Aschner Dóra-Klára, Turisztikai mérnök-menedzser szak II. év

Eszterházy Károly Egyetem, Eger

Magyarország

Akik ismernek, azok mind tudják, hogy milyen beszédes vagyok, most mégis nehezemre esik megtalálni a szavakat. Az emlékek mindent megszépítenek, így lett ezzel a félévvel is. Két másik szaktársammal Salamon Emőke-Katalinnal és Turzó Elizabettel vágtunk bele ebbe a kalandba.

Mint minden kalandnál, itt is voltak nehézségek, együtt sírtunk és nevettünk, sokszor saját nyomorunkon is. Gyermeki naivitással hittük azt, hogy minden olyan egyszerű, de nem volt az. Sokan meséltek nekünk az Erasmusról, de ahogy az előbb is említettem az emlékek idővel megszépülnek, így mi is főképp a jó oldalát láttuk. Már lassan másfél éve költöztem akkor Csíkszeredába Nagyváradról, hogy a Sapientián tanulhassak, így azt hittem, hogy ez se lesz olyan rossz, de sokszor az volt, ennek ellenére véleményem szerint ezeket az akadályokat sikerült legyűrnünk.

Első napunkon lelkesen sétáltunk be az egyetemre, ahol körbevezettek minket, megcsodálhattuk az egyetem tetejéről Eger panorámáját, emellett számos érdekességet megmutattak nekünk az egyetemen belül. Ekkor még őszinte lelkesedéssel álltam hozzá a dolgokhoz, viszont ez alább hagyott, mikor tudatosult bennem, hogy mennyi problémával kell szembenéznünk.

Elsősorban azzal, hogy ott minden mennyire más, mint itt a Sapientián. Az emberek nem ismerik egymást, nem csupán a hallgatókra gondolok, akik többségben elvannak a maguk kis világában, hanem az alkalmazottak sem. Ebből kifolyólag, már az is problémát jelentett, hogy megtaláljuk az ottani Erasmus koordinátort, és itt a probléma forrása nem az volt, hogy fájt a szánk megkérdezni, hanem az, hogy senki se tudta, hogy kiről beszélünk. Ezek után, azt se tudták, hogy mi mit akarunk ott csinálni, és volt, aki szembe is röhögött minket, mikor mondtuk, hogy mi Erasmussal jöttünk, lényegében semmibe voltunk nézve, abból az okból kifolyólag, hogy magyarul beszélünk, és amiért nem egy „egzotikusabb” országból érkeztünk. Ezeken nehezen, de tovább siklottunk, bár még most is kicsit megalázónak érzem, és bánt, ez nem sikerült megszépüljön az idő múlásával. Emellett az is problémát jelentett, hogy felvegyük az óráinkat, annak ellenére, hogy ott is Neptun van, bár később kiderült, hogy több mint az óráink felét nem is Egerben tartják. Számomra döbbenetes volt az a kontraszt, ami a Sapientia és az Eszterházy között volt. Itt természetes az, hogy kedvesek vagyunk mindenkivel, és segítünk egymásnak, nyitottak vagyunk, nem csupán egymással, de azokkal is, akik esetleg ösztöndíjjal jönnek hozzánk.  Ha valaki azt hinné, hogy innentől már minden csak cukormáz és szivárvány volt, hát nem, de ez nálunk, szinte már egy alap állapottá nőtte ki magát.

Mindezek ellenére próbáltuk jól érezni magunkat. Egy csodás helyen lakhattunk, ahonnan pazar volt a kilátás. Mint köztudott Eger egy nagyon szép város, pezsgő turizmussal, így sok szép helyet is megcsodálhattunk, ebben segített minket egyik tanárunk is, aki elvitt minket az órája keretein belül az Érseki palotába, illetve a vidék egyik pincészetébe is a Bolyki-völgybe, ahol részt vehettünk egy borkóstolón is.  Ezek mellett még félelmeinket is legyőzhettük, nem csupán a vizsgák során, hanem egy horror cirkuszban is, amely Magyarországon az egyetlen ilyen társulat.

Lehetőségem volt többször elmenni Budapestre, ahol nem csupán rokonaim, hanem számos barátom is lakik. Sok koncerten vehettem részt, illetve, ami számomra talán az egyik legjobb élmények közé tartozik az az, hogy megnézhettem a Pál utcai fiúkat a Vígszínházban.

Ha ki kellene emeljek valamit az egészből, hogy miért volt jó, akkor azt mondanám, hogy tanulmányaim szempontjából nagyon is megérte, mivel számos itthon tanultat tovább fejleszthettem, voltak inspiráló tanáraim, akiknek élmény volt bejárni az óráira. Emellett, mint ahogy az előbb is említettem elmehettünk, és megtekinthettük a Bolyki-völgyet, Érseki palotát, ahol nem csupán nézelődhettünk, hanem betekintést nyerhettünk azok működésébe is.  

Lehetőségünk volt meghallgatni, a vizes világbajnokság egyik szervezőjének az előadását, aki számos neves eseményt is szervezett már. Segítségével betekintést nyerhettünk a rendezvényszervezés világába, megosztotta velünk a nehézségeket, érdekességeket, illetve vicces részleteket ezekről az eseményekről.

Ez a félév sok jót, és rosszat adott nekünk, amit igyekszem nem így felfogni, hanem tapasztalatként. Sok mindent megtanulhattam, mint például értékelni azt, amim itt van. Hálás vagyok, Emőkének, és Lizának, akik nélkül valószínűleg sokkal unalmasabb lett volna ez az Egerben eltöltött idő. Tartottuk egymásban a lelket, és sok jó közös emléket szerezhettünk, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nem öltük meg egymást.

Mindenkinek ajánlani tudom az Erasmust, mert ez is egy tapasztalat, amit kár lenne kihagyni. Menjetek egyedül, vagy a barátaitokkal, de mindenképp pályázzátok meg, hogy elmondhassátok, hogy részt vettetek ebben, és más nézőpontokat is láthattatok. Gazdagabbak lesztek tőle, ne féljetek kipróbálni, mert ez is csak egy kaland, egy lehetőség, amit meg kell ragadni, én nem bántam meg, és garantálom, hogy ti sem fogjátok, mert minél többet tapasztalunk, annál többek vagyunk.

2018.07.05.