Papp Katalin

Papp Katalin vagyok, másodéves Kommunikáció és PR szakos hallgató. Második egyetemi évem második felében vettem részt az Erasmus+ programban, mivel elég sok időbe telt, hogy meghozzam a döntést onnan, hogy hallottam a mobilitás lehetőségéről. Mivel egyrészt valamilyen szinten biztonsági játékos vagyok, másrészt személy szerint minden kimozdulást kalandnak élek meg, úgy döntöttem Magyarországra fogok menni, azon belül pedig Budapestre esett a döntésem. A város sok egyetemi, szociális élet beli és infrastrukturális előnnyel járt, így némi utánanézés következtében a Metropolitan egyetemre esett a választásom. Az egyetem sok nemzetközi diákkal rendelkezik, így tudtam nem fogom magam annyira kívülállónak érezni és gyakorolhatom az angol nyelvet is, hiszen külföldi diákoknak csak angol nyelvű órákat biztosítanak.

Az előkészületek során meg később informáláskor ugyan kissé bezavart, vannak állandó nemzetközi diákjaik, így ki kellett hámozni mi az, ami rám nem érvényes, viszont összességében az egyetem felkészült volt a diákok fogadására és a segítségnyújtásra. Lakáskeresésnél is inkább biztosra mentem egy olyan céggel amelyik elsősorban cserediákoknak bérel, így nem volt probléma azzal, hogy csak pár hónapot maradok vagy hogy nagyon gyanús lakótársakat kapok, mert mindannyian erasmusos diákok voltunk. Lakótársaimmal nagyrészt jól egyezett a szó és olyan témákban is gyakorolhattam az angol nyelv használatát, amelyekről házon kívül ritkán esik szó mondjuk egy baráti beszélgetés során. Ugyan eleinte meggyűlt a bajom a gondolataim kifejezésével, főleg, ha gyorsan akartam kimondani és pontosan fordítva a magyar megfogalmazást, viszont a végére érezhetően javult a tudásom, amit egyik osztálytársam meg is jegyezett.

A szociális életem kevésbé a bulikról szólt, mint inkább olyan helyzetekről, ahol beszélgethettem emberekkel. Ez annak köszönhető, hogy amúgy se vagyok annyira bulis természetű meg a nagyvárosi bulizás is inkább aggasztott mint vonzott, másrészt meg szívesebben ismerkedtem úgy emberekkel, hogy nyugodtabb körülmények között osztjuk meg gondolatainkat. Éppen ezért rendszeresen kijártam osztálytársakkal ebédelni meg várost nézni, ahol nemcsak különböző tudásunkat és nézeteinket oszthattuk meg a városról, hanem a kulináris szokásainkat, ízlésünket és kultúránkat. Ugyan korábban is tudtam, hogy különbözők vagyunk, hisz kis térségenként is lehetnek érdekes különbségek, a nagyobb kulturális eltéréseket mégis új élmény volt első kézből megtapasztalni. Ezen kívül többször is találkoztam egy helyi társasággal egy ritkább hobbi köré épülve. Tetszett, hogy a város mérete miatt könnyebb volt megtalálni azokat az embereket akikkel osztozunk érdeklődési körünkben. Ezek a rendezvények segítettek összedolgozni, alkalmazkodni másokhoz és az improvizációs készségemet is fejlesztették. Továbbá ugyan csak kétszer, de sikerült múzeumba is ellátogatni. Először a Terror Házába, ahol a magyar történelemnek egy olyan korszakába kaptam betekintést melyről szinte semmit nem tudtam és a történelemórák se említik. Hovatovább az itthoni megfelelőjéről is többet tudok szájhagyomány útján, mint a formális oktatás által. Éppen ezért egy egyedi és tanulságos látogatás volt. Másodjára pedig a Jászmúzeumban voltam, ahol leginkább a helyi népviselet és a hétköznapi élet kellékei kötöttek le, valamint a legendás Lehel Kürtje.

