Simonfi Blanka-Zsófia

Szerencsére idén is minden feltétel teljesült ahhoz, hogy a második félévem is Budapesten tölthessem, a Budapesti Corvinus Egyetemen."Ebben a félévben már több tárgyat tudtam megfeleltetni, de volt olyan opcionális is amit csak azért választottam, hogy bővítsem a látóköröm.

A kedvencem messzemenőleg is a Vezetés és Szervezés volt. Ezt teljesíthettem magyarul. Igazándiból egy kihívás is volt, mivel ez nem szakomnak megfelelő tudást biztosított, ez a Gazdasági kar órája volt, úgyhogy mondhatni a semmiről indultam, mivel nem igazán voltak előzetes ismereteim. Az egész lényege az volt, hogy kis csoportokban alapítottunk egy céget elméletben, amit majd a félév során ’’nevelgettünk’’, folyamatosan bővítve ötletekkel a félév sorén tanultakkal. A végén pedig minden csapat be kellett mutassa a ’’működő’’ vállalkozását és beszámolnia minden sikerről és akadályról, amivel szembetalálkozott a folyamat során. Egészen érdekes volt hallgatni, mások hogyan gondolkodnak, miként látják a dolgokat, ezzel persze nagyon sokat is lehetett ugye tanulni, és ugyanakkor betekintést nyerhettem a vállalkozások és vállalkozók világába. A gyakorlati tanárunknak már több sikeres vállalkozása is volt, így ténylegesen tudta elbírálni a felvetett ötleteinket, ami megint, nagy segítség volt.

 Ezen kívül a második kedvenc tárgyam az International Negotiations volt. Itt is csapatokban voltunk és a tárgy fő feladata pedig az volt, hogy egy adott kategóriában kellett keresnünk egy valós eseményt, ami vitát robbantott ki, majd ezt kellett bemutatnunk az osztálynak, a háttér információval együtt, valamint ez után közösen megbeszéltük milyen tárgyalási technikákat is használtak a szereplők és etikus volt-e az eset vagy sem.

A Questionnaire Design and Survey Methods tárgy már nem volt annyira érdekes, de legalább újra föleleveníthettem a kérdőív szerkesztési ismereteim.

Majd a Political Speeches óra is érdekes volt, bár ez is a Politológia kar tárgya volt, de szerencsére mindenki segítőkész volt és hamar belerázódtam a különböző volt amerikai elnökök leghíresebb politikai beszédeibe.

Összességében elmondhatom, hogy sikeres félévet zártam, jobban sikerült, mint terveztem. Most már természetesen jött, hogy majdnem minden órán angol szakszavak tárháza fogadott és szintén idegen nyelven kellett kifejteni az esetleges véleményem a különböző témákról.

A nemzetközi környezet nagymértékben járul hozzá az ember világnézetéhez. Sokszor volt olyan, hogy hallottam egy külföldi hírt a médiában, és pont volt egy abba az országba tartozó diák ismerősöm és el tudtam vele beszélgetni arról, hogy mi is történik ott valójában, valamint a véleményét/nézőpontját is belefoglalta.

Az ottlétem nem csak az egyetemről szólt és az akadémiai sikerekről szólt, hanem a szórakozásról is, az új barátságokról Európa szerte, kirándulásokról, random kalandokról, országon túli koncertekről, a Balatonról, és sok-sok felejthetetlen élményről, amik nem jöhettek volna létre a kiköltözés nélkül.

Ez a félév új lakótársakat is hozott, volt spanyol, holland, francia és litván is. Nagyon, nagyon jól egyeztünk együtt magunk. Talált a szó, és megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot. Mindent megosztottunk egymással, meséltünk magunkról és onnan, ahonnan jöttünk. Rengeteget kirándultunk együtt, ’’hegyet másztunk’’, főztünk és „vacsi-csatákat” tartottunk. A délelőtti kávézások, és kerekasztal beszélgetések voltak a kedvenceim.

Mindenki nyitott a másik fele. Többünket meglátogattak a barátaink, és így mindenki megismerte a másik számára fontos személyeket is. Ez szerintem nagyon aranyos volt. Összeszoktunk az 5 hónap alatt, és olyan kapcsolatokat és barátságokat alakítottunk ki, amik egy életre szólnak.

Ez a néhány hónap alatt megismertem, többek között, egy számomra nagyon kedves személyt is, akinek innen is köszönetet szeretnék mondani, hogy ennyire kalandossá és felejthetetlenné tette a Budapesten töltött időt.

A legjobb dolog abban, hogy Budapest folyton pörgött, az volt, hogy az ember is pörög vele. Sosem volt unalom, mindig történt valami izgi. Mindig volt egy buli vagy egy új hely, amit ki lehetett próbálni, a különböző múzeumok, turisztikai látványosságok, tematikus programok, fesztiválok, házibulik, baráti összejövetelek. Sosem volt idő unalomra. Sőt, eddig nem is tudtam mennyire vagány múzeumokba járni.

Még így, 10 hónap után is azon a véleményen vagyok, hogy bele kell vágni, és ki kell próbálni valami nagyot, valami újat.  Ez egy nem mindennapi lehetőség, és bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis változást szeretne az életébe. Persze vannak nehezebb szakaszai is, de hát minek nincsenek?

Bele kell vágni, mert ez is hozzá tesz az emberhez, ez is formál. Teljesen más az, ami ott van az idegenben. De hát ugye az a legjobb benne, hogy van mit fölfedezni. Kell folyamatosan építeni a kapcsolati tőkét, hiszen sosem tudhatjuk mikor kinek a segítségére lesz szükségünk.

Nagyon meg tudja néhány hónap változtatni a világnézetét az embernek, ha a megfelelő környezetben a megfelelő emberekkel veszi körül magát.

Te, aki ezt a beszámolót olvasod, töltsd ki a jelentkezést és menj, láss világot.

Hajrá gyerekek!