Lemhényi Elemér

Amikor elhatároztam, hogy megpályázom az Erasmus+-t, sejtettem, hogy nem lesz könnyű, de bátran néztem szembe a különféle kihívásokkal.

Az első kihívást a lakásvadászat jelentette, amelyet januárban ejtettem meg személyesen, Budapesten. Az első nekifutás nem járt sikerrel: hol kicsi volt a szoba, hol több volt a lakótárs, mint szerettem volna, hol túl magas volt a bér, így maradt az online lakáskeresés. A második próbálkozás már sokkal jobban alakult, meglepően hamar megtaláltam a megfelelő otthont. Online rendszeren keresztül tekintettem meg és foglaltam le egy szobát a 9. kerületben egy nemzetközi diákszálláson. Miért pont a 9. kerületben? Mert az egyetem 20 percre volt a lakástól, és a közelben haladt el a már híressé vált 4-6-os villamos, amelynek különlegessége az, hogy az egyetlen olyan villamosjárat Európában, amely éjjel-nappal működik (ha jól tudom).

Az órarend összeállítása a második kihívás elé állított, hiszen amíg „összegyűltek” a megfelelő kreditpontok, és összeállt a végleges órarend, már két hét el is telt. Pesten tényleg „rohan az idő”, ma hétfő van, kettőt pislog az ember, s máris vasárnap délután lesz. Az órarend összeállításában fontos kikérni a kari Erasmus-koordinátor véleményét, de ugyanannyira fontos olyan tárgyakat felvenni, amelyeket el lehet fogadtatni, mert így egy kicsivel könnyebb visszazökkeni az itthoni egyetemi életbe (nem lesz annyi elmaradt vizsga, amit be kell hozni, utólag le kell tenni). Az ELTE-n nagyon széles a választék a választható tárgyak terén (külön lista áll a rendelkezésére az Erasmus-diákoknak), így nem volt túl könnyű kiválasztani a kötelezők mellett azt az 1-2 tárgyat, amely igazán érdekesnek tűnt. Visszapillantva az első hetekre, most rájöttem arra, hogy nem kellett volna annyi tárgyat felvegyek, mert eléggé zsúfolttá vált a programom, kissé szenvedtem is az időhiány miatt. Hibáiból tanul az ember. 

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar Fordító és Tolmácsképző Tanszékén színvonalas és gyakorlati jellegű képzés zajlik. Az oktatók alaposan felkészült fiatal tanárok, akiknek szenvedélyük a tanítás. Sok hasznos információval gazdagodtam nagyon változatos témákban. Úgy érzem, hogy készségeim fejlődtek az elmúlt pár hónapban. Pár olyan tárgyat említenék, amelyet az idén Budapesten hallgattam: Tolmácsolástechnika, Fordítástechnika, Nyelvtechnológia, Gépi fordítás, elő- és utószerkesztés stb. Egy szabadon választott tárgyat (Nevek és kultúrák) teljesen angol nyelven hallgattam, és ezen a kurzuson különböző származású hallgatókkal ismerkedhettem meg (japán, török, kínai, afrikai köztársasági, pakisztáni stb.)

Érdekesek voltak a tárgyak, másmilyenek az órák. Például a Tolmácsolástechnika tárgyon két tanár irányította a tevékenységet teljes összhangban. Amíg az egyik tanár felolvasott egy 5-7 perces beszédet megadott témakörben (minden órára el kellett készíteni a glosszáriumot a megadott cikkek, kisfilmek stb. alapján, amelyeknek témakörei igen változatosak voltak: aktuális hírek, politika, környezetvédelem, érdekességek a világból stb.), amit a hallgatóknak tolmácsolni kellett,  addig a másik tanár hallgatta a tolmácsjelölteket és jegyzetelte a visszajelzéshez szükséges pozitív és negatív megfigyeléseit (tématartás, a diskurzus felépítése, a nyelvhelyességi aspektusok megléte stb.). Egy tanórán három magyar nyelvű szöveget kellett tolmácsolni, majd a rögtön utána következő órán három angol nyelvűt. Nekem ez a tárgy jelentette a legnagyobb kihívást, mivel a Jegyzeteléstechnika tárgy hiánya eleinte nagyon érezhető volt a teljesítményemen. De a félév végére felzárkóztam az évfolyamtársaimhoz.

Az egyetemen több nyelven zajlik az oktatás, így nem csoda, hogy sok olyan külföldi egyetemista is választja az ELTE-t, aki nem beszél magyarul. A külföldi hallgatókra is odafigyelnek az egyetemen: különböző programok és rendezvények szervezésével népszerűsítik a magyar fővárost és a magyar kultúrát köreikben. Egy ilyen eseményen vettem én is részt, amely a város budai oldalát mutatta be az érdeklődőknek.

Bár esős és hűvös idő volt, mégis pár egyetemista megjelent a kijelölt helyszínen. Volt két dél-amerikai, egy ukrán és egy japán lány, egy magyarországi és egy pakisztáni fiú, a túravezető meg én. Angolul értekeztünk. Az együtt töltött néhány óra alatt érdekes tényeket és véleményeket tudtam meg a japán kultúráról, a muszlimok vallásáról és szokásairól, Bogotáról, Kolumbia fővárosáról, az orosz-ukrán háborúról, Magyarországról, és ugyanakkor olyan helyszíneket fedeztem fel Budán, amelyek számomra addig ismeretlenek voltak.

Ismételten bebizonyosodott, hogy az információ hatalom: a pakisztáni hallgatótól két olyan tippet kaptam, amely segítségével alkalmi munkahelyet is találtam magamnak. Egy casting ügynökségnél jelentkeztem statisztának, s nem is egyszer hívtak forgatásra, így betekintést nyerhettem a filmművészet rejtélyeibe.  

Az idő meglepő módon nagyon hamar eltelt, így sajnos búcsút kellett mondanom az egyetemnek, az új ismerősöknek, a Dunának, Budapestnek és a kedvenc cukrászdámnak. „Visszajövök én egyszer még…” hallatszik valahol a messzi távolban. Így legyen!

Mit hozok a batyumban haza az Erasmusról? Rengeteg pozitív tapasztalatot, új ismerősöket, elfogadást, (nyelv)tudást, kíváncsiságot és kellemes emlékeket.   

Ha te is meg szeretnéd tapasztalni, milyen egy idegen országban, egy nagyvárosban élni, tanulni, szórakozni, jelentkezz az Erasmus+-programra! Nem fogod megbánni. ????