Kovács Barna, Turisztikai mérnök-menedzser II. év

Universidade Portucalense, Porto, Portugália

Porto, a bor városa mely egy csodálatos tengerparttal öleli melegen keblére az arra utazókat. De hogyan is kerültem én el Európa másik felébe?

Amikor felvételiztem az egyetemre még számomra elképzelhetetlennek tűnt, az, hogy valaha is külföldön tanuljak huzamosabb ideig, mivel rengetek feladat hárult rám az egyetem mellett odahaza. Ugyanakkor azt éreztem magamban, hogy szükségem van valami lehetőségre, hogy bebizonyítsam a családomnak azt, hogy már megtudok állni a saját lábamon is. A kezdetekben úgy gondoltam minél messzibbre szeretnék elmenni, főleg ha már van ilyen lehetőség. Szeretem a kihívásokkal teli helyzeteket, amit sikerült kimaxolni rendesen, de erre majd később visszatérek.

A tényleges döntés, hogy részt fogok venni ebben az Erasmus + programban, az a minden évben megrendezett ,,teaesten’’ született meg. Számomra nagyon motiváló volt a korábbi diákok beszámolója. Sokan elmondták minimális angoltudással vágtak neki ennek a programnak és ez bátoritó volt. Az én angoltudásom is nagyon minimális volt, de szerettem volna fejleszteni rajta. Ekkor megfordult a fejemben, hogy nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget, mert meg fogom bánni. Több sapientiás beszámolót elolvasva és az éppen akkori korona vírus világjárvány helyzete alapján Porto mellett tettem le a voksom, azért is mert lázba hozott a tény, hogy az Atlanti-óceán partján helyezkedik el.

Már indulás előtt találtam és lefoglaltam egy olcsó lakást, ami közel is volt az egyetemhez. Ezt a lakhelyet ajánlom az következő diákoknak is. A lakás az egyik olyan tényező, ami nagyon meghatározza, mennyire jössz ki a rendelkezésedre bocsátott támogatásból.   Az oda utat Porto-Budapest járattal tettem meg. Éjszaka 11 óra fele érkeztem. Még le se szálltam, de már oly csodálatos látvány tárult elém. A város felülnézetből valami elképesztő volt, és amíg a szemem ellátott csak fényeket láttam.

A járvány miatt az általam választott 10 szobás lakásban csak én és egy mozambiki fiatalember lakott, aki nem Erasmusos diák volt. Ez a fiatalember egy üveg portói borral fogadott, szóval elmondhatom, hogy leszállásom után alig pár perccel már meg is kóstolhattam ezt a világhírű borkülönlegességet.

Második nap már az Atlanti-óceánt is láthattam, mivel a lakótársammal és a haverjával elmentünk egy jó étterembe az óceán partján. Pont elkaptuk a naplementét és az égbolt vöröses színekben tündökölt. Mondani sem kell, ennél csodálatosabbat nem igazán láttam az életemben. Amikor a homokba sétáltam és beszívtam a sós óceáni levegőt, nem tudtam elég hálás lenni, hogy ezt láthatom és érezhetem.

Az első héten apróhirdetésekben biciklikre vadásztam, mivel fél év alatt megtérül az ára és bármikor bárhová mehetek vele, könnyebben beutazhatom a várost. Szintén ezt tanácsolom a többi diáknak, sőt a biciklim ott vár a lakásnál magányosan most is egy újabb erasmusos diákra, mivel nem adtam el. Amikor gyalog elindultam a bicikli után, még véletlenül is a város legszebb és leglátványosabb helyein vezetett keresztül az útvonalam. Csak tátottam a számat és szívtam magamba a látványt.

Az egyetem biciklivel mindössze 8 percre volt tőlem. Az első egyetemi héten a helyi diákokkal voltak közös programok, mint például biciklizés a tengerparton, piknikezés, szörfözés Matosinhoson. Számomra a szörfözés volt a legjobb élmény, és nagyon örültem annak, hogy ha csak egy kis ideig is de már az első alkalommal megtudtam lovagolni egy hullámot.

Európa minden részéből voltak diákok. Az Esn Erasmus csoportban is sok közös program került megszervezésre, amelyek keretein belül megismerkedhettem a többi egyetem erasmusos diákjaival is. Voltunk jazz koncerten, illetve kültéri sörözgetés is volt esténként. A lakásnál én is szerveztem grill partit, sütögettünk, voltunk szabadulószobában, az elején nagyon sok program volt, amíg nem ütött be a nagy szigorúság a járvány miatt, amely kegyetlenül véget vetett a pezsgő diákéletnek.

Az egyetemek az ottlétem alatt végig nyitva voltak és nem zártak be a járvány ellenére sem. Hibrid oktatási rendszert alkalmaztak, az órák egyrésze online volt másrésze pedig bent az egyetemen megtartva. A legtöbb tantárgyból beadandó projektet kaptam, némely minimum 20 oldalas kellett legyen. Sokat segített a nyelvtudásom fejlesztésén e projektek elkészítése és bemutatása.

