Bejan Szilárd, Marketing II. év

Szegedi Tudományegyetem, Szeged

Magyarország 

Bejan Szilárdnak hívnak, és a Sapi marketing szakán tanulok, ebből adódóan kíváncsi természetű vagyok, így elég hamar tudomást szereztem az Erasmus+ ösztöndíj lehetőségéről, gondolkodás nélkül döntöttünk úgy a barátnőmmel, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Ez kell nekünk. Természetesen nem volt ilyen egyszerű, hogy menni akarunk és ott is vagyunk, legalább is akkor úgy tűnt, így utólag visszatekintve, és a Szegedi Tudományegyetemen eltöltött fél év után azt mondom, hogy ez kellett is, hogy felkészítsen az ottani papírmunkákra.

A sikeres pályázás után elkezdtük tervezni a kinti, közös életünket, az elindulást a teljes önállóság útján, viszont a szállás keresésnél nehézségbe ütköztünk. Senki nem akarja a lakását kiadni csupán 4 hónapra. Ekkor volt óriási segítség a facebook, mert Andi egy olyan szállást talált, ami meg se volt hirdetve, ráadásul a főbérlőnk nagyváradi volt, így egy kis plusz bizalom is kialakult az Erdélyi kötődés után. Nagyon kedves és segítőkész volt, még egy applikációt is mutatott, ahol a tömegközlekedést követni tudjuk, amit lassan sikerült is átlátni, viszont a csomópontok és a megállók úgy voltak megoldva, hogy séta nélkül ne ússzunk meg egy utat sem, így például az első héten, amíg az épületek sem tudtuk, hol keressük, amíg sikerült mindent aláíratnunk, megesett, hogy akár napi 15 km-et is sétáltunk. Diákigazolványt is készítettünk, mert így a buszbérlet fél áron volt, de majdnem minden más helyen is kedvezményt adtak diákoknak, és hát egy egyetemistának minden cent számít.

A választásunk azért esett a Napfény városára, mert szerettünk volna valami teljesen újat kipróbálni, és Budapesten már többször jártunk, így hiába népszerű város az erasmusos hallgatók körében, minden percért megérte, hogy ezt a várost választottuk. Nem elhanyagolható az sem, hogy akinek fontos a szakmai fejlődés, itt képes rengeteget fejlődni, mert a Szegedi Tudományegyetem benne van a top3 magyarországi egyetemekben, és az oktatás is magas színvonalú. Szerettem volna valami kihívás elé nézni, ezért úgy döntöttem belevágok és angolul fogok tanulni (még ha nem is beszélek olyan jól), és egy jó lecke volt ez arra, hogy rájöjjek, bármit lehet teljesíteni önszorgalommal. Sajnos a kiválasztott tárgyaim nagy része nem lett végül meghirdetve, újakat kellett választanom, amiket így nem tudtam elismertetni itthon, viszont olyan érdekes dolgokat tanulhattam, amelyeket soha nem is gondoltam, hogy érdekelni fog. A kezdetekben nehéz volt, mivel 2 hét csúszással érkeztünk, így az eligazításról és az „orientationweek”-ről is lemaradtunk. Az első órára mikor beültem, nem tudtam, hova tegyem magam, az is furcsa volt, hogy sem a tanár sem a diáktársaim nem magyarul kommunikáltak. Szerencsére egy francia sráccal egy csoportmunkás feladatnál hamar interakcióba kerültünk, és kiderült, hogy 4 közös tárgyam is van vele. Aztán könnyen ment a barátkozás, és segítettük is egymást minden órán, mivel mindenki nemzetközi hallgató volt, mindenki újként került oda, együtt kellett egy új, jó közösséget létrehoznunk, ami így visszatekintve jól sikerült. Nagyon tetszett a technikai felkészültség, és hogy a tanáraim alig 5-10 évvel voltak idősebbek nálam, ehhez képest óriási tudással rendelkeztek, és ezt egy számukra idegen nyelven is teljesen át tudták adni nekünk. Minden gyakorlat és program, amit el kellett végeznünk, hogy teljesítsük az adott tárgyat, óriási plussz segítség lesz az élet egyes fázisaiban. 

Lehetőségem volt. egy nemzetközi hét nevű mini kurzusokból álló tárgyat teljesíteni, amelyen külföldi hallgatók is részt vettek, és külföldi tanárok tartották a kurzusokat. Olyan tárgyakat tanulhattam, mint az Underground Economy, vagy a Story Mining, de érdekes dolgokat tanulhattam a fogyasztói magatartásról az okostelefonok piacán is, és egy önismereti kurzus is volt, amelyen a tanár személyre szabottan, mindenkinek több mint 10 oldalban leírta és elemezte az erősségeit és gyengeségeit. Ez óriási segítség lehet majd a munkavállalásnál is.

