Szász Réka, Román nyelv és irodalom – Angol nyelv és irodalom, II. év

Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

Magyarország

Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi itt az ideje változtatni. Ezért is határoztam el, hogy kezembe veszem az irányítást és belevágok az ismeretlenbe. Ezt az ismeretlent Erasmus+ cserediák programnak nevezik. Habár a sok pozitívum mellett néhány hátulütője is van ennek a programnak, reméltem, hogy rajtam ez nem fog kifogni. Ezután szinte egyik pillanatról a másikra az ismeretlen közepében találtam magam.

A félév során tanulmányaimat az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen folytattam, amely jó választásnak bizonyult. Egy teljesen idegen környezetbe csöppentem bele, ahol mind az oktatás, mind a követelmények teljesen ismeretlenek voltak számomra, de az idő elteltével belerázódtam. Nagyon tetszett, hogy én választhattam meg a tanáraimat, de ugyanakkor féltem is, hogy mi van, ha nem a megfelelő tanárt választom. Kis időbe telt, mire megszoktam, hogy nemcsak a tanárok, de a diákok is változnak minden tantárgynál. Nagy meglepetésemre mindenki nagyon segítőkész volt, így bátran fordulhattam kérdéssel mind tanáraimhoz, mind diáktársaimhoz. Sok élménnyel és tudással gazdagodtam köszönhetően a különböző nemzetiségű tanároknak, diákoknak.

Természetesen sosem voltam egyedül, hiszen testvérem mindig mellettem állt. Még a hideg, szomorkás napokon is sikerült elcsalogatnia megannyi szép helyre. A félévet egy ESN–es eseménnyel sikerült indítani, ahol különböző kontinensekről érkezett diákokkal ismerkedtünk meg és buliztuk át az éjszakát. A kora reggeli órák miatt nem igazán jártunk bulizni, de rengeteg szép hely várt felfedezésre.

Megragadtuk a lehetőséget, és elmentünk a Hooligans koncertjére, amely régóta a szívünkbe zárta magát. Március 15. keretén belül meglátogathattuk a Magyar Nemzeti Galériát, illetve a Petőfi Irodalmi Múzeumot. Mivel sok időt vett igénybe, hogy megcsodálhassuk a remekműveket, nem sikerült több múzeumba eljutni. Ellátogattunk a Csodák Palotájába, ahol egy kis időre gyereknek érezhettem magam.

Azt hinné az ember, hogy nagyon sok ideje van, de a végén rájön, hogy ez korántsem így van. Így történt, hogy abba a kis szabadidőnkbe ellátogathattunk a Margitszigetre, a Hősök terére, a Budai várba, a János-hegyre, a Füvészkertbe, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, és még sorolhatnám.

Hibát követnék el, ha nem tennék említést a szállásról és az ott levő munkaközösségről, hiszen rengeteg segítséget kaptunk tőlük, amit persze megpróbáltunk viszonozni. Egy szigeten laktunk, hatalmas udvarral, kis házikókkal, idilli környezettel. A szigeten nagyon családias volt a hangulat, aminek következtében a hazajövetelt egy búcsú buli előzött meg.

Úgy érzem megérte belevágni az ismeretlenbe. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam, nagyon sok segítséget, támogatást kaptam, ami által sikerült hozzászoknom a változáshoz, mindemellett önállóbbá váltam. Ne féljetek változtatni!

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy egy feledhetetlen félévet tölthessek Budapesten.  

2018.07.05.