Gyárfás Ágota, Marketing II. év

Óbudai Egyetem, Budapest 

Magyarország 

Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretek új dolgokat megismerni és kipróbálni és ezek által élményeket és tapasztalatokat szerezni, igy indult az én kis történetem. Első éves voltam, amikor legelőszőr hallottam az Erasmus+ programról, és már akkor felkeltette nagyon az érdeklődésemet, hiszen lehetőséget láttam egy újabb kalandra. Sokáig fontolgattam, hogy kezdjek bele vagy ne, de sok szaktársam és ismerősöm biztatására úgy döntöttem, hogy elfogok menni az Erasmus+ programmal Budapestre tanulni és ez életem egyik legjobb döntése volt.

Alig vártam, hogy eljöjjön az a nap, amikor már végre kiutazhattam Budapestre, az elindulás picit nehéz volt, hiszen itt kellett hagynom a rég megszokott életemet és tudtam, hogy egy teljesen új és még akkor szokatlan dolog fog következni, de az nagyon megkönnyítette, hogy két szaktársammal, Szász Anettel és Török Izabellával karöltve kezdtünk bele ebbe az új dologba.

Az első nap, amikor megérkeztünk és beköltöztünk az albérletbe, akkor tudatosult bennem igazán, hogy ezt én most tényleg végig fogom csinálni, este már picit izgatottan feküdtem le aludni, mivel a másik nap már be kellett menjünk az egyetemre egy eligazításra.

Az eligazítási nap számomra nagyon érdekes volt, hiszen a többi Erasmus+ hallgató is ott volt, vagyis sok új ember. Ezen a napon ismerkedtünk meg az egyetemnek az épületeivel, ami szükséges volt a későbbiekben az eligazodáson, mivel az óráink nem mindig ugyan abban az épületben voltak. Ezután a nap után már nagyon vártam az első tanítási napot, hogy megismerjem az új tanárokat, valamint kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz más az itthoniakhoz képest.

Az első hetünk úgy telt el, hogy próbáltunk minden napra programokat csinálni, hogy jobban megismerjük Budapestet valamint a látványosabb helyeket meglátogatni. Eddig mindig sokat hallottam az ismerőseimtől, hogy Budapest mennyire csodálatos hely és most már én is ezt állítom, rengeteg lenyűgöző helyt meglátogattunk, mint például a Halászbástya és a Citadella, emellett voltunk még állatkertbe és a Margit szigeten is, ami később egy általunk elég gyakran látogatott hely lett. Ami számomra picit nehézség volt, hogy megtanulni eljutni egyik helyről a másikról, de az első hét elteltével már ez sem jelentett gondot.

Eljött az első tanítási nap, amit már nagyon kíváncsian vártam, ezen a napon csak egy órám volt, igy csak egy tanárt tudtunk az első nap megismerni, az óra után nagyon pozitív véleménnyel mentem haza és ez a többi nap, többi óra és többi tanár után sem változott. A tanárok korrektek voltak és jól tanítottak, az órák nagyon érdekesek voltak.

Budapest nagyon hamar a szívemhez nőtt, imádtam a nagyvárosi élet minden percét. Régebben mindig is azt hajtogattam, hogy, meg akarom ezt ízlelni és most szerencsére lehetőségem volt rá. Próbáltam a szabadidőmet is úgy alakítani, hogy a maximálisat hozzam ki belőle, persze a szórakozás sem maradt ki. Lehetőségem nyílt arra, hogy a kedvenc zenekaraim koncertjeire elmenjek, amit már nagyon vártam, valamint különböző szórakozóhelyeket is megismerhettem és ez nagyon tetszett nekem hisz igy kitudtam szakadni a már rég megszokottból.

Nagyon jó volt az is, hogy volt már pár ismerősöm, akik kint élnek Budapesten, igy tudtam velük találkozni valamint ők is segítettek nekem programokat csinálni, álltaluk rengeteg helyre elmentem, ezzel rengeteg élményt szereztem ezek már csodálatos emlékek számomra, valamint édesapám és a testvérem kint él Budapest közelében Tatabányán és igy hozzájuk is le tudtam utazni többször igy több időt velük tölteni.

Amint már a fentiekben említettem két szaktársammal utaztam ki és velük is laktam, aminek egyetlen egy percét sem bánom, hiszen igy még jobb lett a baráti kapcsolatunk és rengeteg sok szép emlékünk van együtt. Budapest, repülőtér és mi hárman, nos ezt az alkalmat meg kellett hát ragadni, szóval úgy döntöttünk, hogy elkellene látogatni egy hétvége erejéig egy másik országba. A választásunk Olaszországra esett, azon belül is Velencére. Egy újabb kaland vette kezdetét a csodálatos Velencébe, aminek minden egyes percét imádtam, egy nap alatt jártuk körbe igyekezve arra, hogy minél több mindent tudjunk megnézni. Csupán egy hétvégét töltöttünk ott, de nem túlzok életem egyik legjobb hétvégéje lett, rengeteg sok élménnyel és emlékkel gazdagotam, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Ha nem lett volna az Erasmus+, akkor Budapestre sem tudtunk volna kimenni fél évet ezáltal erre a kis utazásra sem lett volna lehetőségünk, szóval ezt is az Erasmus+ programnak köszönhetem.

Elég hosszú a „mit köszönhetek az Erasmus+-nak” listám, erről a listáról meg kell említenem az egyik legfontosabbat, mégpedig azt, hogy sok új ember ismertem meg, ezek közül pár ember, pontosabban kettő nagyon jó barátom lett, akikkel a haza utazásom után is tartom akapcsolatot napi szintet. 

Eljött az a nap is, hogy haza kellett utaznom, aznap nagyon vegyes érzéseim voltak, hiszen rengeteg emléket és tapasztalatot szereztem a kint töltött idő alatt, ezért fájó szívvel hagytam magam mögött Budapestet, de még is nagy boldogsággal érkeztem haza, hiszen egy nagyon jó időszak volt számomra.

2019.07.01.