Az egyetemi élet mellett persze az egyetemen kívüli életről, bulikról, kirándulásokról is szól az Erasmus+. Ebben sem volt hiány Szegeden. Sokszínű és programokban gazdag város, így lehetőségem volt a kedvenc hobbimnak, a focinak is élni. Az interneten találtam egy tavaszi bajnokságot, el is döntöttem, hogy részt veszek, csak hát egyedül csaknem lehet egy csapatsportot űzni. A facebookon kezdtem focis csoportokat keresni, eredménytelenül. Egy kis pozitívum, a szervezők észrevették a kutatásomat, és küldtek egy linket, hogy jelentkezzek a kívül állókhoz. Innen összejött egy nagyon jó társaság, a foci is ment viszont nem voltunk eredményesek. Végül a bajnokságot harmadik helyen zártuk (hátulról) viszont egy-egy jó barátság is kötődött, meccsekre (vagy csak meginni valamit) is összeültünk párszor. Az egyik ilyen baráti focin adódott, hogy kicsit tovább maradtunk, ebből adódóan lekéstem az utolsó buszt haza, szóval 2 óra foci után, még várt rám laza 4 km. Ekkor döntöttem el, hogy akkor már legyen a futásból is valami, ne csak a busz után fussak, és a félév végére már négy cross versenyt (5-8 km) is megcsináltam, ezzel felülmúlva saját magam.

Az egyik álmom is teljesült, mivel a kedvenc kézilabda csapatom, a Pick Szeged egyik mérkőzését is élőben tekinthettem meg, ráadásul a pálya széléről, a játékosoktól csupán centikre. Persze diákmunkát is vállaltunk, a pénzből pedig moziba mentünk vagy aquaparkba, de így is sikerült megspórolni egy balatoni kirándulásra, meghódítottuk a magyar tengert is. Siófokra voltunk, egy nagyon kedves kis panzióba, alig 100 méterre a víztől. A hely adta lehetőségeket kihasználva kipróbálhattuk, milyen teve háton utazni (elég kemény kaland volt) de örök emlék marad. Szeged 300. születésnapján és a borfesztivál 25. évfordulóján is sikerült részt venni, nagyon finom borokat kóstolhattunk és még egy szerbiai magyar táncházra is bekeveredtünk.

Lehetőségünk volt egy zártkörű Dóm látogatásra, ahol részletes felvilágosítást kaptunk a falak mintázatairól, az orgonáról, amelyikben másfél centiméterestől egészen 4 méteres sípokig minden méret megtalálható, és ezek mind működnek is. Bemehettünk a falak mögé, és megnézhettük, amire egy turistának nincs lehetősége. A történetéről is mindent megtudtunk az építészmérnöktől az első miséig. Meghatározó másfél óra volt.

A szegedi vadasparkba is visszatérő vendégek voltunk. Hihetetlen, hogy mennyi szép állat van a földön, és ezeknek a nagy része már nem él szabadon, vagy alig néhány példány. Egy fotópályázatra is készítettem képet a hópárducról meg a gyűrűs farkú makiról és az összes többi elbűvölő állatról. Elsők között láthattuk az elefántokat az új kifutón, de még a fehéroroszlán kölykét is alig pár hetesen (azt hittük először, hogy egy nyúl van a nőstény szájában annyira pici volt) és a 3 kis tevét, ahogy tanultak járni.

Úgy gondolom, hogy ez a fél év nagyon jó volt tapasztalat gyűjtésre, önismeretre, önállóságra és egy fontos állomása volt Andival a kapcsolatunknak. Pozitívum volt, hogy mennyire jól feltaláltuk magunkat és nem voltunk kétségbeesve, ha valami nem ment, ott voltunk egymásnak, és ha valamelyikünk elakadt, a másik mindig tudott segíteni. Köszönettel tartozom ezért, azért, hogy elviselte a hülyeségeimet, és mert annyira finomakat főzött (egyedül biztos, hogy tojásrántottán és mákos laskán éltem volna). Köszönöm a lehetőséget és a támogatást a szüleimnek, és természetesen a Sapientiának. A lehetőségért, hogy ilyen mobilitási programban vehetünk részt, és azért is, mert megkönnyítik nekünk a munkánkat minden téren az egyetemen.

Ha elolvastad a beszámolóm, és benned is felmerült, hogy céljaid, álmaid vannak, új kultúrákkal ismerkednél vagy nyelvet tanulnál, ezekre mind lehetőséget ad az Erasmus+. Ne légy rest utána érdeklődni, és megírni a pályázatot, mert más megteszi, és meghatározó élettapasztalatról maradhatsz le. Ez egy olyan lehetőség, ami nem biztos, hogy még egyszer megadatik, nem szabad gondolkozni rajta, csak menni és csinálni. Felejthetetlen lesz.

2019.07.04.