Kádár Bernadett

Budapest számomra nem volt ismeretlen a kiutazás előtt, volt alkalmam többször is hol több, hol kevesebb időt eltölteni a magyar fővárosban családi, baráti látogatások és különböző táborok vagy más események alkalmával. Van azonban egy megfoghatatlan vonzereje (legalábbis számomra), ami mindig magával ragad. A városban barangolva minden alkalommal fel tudok fedezni egy-egy új részletet, amely kiegészíti addigi tudásomat a kultúránkról, történelmünkről és gazdagítja az összképet. Ezért, és számos más indok miatt, választottam Budapestet, azon belül pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, a város egyik legszínvonalasabb egyetemét.

Gazdasági okokból kifolyólag az ELTÉ-n ebben a félévben előre hozták a tavaszi szünetet, így a félév különösen későn, csak február 27-én kezdődött. Mivel itthon jóval korábban letudtam a vizsgákat és elrendeztem a pályázattal kapcsolatos teendőket, úgy döntöttem, hogy korábban kiutazok és a köztes időt lakáskeresésre szánom. Így bő másfél héttel korábban, február közepén útra keltem és néhány napig rokonoknál szálltam meg Budapest közelében, amíg aztán találtam egy megfelelő helyet, ami bázisként szolgált a következő hónapokban. A lakáskeresés maga nem volt egyszerű folyamat, mindenkinek azt tanácsolom, hogy szánjon rá időt és ha van rá lehetőség, érdemes személyesen elmenni és megnézni a helyet, mert nem mindig egyezik a fotó a valósággal. Persze túlzottan válogatósnak sem ajánlott lenni, mert az a néhány hónap hamar eltelik és az lenne a cél, hogy ne a lakásban időzzünk a legtöbbet. Találtam tehát egy helyet, ahol berendezkedtem és még mindig volt néhány napom a tanévkezdésig, amit arra használtam, hogy megismerjem a környéket, kipróbáljam, hogy mennyi idő alatt jutok el az egyetemig, és elkezdtem kirándulgatni, sétákat tenni a Duna mindkét oldalán, amely szokásomat később is folytattam. Időközben lezajlott a tárgyfelvétel is, és szinte zökkenőmentesen sikerült felvennem az összes tantárgyat, amit itthon elterveztem. Érdekes volt számomra, hogy a diákok nem úgy kapják kézbe készen az órarendjüket, ahogy mi itthon. Főleg a gyakorlati tantárgyak esetében, ahol egy csoport maximális létszáma kb. 15-16 fő, ugyanabból a tantárgyból indul 10+ csoport különböző időpontban, különböző oktatóval. Így a diákok szabadon választhatnak, és ebből adódóan az órarendjüket is formálhatják valamilyen szinten (ha kapnak szabad helyet a számukra szimpatikus kiscsoportban). Az órarendem viszonylag előnyösen alakult, nem kezdtem túl korán egyik nap sem, viszont a pénteki napot, bármennyire is szerettem volna, sajnos nem sikerült megúsznom. Összesen tíz tantárgyam volt, aminek fele gyakorlati, fele pedig előadás volt. Ez azt jelentette, hogy félév közben is volt mindig teendő, különböző bemutatók, beadandók, csoportos és egyéni projektek tették ki a végső jegyünket ezekből a gyakorlati tantárgyakból, amiket, személy szerint, nagyon hasznosnak találtam. Az oktatás rendkívül színvonalas volt, a tanárok kedvesek és segítőkészek. Nagyon sokat tanultam, fejlődtem az ottlétem alatt, és a félév során szerzett tapasztalataim arra világítottak rá, hogy a jövőben más mércét kell használnom. Nem adódott különösebb nehézségem egy tantárggyal sem, viszont a félév elején volt egy-két olyan óra, ahol éreztem, hogy fel kell zárkóznom diáktársaim angol szintjéhez képest. Bár ez főleg olyan helyzetben fordult elő, ahol nagyobb éves hallgatókkal kerültem össze, példájuk mégis ráébresztett arra, hogy bőven van még hova fejlődni.

