Kovasch Boglárka, Világ- és összehasonlító irodalom szak, II. év

Universidade de Vigo, Spanyolország

Először nagyon féltem a gondolattól, hogy külföldre utazzak, távol az ismerőstől, a családomtól. Azért vágtam végül bele, mert ez egy olyan vissza-nem-térő alkalom, amit biztosan megbántam volna, ha nem használok ki. Arra gondoltam, ha nem is telik olyan jól, mint amit ígérnek, akkor is tapasztalatokkal gazdagodok. Szerencsére egyáltalán nem valósultak meg a félelmeim.

Azon kívül szerencsére nem teljesen idegen helyre, kultúrába csöppentem, ugyanis a nővérem is Vigoban töltötte korábban a programot, és akkor én is meglátogattam. Ugyanakkor az is hatalmas segítség volt, hogy ő a félévet Portoban (két óra busszal Vigoból) töltötte, és rengeteget segített mindenben. Kijött elém a reptérre, segített eligazodni a városban, és megmutatta a legjobb helyeket és a látványosságokat. Ugyanabba a lakásba költöztem, ahol ő élt, igy ismerte a környéket és a buszjáratokat is.Vigoban élni csodálatos volt, és életre szóló élményekkel, barátokkal és tapasztalatokkal gazdagított.

 Sajnos az utazásomra nagy hatással volt a COVID-19 vírus, pár hét után kijárási korlátozásokat vezettek be, a vendéglátóipari egységekben csak elvitelre lehetett vásárolni, a második félévre pedig még az egyetemet is bezárták (szerencsére én egész félév alatt személyesen látogathattam az órákat). Ezalatt a pár hét alatt viszont szerencsére sikerült számos tevékenységben részt vennem, és megszámlálhatatlan gyönyörű helyre eljutnom.

Részt vettem city tour-on, ahol körbevezettek a városban, és megmutatták a látványosságokat, bowling esten, olasz vacsorán, city games-en, ahol már az ismereteinknek köszönhetően kellett feladatokat teljesitenünk városszerte, a Cíes szigeteken, sőt, szörfözni is elvittek.

Utóbbi volt talán számomra a legemlékezetesebb tevékenység, bár az élmény össze sem hasonlitható a Cíes szigetek látványával.

Rengeteget kacagtunk egymáson, mert persze senkinek nem sikerült felállnia a deszkán. Mindezt csodás, hangulatos helyeken, ahol mindenki mindenkivel beszélgethetett és barátkozhatott.

Az ESN (Erasmus Student Network) programjain kívül barátokkal, lakótársakkal vagy a nővéremmel voltam Portoban és Baionaban is. Miután megérkeztem még egy bő hónapig tartott a strandszezon, ezért szerencsére ki tudtam élvezni az óceánparti életet.

Vigo csodálatos város, imádtam itt élni, mert tele van sokszínű, érdekes emberekkel, diákokkal a világ minden tájáról, érdekes történelme van, csodás látványosságok, és a központból kevesebb, mint egy óra buszút az óceán. Az emberek kedvesek, befogadóak, segítőkészek és barátságosak. Mindezekkel együtt viszont a város nem túl nagy, és könnyű benne eligazodni. Folyton járnak a buszok, de gyalog is megközelíthető a legtöbb hely.

Éltem a buddy-program nyújtotta lehetőségekkel is, egy nagyon kedves lány segített megszerezni az Erasmus-kártyámat, bemutatott pár embernek, rengeteget mesélt a hely történelméről, kultúrájáról és ha bármi kérdésem volt, hozzá bátran fordulhattam.

Az Erasmus-kártya azért nagyon hasznos, mert ez nem csak afféle diákigazolvány, amivel múzeumokban és látványosságoknál lehet kedvezményeket igénybe venni, de egyes bárok, sőt repülőtársaságok is olcsóbban kinálják szolgáltatásaikat. Talán azt sajnálom leginkább, hogy a virus miatt ezeket a kedvezményeket nem tudtam kihasználni.

Ennek ellenére több hétvégét is Portoban töltöttem a nővéremnél, aki körbevezetett és bevezetett a helyi kultúrába is. Sajnos nem mindig volt lehetséges az átjárás a városok között ebben az időszakban a járványügyi intézkedések miatt, de amikor lehetett, kirándultunk és utaztunk.

