Gothár Renáta

Az egyetemi évek előtt már hallottam az Erasmus programról, és mindig is vonzott a gondolat, hogy részt vegyek benne. Az a különleges tapasztalat, amit kínál, mindig felkeltette az érdeklődésemet. Először olyan helyeket céloztam meg, mint Ciprus vagy Riga, azonban a különböző tantervek miatt nehézkes lett volna a szakmai tantárgyak összehangolása. Így esett a választásom a Budapestre, ahol számos olyan tantárgy volt elérhető, ami megfelelt az otthoni könyvelés szakos tananyagnak.

Közben kiderült, hogy egyik évfolyamtársam is Budapestre készül, akivel korábban 4 évig osztálytársak is voltunk. Ettől kezdve együtt intéztük az előkészületeket, ami nagy megkönnyebbülés volt számomra. Már a nyáron elkezdtünk lakást keresni, és egy ismerős ajánlására megtaláltuk a megfelelő diáklakást. Sikerült az utolsó szabad szobát lefoglalnunk, és szeptember elsején már be is költöztünk. A lakás maga egy kellemes meglepetés volt – otthonos, modern és barátságos. Tizenhét további lakótársunk volt, akik mind Budapesten tanultak, és sokan külföldről érkeztek, így ott az angol lett az általános nyelvünk. A lakótársak rendkívül kedvesek és befogadóak voltak az első pillanattól kezdve. A közös tér is kiváló lehetőséget biztosított a kapcsolatteremtésre, ahol délutánonként összeültünk, beszélgettünk, és néha filmet néztünk. 

Mi az Óbudai Egyetemet választottuk, azon belül a Keleti Károly Gazdasági Kart. Az egyetem nagyon jól fogadott. A tanévkezdést számunkra megelőzte egy „Orientation week”, ami azt foglalta magában, hogy minden újonnan érkező diákot alaposan tájékoztattak olyan információkkal, amelyekre szüksége van a városban tartózkodásának ideje alatt: közlekedés, bérletek, diákigazolvány, diákélet, tanév felépítése, stb. A tájékoztatók után a mentorok különböző programokkal készültek, ahol játékosan bemutatták a várost, és segítettek, hogy minél könnyebben megismerjük egymást a többi diákkal. Az utóbbiak fakultatív programok voltak, de többnyire mi is részt vettünk ezeken. A nap végére kissé el is fáradtunk, mivel az egész program angol nyelven folyt, és hirtelen leterhelő volt ennyi információt más nyelven feldolgozni, és másokkal így kommunikálni főleg, hogy nem is rendelkeztünk azzal a megfelelő nyelvismerettel, amire szükségünk lett volna egy normális kommunikációhoz, ismerkedéshez.

Az évnyitó egy felemelő élményt nyújtott, aminek a helyszíne a Várkert Bazár volt. A dresscode business casual volt, amiből már feltételeztük, hogy elég komoly esemény vár ránk. A várba beérkezve kellemes fények, hangulatos zene fogadott, pincérek kínáltak különféle süteményekkel, üdítőkkel. Úgy éreztem magam, mintha valami filmben lennék. Az évnyitó ünnepség is színvonalas volt, egy óriási előadóteremben zajlott néptánc, illetve zenei előadások kíséretében. 

Kérésünkre sikerült elintézni, hogy magyar nyelven tanulhassunk, így nem a nemzetközi, hanem a helyi diákokkal jártunk azonos kurzusokra. Azonnal beolvadtunk a diákközösségbe, így a legtöbb tanár nem is tudott róla, hogy Erasmus+ hallgatók vagyunk. Ennek következtében a félév során ugyanolyan erőbedobással kellett teljesítenünk a kurzusok követelményeit, mint a helybéli diákoknak.

A félév nem teljesen indult zökkenőmentesen. Több olyan kurzus sem indult, amire szükségem lett volna, ezért helyette új tárgyakat kellett válasszak. Beletelt pár napba/ hétbe mire megértettük, hogy mi hogy működik, utána viszont minden jól ment. Az egyetem a tanórák szempontjából nem volt megterhelő, mivel csak a gyakorlati órákra kellett bejárni, az elméleti tananyag pedig online volt elérhető a Moodle nevű felületen (Classroomhoz hasonló). A legtöbb vizsga is ezen a platformon zajlott a félév végén.

A tanulás mellett semmiképp sem unatkoztunk. Budapest Csíkszereda mellett óriási város. Számtalan lehetőséget és látnivalót kínál, és mi folyamatosan törekedtünk arra, hogy felfedezzük a várost, és új élményeket szerezzünk. Rengeteget sétáltunk a városban, voltunk a Parlamentben, hajókáztunk a Dunán, felsétáltunk a Gellért-hegyre, meg sorolhatnám. A legismertebb látványosságokon túl mindig akad valami szép hely, amihez el lehetett látogatni. Egyszóval élménylehetőségből, és élményből nem volt hiány. 

A karácsonyi időszak különleges volt, egész Budapest fényekbe öltözött, és a város tele volt karácsonyi vásárokkal. Teljesen más volt így átélni az ünnepeket, ami biztosan felejthetetlen élmény marad. 

Sok új barátot ugyan nem szereztem, viszont tartottam a kapcsolatot a más csíkszeredai diákokkal, akik szintén Budapesten tartózkodtak tanulmányi, illetve szakmai mobilitáson. Többször is összeültünk, eljártunk együtt szórakozni.

Az egyik kedvenc emlékem novemberben történt, amikor is a rektor egy hetes szünetet rendelt el. Mivel relatív közel volt a Liszt Ferenc repülőtér, ezért gondoltunk egyet, és elutaztunk egy nap erejéig Berlinbe. Hajnalban indultunk, napközben többnyire körbejártuk a várost, és a délutáni járattal már vissza is tértünk Pestre. Rövid kiruccanás volt, de én nagyon élveztem, és örültem neki, mivel ekkor repültem életemben először, amit lényegében az Erasmus+nak köszönhetek. 

Összességében nagyon sokat köszönhetek a mobilitásnak. Rengeteg olyan lehetőséget és élményt adott, amit másképp nem biztos, hogy átélhettem volna. Igaz ugyan, hogy nem angol nyelven tanultunk, de a hétköznapi életben közel napi szinten használtuk a nyelvet, aminek köszönhetően úgy érzem, valamilyen szinten mégis fejlődött az angoltudásom.

A mobilitás nem csupán az akadémiai területen hozott változásokat az életemben. Személyiségem és önbizalmam fejlődött, és az önállóság felé vezető úton is megmutatta hatását. A kapcsolataimra is mély hatást gyakorolt ez az új élethelyzet. A távolság miatt ráébredtem, kik azok, akik hűségesen és kitartóan tartják velem a kapcsolatot, és érdeklődnek a hogylétem felől. Ez a felismerés nemcsak a baráti, hanem az emberi kapcsolataim mélységét is növelte. A mobilitás által kialakult élmények, és kapcsolatok révén egy sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb életszemlélettel gazdagodtam, melyet mindennapi életem részeként hordozok magammal. Az Erasmusra való eljövetelem egyértelműen életem eddigi legjobb döntése volt, és örömmel tervezem a mobilitás hosszabbítását a második félévre is! Minden diáknak őszintén ajánlom, hogy éljen ezzel a nagyszerű lehetőséggel, és ne féljen kilépni a komfortzónájából, mert garantálom, hogy megéri!