Érdekes volt még számomra az értékelés módja a gyakorlati tantárgyaknál: a tanárok majdnem minden esetben megbeszélték velünk a jegyet, elmondták az erős és a gyengébb pontokat és kikérték a véleményünket az eredménnyel kapcsolatban. Egy olyan tantárgy is volt, ahol minden diák a saját értékelését kellett megfogalmazza és a tanár az alapján adott végső jegyet. Érdekes tapasztalat volt magamat értékelni, viszont nagyon tetszett ez a modern, emberközeli rendszer, ahol fontosnak tartják a személyes, szóbeli visszajelzést.

A kampuszon meglepően sok nemzetközi diák volt, így a magyar hallgatók mellett, volt alkalmam külföldi diákokkal is ismerkedni. Az egyik kiscsoportban, ahol volt japán, spanyol, ukrán, török és egy kazah diák is, különösen interkulturális hangulat uralkodott. Ha valaki tehát vegyes, nemzetközi társaságra vágyik, Budapesten is ugyanúgy megtalálhatja. Ez egyébként nemcsak az egyetemre, hanem az egész városra jellemző, ugyanis a szép idő beköszöntével több külföldi nyelvet lehet hallani az utcákon, mint magyart.

A szórakozási lehetőségeket tekintve, Budapesten garantáltan megtalálja mindenki a saját ízlésének megfelelő helyeket. Számomra ezek a helyek múzeumok és színházak voltak, amelyet aztán egy finom kávé, vagy egy pohár bor koronázott meg régi jóbarátok társaságában elfogyasztva. 

Ezek közül kiemelném a Petőfi Irodalmi Múzeumot és a Magyar Zene Házát, de volt lehetőségem meglátogatni a Csontváry-kiállítást is a Szépművészeti Múzeumban. A színházi élményeimet itt bővebben nem részletezném, de minden egyes alkalommal, amikor sikerült eljutnom egy darabra, fülig érő mosollyal távoztam az előadás végén. Bár nem mindig könnyű jegyet találni, mert szinte minden előadás teltházas, aki kedveli és értékeli az efféle szórakozási lehetőséget, a fővárosban nem fog csalódni. A kulturális programokon kívül szívesen töltöttem időt természetközeli helyeken is, mint a Városliget, a Margit-sziget, barátaimmal nagy sétákat tettünk a Duna-parton, a Normafánál, és néhány Budapesten kívüli kirándulásra is sor került, így jártunk például Gödöllőn, Visegrádon és Szentendrén.

Az elmúlt félév minden szempontból tartalmas volt, minden olyan területet sikerült valamilyen szinten érintenem, amelyet előzőleg elterveztem: éltem a kulturális lehetőségekkel, felfedeztem, vagy újra meglátogattam a város szépségeit, egy színvonalas egyetemen fejlesztettem tudásomat, felelevenítettem régi barátságaimat, új élettapasztalatokat szereztem.

Lehetne részletezni a program kellemetlenebb oldalát is, ami az ügyintézéssel, a papírmunkával járt és jár, de utólag visszagondolva, ezek a dolgok eltörpülnek. Túl kell esni rajta. Van vele macera, de nem annyira bonyolult, hogy ez bárkit is elbizonytalanítson. Ha valahol elakadtam, vagy bármilyen kérdésem volt, mindig készségesen segítettek a koordinátorok mindkét oldalon.

Az Erasmus+ programot mindenkinek szívből ajánlom kivétel nélkül. Bármilyen célpontot válassz, mindenképp nagy hatással lesz az életedre, akár távolabb mész, akár közelebb, mert mindenképp kimozdít a megszokottból, önállósodásra nevel. Az új környezet olyan élményekkel és tapasztalatokkal gazdagít, amelyekhez itthon nagy valószínűséggel nem jutnánk. Tehát egy percig se gondolkozz tovább, ha épp döntés előtt állsz!

2023.06.23