegyháza Önkormányzata 2020 augusztusában többek között ezen két forrás vizét is bevizsgáltatta, és akkor bakteriológiai szempontból megfelelőek voltak a borvizek. Mivel egyértelműen emberi vagy állati eredetű baktériumok egyik alkalommal sem voltak kimutathatóak a két forrás vizéből, így feltehetően beszivárgó talajvíz miatt volt egy-két alkalommal megkérdőjelezhető minőségű a két forrás vize. Hasznos tanács lehet, hogy erőteljesebb hóolvadáskor illetve huzamosabban esős periódusban célszerűbb más borvízforrásokat felkeresni.

A szelterszfürdői Nádasszéki- és Délői-forrásokban illetve a kápolnásfalusi Felszeg-forrásokban gyakran fekális eredetű baktériumok mutathatók ki (kólibacilus vagy Escherichia coli illetve fekális Enterococcus-ok), anaerob spórás Clostridium baktériumokkal együtt, így ezen források vize nem iható minőségű a 458/2002-es ivóvizekre vonatkozó törvény alapján. Mindhárom forrás faküpüben tör fel és ún. merítős típusúak.

Szelterszfürdői Délői-forrás Fotó Zsigmond Andreea-Rebeka

A Nádasszéki- és Délői források esetében egészen 2005-ig visszanyúló vizsgálataik vannak a kutatóknak, és mindig hasonlóan rossz volt a helyzet. Nem ritkán lehetett látni, hogy a víz alá nyomva puszta kézzel merítik meg az emberek a palackokat, vagy vitatható tisztaságú edényeket használnak. DNS alapú vizsgálatokkal is kimutatták, hogy emberi bőrfelületről (pl. Micrococcus luteus és Staphylococcus fajok) vagy nagy valószínűséggel lovaktól származó baktériumok (pl. Aerococcus urinaequi, Enterococcus casseliflavus, Clostridium perfringens) fordulnak elő a forrásokban. Már a kutatások kezdetétől (2005-től) megfigyelhető volt, hogy a szelterszfürdői források közvetlen közelébe behajtanak lovasszekerekkel az emberek, így télen a források közelében felhalmozódik a lótrágya, és emiatt a tavaszi hóolvadáskor számottevően megugrott a fagyásnak is ellenálló, lótrágya eredetű spórás Clostridium baktériumok csíraszáma a borvizekben. Pozitív fejleményt hozott, hogy a kutatók javaslatait figyelembe véve a Szent Gellért Alapítványhoz tartozó területen található Hargita Gyöngye forrás környékét a 2000-es évek második felében felújították, a szekereket és autókat kitiltották a borvízforrás közeléből, így a korábban gyakran megkérdőjelezhető minőségű forrás vize a 2010-es évektől kezdődően teljesen rendbe jött, mikrobiológiai szempontból is ihatóvá vált. Fontos előny, hogy ezen forrás bő hozamú és csövön folyik ki a vize.

Nádasszék-forrás környékén is történt drénezés a fentről érkező víz elvezetésére, ami eredményezett egy kis javulást (általában véve kevesebb lett a baktériumok összcsíraszáma), de sajnos a merítős jellege miatt az emberi tényező jelenti továbbra is a fő szennyező forrást, akárcsak a Délői-forrás esetében.

Dr. Zsigmond Andreea-Rebeka, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának vegyésze által vezetett kémiai vizsgálatok alapján elmondható, hogy mind a vizsgált tíz forrás vize kémiai szempontból iható minőségű, feltételezve, hogy a legtöbb forrás vizében kimutatható magasabb ammónia-tartalom (0,53–2,64 milligramm/liter) geológiai eredetű, és nem felszíni szennyezés eredménye (hasonló a helyzet a legtöbb Csíki-medencei borvízforrásoknál is, itt több esetben korábbi kutatások bizonyították az ammónia természetes, ún. endogén eredetét). A fenti megállapításokat erősíti, hogy nitrit-ion és nitrát-ion rendkívül kis mennyiségekben van jelen a tanulmányozott források vizében.

A vizsgált ásványvizekben általában nagy mennyiségben vannak jelen a kalcium és a magnézium ionok. Mind a két ion esszenciális az emberi szervezet számára és könnyen felvehetők a vizekből. A magnéziumnak (Mg) szerepe van a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, serkentő hatással van a sejtek inzulinfelvételére és elősegíti a kalcium (Ca) beépülését a csontokba. Ez a hatás akkor a legeredményesebb, amikor a Ca:Mg arány 2:1. Ez az ideális arány a kirulyfürdői Tábori-forrás esetében maradéktalanul teljesül, a szintén kirulyfürdői Festő-forrás és a szentegyházi Lobogó-forrás pedig jól megközelíti. A homoródfürdői Klotild-, Mária- és Lobogó források, valamint a szelterszfürdői három forrás különösen gazdagok magnéziumban (100-120 mg/l), ez utóbbi három forrásnak magas a konyhasó (NaCl) tartalma is (1,3-1,6 g/l). A kápolnásfalusi Felszegi-forrás kivételével (21 mg/l) az összes vizsgált borvíz kalciumtartalma meghaladta a 70 mg/l-t. A magas Ca és Mg tartalommal együtt jár a magas bikarbonáttartalom is, ami képes megkötni a gyomorban túlzott mennyiségben termelt savat.

Kápolnásfalusi Felszegi-borvíz Fotó Zsigmond Andreea-Rebeka

A források közül a legkisebb hozama a kápolnásfalusi Felszeg-forrásnak van (1,1 liter/perc), míg a legnagyobb a szentegyházi Lobogó-forrásnak (110,5 liter/perc), amely egyedül közel másfélszer nagyobb hozamú, mint a többi kilenc forrás együttvéve. A vizsgált források közül ez az egyetlen, amely nem természetes módon tör a felszínre, hanem egy korábbi geológiai fúrás eredményeképpen. Jelentősebb hozama még a szelterszfürdői Hargita Gyöngye forrásnak (24,5 liter/perc) illetve a homoródfürdői Lobogó-forrásnak van (20,5 liter/perc). A tíz Szentegyháza környéki forrás esetében összesen 263.952 liter borvíz folyik el naponta. Ez a számadat is jól mutatja, hogy borvízforrásaink jelentős altalajkincset képviselnek, váltakoztatva és mértékkel fogyasztva az egészség szempontjából jótékony hatásúak lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy odafigyeljünk a használatukra, a karbantartásukra, és vigyázzunk a környezetük tisztán tartására.

A szelterszfürdői Hargita Gyöngye forrás a felújítás előtt és után (Fotó: Máthé István)

A szelterszfürdői Nádasszéki-forrás (Fotó: Máthé István)