Kaján Rebeka-Erzsébet

Kommunikáció és PR szak, II. év
Budapesti Metropolitan Egyetem
Magyarország

Ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy én részt fogok venni az Erasmus+ programon, kinevetem. Saját magamtól sosem jutott volna eszembe, hogy elmenjek egy fél évet külföldre tanulni, távol az otthonomtól, távol a biztonságot nyújtó családtól. Viszont mindig nagyon gyorsan meghozok döntéseket, és ezzel sem volt másképp. Az egyik barátnőm, szaktársam, és egyben szobatársam is nagyon izgatottan mesélte, hogy ő bizony Erasmusra szeretne menni, ezt én megemlítettem az egyik ismerősömnek, aki már volt Erasmuson és mondta ez egy kihagyhatatlan élmény, muszáj elmenjek. Az egyetemen kihirdették a lehetőséget és utolsó pillanatban mondtam a barátnőmnek: „Abigél, én megyek veled Erasmusra”. Így kezdődött a mi kis kalandunk.

Az eleje nem volt zökkenőmentes, rengeteget szenvedtünk a papírok kitöltésével, teljesen el voltunk veszve hova mit kell írnunk, de visszagondolva nem volt vészes. Sikerült leadnunk a papírokat, telt az idő, és azon kaptuk magunkat február van és ideje készülődni, hiszen 10-én indulunk Budapestre. Minketten ugyanoda mentünk, Magyarországra a Budapesti Metropolitan Egyetemre. Én őszintén semmit sem tudtam erről az egyetemről, de Abigél mesélte mennyire vagány, szóval én bíztam benne. Elérkezett a várva-várt nap, az út meglepően gyorsan telt és hajnalban végre megérkeztünk Budapestre. Ott várt az egyik ismerősünk, aki segített eljutni az albérletünkhöz. Valószínű nélküle semmire sem mentünk volna, mert a közlekedéssel teljesen hadilábon álltunk, hiszen én egy kis faluban, Abigél pedig egy kis városban él. Kicsit kalandosan indult az egész, mert először a berlőnő nem vette fel a telefont és addig az ismerősünknél voltunk. Viszont aztán délelőttre végre sikeresen megérkeztünk a lakásba, ami az ottani új otthonunk volt. Mi egy Facebook csoportban találtuk ezt a lakást, de meggyűlt vele a bajunk. Sajnos több összetűzés is volt a bérlő és közöttünk, de ez egy másik történet. Ha visszamehetnék az időben, mindenképp kollégiumba mennék, az egy biztos megoldás és még olcsóbb is mint egy lakást kibérelni.

Már az első napokban próbáltuk felfedezni a környéket, kisebb nagyobb sikerrel. Nagyon sokszor eltévedtünk, viszont sokkal egyszerűbb volt a közlekedés, mint gondoltuk. A vége felé, már nagyjából tudtuk mikor mire kell felününk, mi merre megy. Azért az is sokat segített az egészben, hogy magyarok vagyunk, és egy olyan országot választottunk, ahol ismerjük a nyelvet. (1)

Az egyetem első 3 hete online volt, elképesztően hamar eltelt, de ezt elmondhatom arra a 4 hónapra mit ott töltöttünk.

Minden tantárgyunkat angolul tanultuk, ami picit nehézkesen ment. Mikor már fel kellett menni az egyetemre, nagyon izgultam és féltem mi lesz ha kell majd beszéljek, nem fogom megérteni a tanár mit mond, vagy helytelenül válaszolok és mit fognak rólam gondolni. Ez eléggé nagy butaság volt, senkit nem érdekelt, hogy én milyen szinten beszélek angolul és a tanárok is elképesztően kedvesek voltak. A tantárgyakat nagyon szerettem, egy kivételével. Sajnos felvettem két olyan tantárgyat, amit nem szerettem volna, leakartam adni, de lekéstem a leadási határidőt. Abból az egyik neve History of film music volt, igazából érdekes óra volt, de a másik az International Organization számomra nagyon nehéz volt.

A legtöbb gyakorlati óra volt, ami azért volt jó, mert közben fejlesztettem az angoltudásomat, valamint a kiosztott feladatok által könnyebben ment a tanulás és fejlődés.

