Simó Anna-Mária

Világ- és összehasonlító irodalom - angol nyelv és irodalom szak, II. év
Vigo, Spanyolország

Amikor először jelentkeztem az Erasmus+ programra, eredetileg Rómában, Olaszországban szerettem volna eltölteni a 2021/22-es tanév első félévét. Ám mivel számtalan próbálkozás ellenére sem sikerült megfelelően felvennem a kapcsolatot az ottani Erasmus+-ért felelős személyekkel, kifutottam a határidőből és végül itthon tanultam az első félévben. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, így nem szomorkodtam sokáig: az itthoni koordinátor bátorítására a második félévre is jelentkeztem tanulmányi mobilitásra, ám ezúttal Vigoba, Spanyolországba, a szaktársammal (és egyben barátnőmmel) együtt. Akkor még alig tudtam valamit erről az Atlanti-óceán partján elterülő kikötővárosról, ám amint megérkeztem Vigoba tudtam, hogy ennek így kellett történnie: a hely teljesen magával ragadott már első nap.

A Vigo-i Erasmusnak „buddy programja” van, amit érdemes igénybe venni, ha valaki első alkalommal utazik a városba. Amikor a szaktársammal megérkeztünk, a két helyi diák, akiket mellénk rendeltek még a kiutazás előtt, a segítségünkre volt a kérdéseink megválaszolásában, a lakáskeresésben, az egyetemre való eljutásban és még körbe is vezettek a városközpont legfontosabb helyein. Az első pár napot egy Airbnb lakásban töltöttük, mivel eleinte nehezen találtunk szállást és így volt egy kis időnk nézelődni. Szerencsések voltunk, hiszen hamarosan találtunk is egy számunkra tökéletes albérletet, rögtön az óceán partján, a város legszebb részén. Elkezdtük apránként felfedezni a környéket és egyre több különleges (és sokszor vicces) élményben volt részünk már az első pár héten is.

Olyan időszakban érkeztem Vigoba, amikor a legtöbb helyen még ugyan maszkot kellett viselni, viszont nem voltak szigorú járványügyi korlátozások, így a tanítás is offline zajlott. Az egyetemre eljutni a szállástól kissé nehéznek bizonyult, hiszen majdnem másfél óra volt az oda út busszal – az egyetem a városközponttól egy messze eső helyen van – ám annak ellenére, hogy ez eleinte ijesztőnek tűnt, hamar hozzászoktam a tömegközlekedéshez és egyfajta városnézésként fogtam fel minden oda-vissza utat. Amikor órákra kezdtem járni, nagyon sok más dologhoz is hozzá kellett szoknom, amik közül a legtöbb pozitív meglepetésként ért. Ilyen például az, hogy a tanárok sok esetben nagyon közvetlenek a hallgatókkal, hogy a kötelező olvasmányok elérhetőek egy - az egyetem által használt - platformon, valamint az, hogy mindenki szívesen meghallgatja a tananyaggal kapcsolatos észrevételeinket, hozzászólásainkat, így megtanultam aktívan részt venni az órákon. Ugyan nem sikerült a helyi diákokkal túl szoros kapcsolatot kialakítanom, ám mindig volt valaki, aki szívesen segített, ha valamiben elakadtam a tanulással kapcsolatban. Az ügyintézéssel kapcsolatban sem voltak nehézségeim, hiszen gyors és segítőkész volt az Erasmus+ diákokért felelős személy.

A tanuláson kívül persze más programok is voltak. Az egyetemen heti rendszerességgel voltak előadások és szemináriumok különböző izgalmas témákban. Így fedeztem fel a J. R. R. Tolkien műveihez kapcsolódó egész napos szemináriumot is, amelyen sok új dolgot tudtam meg a kedvenc írómról, de emellett azt is megtanultam, hogy milyen egy sikeres előadás, amit egy szakdolgozathoz készítenek. A legnagyobb meglepetésemre az egyik előadó egy budapesti egyetemi professzor volt, akivel sikerült néhány szót váltanom a műfordításról is többek között. A helyi Erasmus+-ért felelős önkéntesek szerveztek eseményeket (mint például túrák, kulturális programok), máskor pedig a barátnőmmel és az ott szerzett barátainkkal közösen szerveztünk meg hétvégi időtöltéseket. Így például olyan is volt, hogy tematikus vacsoraesteket tartottunk, ahol a többieknek elkészítettünk egy-egy olyan fogást, ami népszerű a mi kultúránkban, aztán a következő alkalommal pedig ők tették ugyanezt. Több helyen is úsztam az óceánban (ami még májusban is hideg volt annak ellenére, hogy az időjárás felmelegedett), például Samilban és Cangas szigetén, de a mesebeli Isla de Cíes-en is bátorkodtam legalább térdig bemerészkedni a vízbe, hiszen addig még sehol nem láttam olyan türkízkék színű vizet, mint ott. Számos hegyen és erdős részen is voltam, így arra a megállapításra jutottam, hogy Vigo tökéletes célpont azoknak, akik szeretnének az óceán partján lazítani, de emellett egy túrára is vágynak a természetben.

A vírus miatt két évig nem lehetett részt venni a híres Xinzo da Limia-ban megszervezett karneválon, ám idén ebben is szerencsénk volt: hajnalig mulathattunk a jelmezbálon, ami egy egyedülálló élmény volt számomra. Megtapasztalhattam a Vigoi éjszakai életet is, amihez foghatót még soha nem láttam: ahhoz képest, hogy nem egy fővárosról van szó, rengeteg szórakozási lehetőség van. A kalandosabbak akár hajnalig táncolhatnak a Churruca-nak nevezett negyed valamelyik klubjában, de ha csak egy italra vágyik is valaki a barátaival, biztosan talál egy olyan bárt ezen a városrészen, ami megfelel az ízlésének. Így a nehezebb hetek után volt alkalmam lazítani is és minden ilyen alkalommal megismerhettem embereket, akik még színesebbé tették az Erasmus élményem. A barátnőmmel olyan helyekre látogattunk el, ahol szájtátva bámultuk az építészeti remekműveket és természeti csodákat. Ilyen helyek Santiago de Compostela, Baiona, A Coruna, de a Vigotól busszal csupán két óra távolságra lévő Portóba is, Portugáliában.

Összességében elmondhatom, hogy rengeteg különleges élménnyel gazdagodtam az Erasmus+ programnak hála. Mind tanulmányi, mind kulturális szempontból egyedülálló lehetőség, így mindenkit arra bátorítok, hogy merjen kilépni a komfortzónájából és vegyen részt tanulmányi mobilitáson. Annak ellenére, hogy számos nehézséggel néztem szembe és voltak pillanatok, amik nagyon nehéznek tűntek, végül mindent sikerült megoldani, így azok utólag eltörpülnek a pozitívumok mellett. A már meglévő barátságom a szaktársammal még erősebb lett a közös emlékeknek hála, ám ezenkívül új barátokat is szereztem a világ különböző pontjairól, akik szebbé varázsolták az ottlétemet, és akiknek hála új dolgokat tanultam meg. Az új hely, kultúra, a sok új ember és új hatás varázsa mellett mégis a naplementék fognak a legjobban hiányozni, amiket a partról csodálhattam szinte minden este. A hazautazás előtt még egyet sétáltam a naplementére várva, és amikor elérkezett arra gondoltam, hogy ugyan voltak gondok, amiket meg kellett oldani, határidők, amiket be kellett tartani, és rengeteg vizsga, amikkel szembe kellett nézni, mégis elképesztő, hogy ott állhatok és elmondom magamról: ezt is megcsináltam.