Mint már említettem az egyetemen angolul tanultam a nemzetközi osztályban, ezért sokszor alig volt pár magyar diák az órákon. A diákok vegyes származása lehetőséget adott, hogy az adott órák témáján belül ismerjek meg különböző országokat és a helyiek gondolkodását. Volt olyan óra, ahol a saját országunk médiáját kellett egy-egy példán keresztül bemutatni, volt ahol az ország külkommunikációját a konzulátus online felületei által, másik órán független témákat jártunk körbe saját nézőpontunkból különböző rádiós stílusokon keresztül, de olyan is akadt, ahol csapatmunka keretén belül egy lehetséges globális tervet kellett megvitatni figyelembe véve az országunk feltételezett hozzáállását. Mindezek teljesen más nézőpontba helyeztek egyes kultúrákat melyekről akár semmit vagy igen keveset tudtam. Ezek mellett természetesen olyan témakörök és tantárgyak is akadtak melyek esetében kevésbé számított a származásunk. Ilyen volt a nemzetközi szervezetek tantárgy, de például az antropológia, nyugati nemzetközi protokoll vagy épp a globális problémák témaköre is. Ezeket inkább személyes véleményünkkel közelítettük meg, mintsem nemzeti, kulturális nézeteinkkel. A félév során több csoportmunkában és bemutatón is részt kellett vegyek, így kooperatív és előadói készségeim is teret kaptak a fejlődésre. Továbbá volt egy az egész félévet átívelő feladatom is a Podcast nevű tantárgyból, ami ráébresztett bizonyos erősségeimre és hiányosságaimra a hosszú távú projekteket illetően. Mégpedig, hogy hamar elkezdem a feladatot és elég jól haladok vele egy ideig viszont részben a feladat előrehaladtával, részben bizonyos pontjain az évnek hajlamos vagyok megrekedni, főleg ha több más feladat is feltorlódik. Ezekre oda tudok figyelni, hogy hasznosítsam a korán kezdést és számoljam bele a stagnálást az elkövetkezendő hosszabb feladatok esetén, mint például a szakdolgozat.

Az egyetem a tanórák mellett klubtevékenységeket és sportlehetőségeket is biztosított, bár sajnos ezeket már nem sikerült belefértetnem az órarendembe. Azonban részt vettem az Erasmus Napon, ahol standok és prezentációk által népszerűsíthettük a mobilitási programot, az országunkat és az egyetemünket. Ennek az élménynek köszönhetően később jelentkeztem a lehetőségre, hogy az egyetem megbízásával egy kis csapat szervezzünk népszerűsítő és ismertető rendezvényeket elsősorban az erasmusos diákok számára. Ez nemcsak a leghosszabb csoportmunka volt amin részt vettem, hanem a legnehezebb is. Első sorban egymás között kellett megtalálni a közös hangot, majd leginkább az anyagi támogatás érdekében a megbízóinkkal. És természetesen a célközönségünk is feladta a leckét mikor a résztvevők fele a rendezvény napján mondta vissza és új személyeket kellett keressünk a már kifizetett helyek feltöltésére. Ugyan gondjaink mindhárom esetben voltak, összességében jó tapasztalat volt, hogy mennyi minden megy bele egy látszólag egyszerű rendezvény szervezésébe és melyek azok a területek ahol még fejlődnöm kell a kommunikációt és a csapatmunkát illetően. Legnagyobb nehézséget egyik csapattársam jelentette, aki pontatlanul és sokszor a többiek háta mögött egyeztetett a megbízóinkkal, valamint bizonyos helyzetekben döntést hozott a tudtunk nélkül. Mindezek mellett pedig engem vádolt ugyanezekkel, ami követeztében majdnem elhagytam a csapatot, utólag azért örülök, hogy nem tettem. Sajnos azt nem mondhatom el, hogy megtanultam kezelni a helyzetet, viszont legközelebb jobban fel tudok rá készülni, hogy ilyen helyzetek is akadhatnak annak ellenére, hogy ezen kívül nagyon kedves volt az illető.

Összességében úgy gondolom, hogy egyedi és hasznos tapasztalatokkal és nézetekkel gazdagodtam. Volt lehetőségem a szórakozásra és a tanulásra is, ráadásul a kettő jó párszor együtt járt. Ugyan tudom, hogy nem használtam ki minden lehetőséget ami csak adódott, viszont a szememben nagy előny volt, hogy annyi esemény, klub és tanóra közül kiválaszthattam azokat amik érdekelnek és úgy tölthettem el az időmet, hogy nem bántam meg semmit, amit esetleg kihagytam, kárpótolt helyette az amin részt vettem.