Elmondhatom, hogy ott létem alatt szeretem meg igazán a turizmust és láttam át jobban az ágazat szépségeit. Európa szinte minden országából voltak diákok és közösen ismerhettük meg Portugália kultúráját, de egy kicsit egymásét is. A turizmus összeköti az embereket függetlenül attól, hogy milyen országból vagy kultúrából érkeztek. Összeköt minket az egyetemes kíváncsiság, amely minden emberben ott van, hogy megismerjünk új dolgokat és egy pillanatra el tudjuk felejteni minden problémánkat.

Az egyetemen lehetőségem volt bemutatni Erdély némely csodálatos turisztikai látványoságát. A visszajelzések azt mutatták sokan eljönnének ezekre a helyekre és sokról életükbe nem halottak. Hiányzik ezen desztinációknak az Európa szintű imázsa. Az egyetemi projektek keretében elemeztem a hazai turizmust és hasonlítottam Portugália turizmusához. Ezen projektek rámutattak, hogy van mit tanulnunk a portugáloktól. Sok a kiaknázatlan terület és sok szektor igényel jelentős fejlesztést. Portoban azt tapasztaltam nagyon hatékony és összehangolt a turisták eljuttatása a turisztikai látványoságokhoz. Ez nálunk nagy hiányosság úgy vélem. A külföldi turista, ha leszál a reptéren minálunk nem lesz egyszerű dolga eljutni ezekhez a látványosságokhoz mivel beüti a GPS-be hova szeretne menni, és az csak annyit mutat szálljon autóba. Ott azt tapasztaltam bárhova szerettem volna menni, választhattam, hogy busszal megyek vagy vonattal. A GPS megmutatta mikor, hol és  hányas buszra üljek, hogy eljussak a célpontomhoz.

Decemberbe jöttek a hideg idők, de szerencsére egy olcsó melegítővel orvosolni tudtam a problémát és melegen tarthattam a szobámat. A lakás többi része elég hideg volt így dzsekiben főztem és ettem elég gyakran, ha borús volt az idő. A laptopom fémházas volt és a nagy páratartalom miatt néha rázott, a projektek készítése így tényleges fizikai fájdalom volt. A karácsonyt a lakótársammal töltöttem, a kijárási tilalom miatt sokszor voltunk bezárva, így a kettőnk barátsága elég szorossá vált. Néha együtt filmeztünk és főztünk. Ő különösen szerette az indiai konyhát és gyakran megkínáltuk egymást a főztünkkel. A portugál ételeket is volt szerencsém megkóstolni. A franchesinat mindenkinek ajánlom, az egy igazi ínyencség.

A Livraria Lello könyvesbolt, vagy ahogy a helyiek hívják a Harry Potter könyves üzlet kötelezően meglátogatni való hely szerintem. Életemben ennyire fantasztikus helyen nem jártam, és olyan érzés volt ide belépni, mintha kiléptem volna egy kis időre a valóságból. Nem is csoda, hogy J. K Rolings-ot ez a hely ihlette meg a Harry Potter megírásához azalatt a pár év alatt, amíg aktív látogatója volt ennek az elvarázsoló helynek.

Számomra a legnagyobb kihívást a hazaút jelentette. Majdnem ott ragadtam az országban. Porto- Budapest útvonalon egy gép sem volt. Foglaltam Porto-London-Budapest útvonalon, de a járatomat törölték és a jegy árát sem kaptam vissza. Minél hamarabb el kellett jönnöm, mert zárták le a határokat.  A következő jegyem 3x annyiba került január 15-én vettem és 16.án indult is.  Korona vírus tesztre is szükség volt. A laborhoz, ahol csinálták a tesztet zárás elött 5 perccel érkeztem meg, oda biciklizve a városon keresztül ráadásul programálás nélkül. Szerencsére megértőek voltak és ugyan perceken múlt a hazajutásom, de sikerült. Egy PCR teszt általában 48 óra, míg megérkezik az eredmény, ráadásul záráskor érkeztem szóval a második nagy csoda, hogy másnap fél kilenckor már megkaptam az eredményem és indulhattam haza. Budapesten mikor leszálltam, majdnem leléptek a csomagommal. A hazaút elég kalandos volt és idegtépő.

Mindenképpen szeretnék még életembe legalább nosztalgiázásként visszatérni ebbe a gyönyörű városba. Újra átszeretnék sétálni a Douro folyó felett a Ponte Luis hídon, és végignézni a csodálatos városon, a lemenő nap fényeiben. Az óváros minden része, úgy ahogy van elragadó és fantasztikus.

Összegezve, a világjárvány ellenére sem volt eseménymentes ez az utazás, voltak nehéz pillanatok, de mindig sikerült megoldást találni a problémákra. Új embereket ismerhettem meg, amelyek később még az üzleti életemben is hasznosak lehetnek és egy életre szóló barátságra tehettem szert a lakótársammal. Mindenkinek ajánlom, aki kalandra vágyik, szép helyekre akarna eljutni és új kultúrákat ismerne meg. Az Erasmus cserediák program egy olyan élettapasztalatot adott számomra, amelyre máshogy nem igazán tehettem volna szert és sokat köszönhetek ennek az utazásnak!