Volt egy olyan óránk, ahol teljesen kimozdultam a komfortzónámból, mert két fő feladat az volt, hogy interjúkat kell készíteni különböző témákban. Első nehézéség az volt hogy találjak olyan embert aki beszél angolul, majd a témát kitalálni, lebonyolítani az interjút és megszerkesztenti. Szerintem eléggé jól sikerültek, ha azt nézzük ilyesmit még sosem csináltam. Papíralapút már igen, de ez mind hanganyaggal történt. A vizsagidőszak nem volt vészesen nehéz, nem is izgultam túl sokat, szerencsére sikerült minden vizsga.

Szerintem sikerült fejlődnöm tudás szempontjából, de szerintem az Erasmus az életre is megtanít, mert olyan problémák merülhetnek fel, amikkel eddig még soha sem találkoztál és muszáj valahogy egyedül megoldanod.

Bulizás szempontjából Budapest nagyon jó választás, de én nem vagyok túl nagy bulikedvelő, szóval én nem igazán tudok ezekről mesélni. Ha valaki szereti a nyüzsgést, azt hogy mindig történik valami, az éjszakai életet annak bátran ajánlom ezt a várost. Én ezt a felét nem igazán maxoltam ki, amit egy picit azért lehet bánok, ha visszamennék talán több helyet, szórakozási lehetőséget próbálnék ki. De azért voltunk itt-ott. Voltunk moziban, színházban. Nekem az volt az első mozis élményem és örülök hogy ezt Budapesten élhettem át. Voltunk nagyon sok olyan üzletben, ami itthon a környéken nincs. Ez a legjobb egy nagy városban, hogy ha szeretnél venni valamit biztos van a környéken egy olyan üzlet, ahol azt megtalálod. Viszont érdekes módon gyógyszertárat alig találtunk, mert időközben mindketten megfáztunk.

Március 15-én gondoltuk elmegyünk egyet és megnézzük a városban hogy ünnepelnek. A Budai Várnegyednél közöttünk ki.

Oda mindenképp érdemes elmenni, mert nagyon szép. Nagyon sokat voltunk a Városligetben és a Margit-szigeten. A Margit-szigetet szerettem a legjobban, sokszor volt hogy kiültünk a Duna parta és ott reggeliztünk, vagy vacsoráztunk. Nagyon hangulatos volt, nyugodt környezet de mégis tele van élettel.

Az egyik törzshelyünk még az Ikea volt. Órákat töltöttünk el benne. Pont az egyetemünk mellett van, úgyhogy ha volt egy-két szabad óránk akkor bementünk, szétnéztünk és egyet ettünk. Az ikeás ételek isteniek.

Érdekes módon Budapesten rengeteg itthoni ismerősünkkel találkoztunk, ránk írtak hogy látták itt vagyunk s nincs kedvünk egyet találkozni. Az egyik lány, aki pont ott volt Pesten mondta hogy megy Elefánt koncertre és nincs-e kedvünk nekünk is menni. Abi egyből mondta hogy van, én meg megint legutolsó pillanatban vettem meg a jegyet, de nem bántam meg, nagyon jó élmény volt.

Az egyetemen nem is, de máshol sikerült megismerkednünk néhány emberrel. Egyik este Abival ketten beültünk valahova és egy fiú odahívott minket az asztalukhoz. Azt hittük egy összeszokott baráti társaság, de utólag kiderült hogy ők is akkor találkoztak így együtt először. Velük is csináltunk közös programokat és a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Az utolsó Budapesten töltött napjainkban voltunk állatkertben, hatalmas élmény volt. Egy egész napot rászántunk körbejártuk és alaposan megnéztünk mindent. 

Találkoztunk az új barátainknak köszönhetően mégtöbb új emberrel, több budapesti helyre is beültünk és reggel mentünk haza. Sokat számít, ha sikerül barátokat, de legalább ismerősöket szerezni az Erasmus alatt.

Június 14-én volt a hazaindulás, de természetesen ez sem ment döccenő mentesen, viszont összességében elmondhatom, hogy jól telt, kizökkentett az itthoni életemből, nagyon sok olyan dolgot tanultam meg és láttam, amit majd felhasználok az életben. Önállóbb lettem és ez a pár hónap rávilágított arra, hogy sehol sem könnyű az élet, hiszen mindig lesznek problémák, amiket meg kell majd oldani. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert velem volt a legjobb barátnőm. A sok kaland, nevetés és természetesen nehézség még szorosabbá tette a barátságunkat.

Ha tehetném újra elmennék-e Erasmusra, úgy hogy tudom mi mindennel jár? Fogalmam sincs. Arra rájöttem, hogy a nagyvárosi élet nem nekem való, de végülis jó volt egy pár hónapra ezt is kipróbálni.