György Anikó-Fruzsina, PR mesteri II. év I. félév

Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest, Magyarország

Hol is kezdjem ennek a félévnek a történetét. Talán kezdhetem 2020-as év közepével, a csodálatos szakmai gyakorlatom után új erővel vetettem bele magam a tanulásba. Rutinos erasmusozoként már nagyon vártam, hogy megismerjek egy új egyetemet. A város maradt, de minden más változott körülöttem. Mi tagadás Budapest nekem igazi szerelemváros, imádom a hangulatát, a nyüzsgést meg úgy az egész pesti életérzést.

Tudtam, hogy a Károli Gáspár egyetem teljesen más lesz, mint a Metropolitan. Új egyetem új kihívások, de pont ez a szép ebben. Amúgy is, ilyenkor van az embernek a legtöbb lehetősége új kapcsolatokat építeni. Igaz, hogy vannak barátaim Budapesten de valljuk be minden félévben vannak új és izgalmasabb kihívások. Új év új lehetőségek ahogy mondani szokták.

Na de térjünk a lényegre, a tényleges Erasmus periodusra.  Szeptemberben alig vártam, hogy végre megtudjam miben is lesz más ez az egyetem. Mint az előző Erasmusom alatt most is az albérlet mellett döntöttem a kollégium helyet, mert jobban szeretem, ha van egy kis privát terem. Ezért a lakhatást, mindig albérletben szoktam megoldani és mivel a nyári szakmai gyakorlatot már Budapesten végeztem így adott volt az albérlet.

Ahogy lenni szokott a félévet az egyetemen kezdtem, megnéztem milyen az iskola és elintéztem a papíroka. Mivel minden flottul ment, hamar végeztem, így volt időm sétálni egy picit a belvárosban is. Az óráimat felvettem, az órarendem már tudtam, kezdődhet a félév. Nagyon hamar új embereket ismertem meg akikkel együtt kellettt dolgoznom külömböző projekteken.  Körülbelül négy normális hetet jártam az egyetemre, utána bekövetkezett az a dolog, amitől mindenki félt a Covid19 második hulláma (az egyetemek újra bezártak és újra online oktatás lett). Apropó, azt a négy normális hetet se lehet normális megszokott oktatásnak nevezni, mert maszkban voltunk és voltak már a négy hétben is online óráink is.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a testvérem is velem volt, így nem voltam egyedül.  Az egyetemnél nehezen ment az átállás online oktatásra így volt, akitől csak feladatokat kaptunk. Ez a fajta probléma nekem furcsa volt a Metropolitan után, hisz ott rekord sebeséggel átalltak online oktatásra.

Fontos elmondani, hogy a tanárok ez időszak alatt felvettek egy pszichológus szerepet: minden óra első fél óráját arra áldozták, hogy végig kérdezték az összes diákot hogyan van lelkileg kell-e segítség.

Nekem ez nagyon szimpatikus volt, mert nagyon sok olyan csoporttársam volt, aki a budapesti albérletében lakott és nem ment vagy nem tudott haza menni. Azért is fontos votl az albérlet, mert aki albérletben lakott az tudott maradni. Aki kollégiumban volt annak sajnos ki kellett költözni-e, és  legtöbb esetben B opció nem is volt, csak hogy haza kell mennie, ugyanaz a forgatókönyv szerint, mint tavasszal.

Itt kezdődnek a problémák, mint minden az oktatási rendszert, ezt is megnehezíti a világ járvány. Sorra mondták le az órákat az online térben mert elkapták a tanárok a vírust. Lett második hullám bármennyire is figyeltünk és bár egész napra nem is zártak be minket az otthonainkba a közösségi élet a megszokott formában megszűnt létezni.  Voltak dolgok, amelyek most is nagyon fontosak voltak, és egyúttal egyfajta tanács a későbbi Erasmus-ozóknak:

Fontos, hogy mindenre alaposan odafigyeljünk és az eredeti dokumentumok időben nálad legyenek, mert a helyzet kaotikus. Az ügyintézés nem megy olyan könnyen.

Mesélek egy picit az órákról és feladatokról is. Tényleg az volt a legjobb, hogy olyan tantárgyakat vettem fel, amik érdekesek voltak. A monoton napjaimat annyira jó volt, hogy megtöri valami és ezek az érdekesebbnél érdekesebb órák voltak. Unatkozni nem unatkoztam, mert feladat és beadandó volt bőven, így mindig letudtam foglalni magam. Ha lehetőségem engedte sétáltam a Városligetben. A programjaim tavasz óta sajnos semmit nem változtak. Erre az időszakra tényleg elmondható, hogy a sok programozás helyet, mint program lehetőség csak a sétálás maradt. Kedvenc helyem, ahol még sétálgatni is volt lehetőségem, a Városliget és a rakpart. Az esti séták teljesen kimaradtak (20 órától kijárási tilalom - még most is -), így ebben a félévben csak az ablakból csodálhattam Budapest éjszakai fényeit. Nagyon szeretek esti sétát tenni, mert a fények hangulata és a világítás semmihez sem hasonlítható. Kedvenc helyem kétségkívül a budai oldalon a rakpart a parlamenttel szemben, ha döntést kell hozni mindig odamegyek gondolkodni, mert van valami varázslatos abban a helyben, amitől a lelkem megnyugszik. Sajnos, így olyan sok kalandos emlékem nincs és képem se nagyon mivel nagyrészt otthon ültem és órákat hallgattam meg próbáltam pozitívan látni ezt az időszakot. Volt mikor jobban ment és volt mikor rosszabbul.

Összeségében ez a félév is eltelt és reméljük a következő ennél csak jobb lesz. A sok probléma ellenére én mindenkit arra bíztatok, hogy merje megpróbálni p,andémia ide vagy oda. :)

2021.03.05.