Három lánnyal laktam együtt egy négyszobás lakásban. Egy olasz és két moldovai lánnyal, akik mind nagyon kedvesek voltak, amig lehetett együtt jártunk bulizni és az eseményekre is, utána pedig otthoni programokat szerveztünk magunknak.

Az egyetemre negyven perc alatt lehetett eljutni busszal a lakásunktól, mert egy a városon kívül elő dombon terül el. Szerencsés helyen laktunk, pont a központban, két vásárlóutca között, két buszmegálló mellett, azon kívül volt hozzánk közel bank, áruház, zöldséges és kávézók is. Az egyetem maga hatalmas rengeteg épülettel, amiknek a többségében nem is voltam. Modern építésű és nagyon jól felszerelt. A filológia szaknak négy épülete van, de logikus a felépítése, ezért könnyen el lehet igazodni benne. Ezen kívül ezekben az épületekben van egy hatalmas könyvtár, büfé és iroda is, ahol útbaigazítást vagy segítséget kérhettem.

A tanárok ebben az időszakban nagy hangsúlyt fektettek a vírus elleni védelemre. Kötelező volt a maszk használata, nem érintkezhettünk, nem adhattunk oda egymásnak semmit, óra előtt és után lefertőtlenítettük a kezünket és környezetünk, és többször volt lehetőségünk ingyen vírus-tesztet csináltatnunk vérből. Azoknak is segítettek, akik éppen betegek voltak vagy nem akarták kitenni magukat a fertőzés veszélyének, az ő érdekükben online is meg lehetett hallgatni az órákat, és minden óra anyagát is feltöltötték az egyetem egyik honlapjára. Annak ellenére, hogy a jelenlét nem volt kötelező, az órákon mindig nagy létszámú diák volt jelen. 

A vírus miatt lényegesen kevesebb ember tudott részt venni az Erasmus-programban. Persze ennek nem csak hátrányai voltak, de igy mindenkit meg tudtam ismerni, és a hangulat is családiasabb hangulatú volt. A világ minden tájáról szereztem barátokat, találkoztam angol, arab, francia, német és amerikai fiatalokkal, de helyi diákokkal is barátkoztam össze. A vizsgák után még maradtam egy hónapot, ami megszorítások szempontjából a legszigorúbb, nekem viszont a legsűrűbb hónap volt. Egy kivételével más lakótársaim lettek, és legnagyobb örömömre egy szaktársam is kiutazott, és beköltözött a szomszéd szobába, sőt, a nővérem is Vigoba jött szakmai gyakorlatra.

Igy, bár a félév során szerzett barátaim sorra hazautaztak, volt társaságom, akikkel játékesteket és kirándulásokat szerveztünk. Hazautazásom előtt az utolsó teendőm az volt, hogy még egyszer megmártózzak az óceánban, annak ellenére, hogy alig hat fokos volt a víz. Még egyszer elmentem a kedvenc kávézómba, ahol a pultos már meg sem kérdezte, hogy mit kérek, mert tudta. Végigsétáltam az Urzaison, meglátogattam a Dinosetot és elsétáltam a várhoz. Csodás betetőzése volt a félévnek.

Vigo tökéletes úti cél Erasmusra, mert könnyen megismerhető, kellemes környezet, befogadó és érdekes emberekkel, rengeteg lehetőséggel, közeli óceánnal és könnyen megközelithető izzgalmas és csodálatos helyekkel, ahová akár egyedül, akár barátokkal el lehet látogatni, és amik akár a helyieknek is századszor is csodás élmények, amiket soha nem lehet megunni.

Egy izgalmas, élményekkel teli féléven vagyok túl, annak ellenére, hogy a járvány miatt nem tudtak megszervezni minden kirándulást (például Ibizára vagy más városokba), fesztivált, bulit és programot. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt az egyedülálló lehetőséget, mert minden gond ellenére csodálatos élményekkel és tapasztalatokkal lettem gazdagabb, és önállóbban és magabiztosabban tértem haza.

2021.06.28.