Barabás Nóra, Általános Közgazdaság, II. év

Pannon Egyetem

Barabás Nóravagyok, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai karán, Általános Közgazdaságtan alapszakos, II. éves hallgató. Korábban terveztem, hogy részt veszek az Erasmus+ program mobilitásán és végre elszántam magam, hogy kipróbáljam milyen is külföldön tanulni egy féléven keresztül. Régóta szerepelt a bakancslistámon, hogy egyszer külföldön szeretnék tanulni, de sosem hittem, hogy ez valóban meg is fog valósulni és pláne nem, hogy egy pandémia kellős közepén lesz lehetőségem erre. Egészen a jelentkezési időtartam utolsó napjáig hezitáltam, hogy valóban jelentkezzek a programra, mivel még sosem tanultam külföldön, de végül csakugyan beadtam a derekam és jelentkeztem a pályázatra. Döntésemet továbbá az is segítette, hogy szaktársamat, Kristó Rékát is érdekelte a program és elterveztük, hogy együtt fogunk részt venni a mobilitáson.

Mindenképp Magyarországot szerettem volna választani, mivel sokat jártam már ott, de ugyanakkor sosem tanulás célpontjából és mindig is kíváncsi voltam a magyar oktatás színvonalára. Lehetőségeim során két opció között dilemmáztam, mégpedig, hogy a budapesti, vagy a veszprémi egyetemet válasszam. Budapesten már számtalanszor jártam, de az ország nyugati részén még sosem voltam, ezért végül a veszprémi, mégpedig a Pannon Egyetem mellett döntöttem és a szaktársam is velem tartott. Jelentkezésünk rövidesen elfogadta az egyetem és szerencsére szállást is ajánlott egy hotelben, ami szerződésben áll az egyetemmel, ezért viszonylag egészen jó áron bérelhettünk Rékával egy két személyes, jól felszerelt szobát külön fürdővel. Az egyetem tíz napos karantén letöltésére kötelezett, ezért a félév megkezdése előtt kellett kiutazzunk. Rövid idővel el is indultunk Budapestre, majd pedig buszra szálltunk és elutaztunk Veszprémbe.

A karantén időtartamára a hotel biztosított egy szobát ez az idő alatt a helyi hallgatók mindenben segítségünkre voltak. Miután letelt a tíz nap, még aznap éjjel kimehettünk és körbejárhattuk a hotelt és reggel végre elfoglalhattuk a végleges szobánkat, amivel nagyon meg voltunk elégedve. Továbbá a hotelben javarészt külföldi diákok voltak pár helyi hallgató mellet, akik szintén nagy örömmel fogadtak. Megismerkedtünk velük és esténként, mivel a kijárási tilalom miatt nem mehettünk sehova ezért összeültünk és közösen töltöttük az időt beszélgetéssel és közben társasjátékokkal játszottunk. Lassan el is kezdődött a félév és az egyetemi életbe csöppentünk, ami sajnálatunkra odakint is online formában zajlott. Szintúgy a jól ismert Neptunt használtuk egy Moodle rendszer mellett, amely a feladatok kiszabására, azok benyújtására és osztályozására volt használva, továbbá ezen platformon keresztül zajlottak a vizsgák is, de azért ne szaladjunk ilyen előre. A Neptunban megtaláltuk az órarendünket, ami igencsak be volt táblázva, mivel minden nap volt óránk és ezek mellett pár otthoni tantárgyat is fel kellett vennünk, de ez nem is volt probléma. Számunkra a kijárási tilalom nagyobb gondot jelentett, mivel este nyolcra mindenképp vissza kellett érjünk a hotelbe és ezért eleinte nem is tudtunk távolabbi városokba ellátogatni. Szerencsére egyre javult a helyzet, lassacskán enyhítették a korlátozásokat és így szabadabbak lettünk. Az online órák több felületen zajlottak, volt olyan tanár, aki a Zoomon keresztül tartotta ezeket, de javarészt az órákat a Moodle felületen bonyolították le. Ez a platform eleinte szokatlan volt, de könnyen hozzá lehetett szokni és jó alternatívának találtam a tanulásra. Az órák többnyire jó hangulatban teltek, a tanárok szívélyesen fogadtak és segítőkészek voltak. Legtöbbjük csodálkozott, hogy magyarok vagyunk és hogy nem a külföldi hallgatóknak szánt órákra járunk, hanem ugyan úgy tanultunk, mintha tényleg magyarországi diákok lennénk.

Biztosan sokan kíváncsiak lehetnek, hogy miben másabb a kinti oktatás, hát lehet most meglepek valakiket, vagy éppen az ellenkezőjét teszem, de őszintén szólva nem sokban, lehetséges azért, mivel én éppenséggel hasonló, majdnem megegyező tárgyakat tanultam és ezért nem véltem felfedezni nagyobb különbséget az oktatásban, viszont valamivel könnyebbek a kinti tárgyak, mint itthon, de ez csak tényleg személyes tapasztalat. A kijárási tilalom ellenére esténként összeültünk más erasmusos hallgatókkal, kártyáztunk, beszélgettünk és közösen töltöttük az időt, hogy ne unatkozzunk. Volt, amikor esténként közösen főztünk/sütöttünk, mint például igazi olasz pizzát ehettünk, vagy megkóstolhattuk a lachmacun-t, amely egyfajta török pizzának nevezhető. Általuk megismerhettünk különböző kultúrákat, szokásokat és én még az angol tudásom is fejleszthettem, ha éppenséggel nem tudtam egy szót akkor lefordítottam, vagy körbe magyaráztam ahogy csak tudtam, de ez nem akadályozta meg a társalgást. Közösen elterveztük, hogy megnézzük Székesfehérvárat, ahol szemügyre vettük a város látnivalóit és sok történelmi műemléket láthattunk.

A tilalmak alatt leginkább Veszprém látványosságait tekintettük meg, amelyekben a királynék városa nagyon is bővelkedett, mint például a Veszprémi vár, Szent István Völgyhíd, a Tűztorony, a Hősök Kapuja, a Gizella kápolna, Benedek-hegy és még sok más látnivaló. Mivel közel volt a Balaton ezért sokszor irányába terveztük utunkat, voltunk Felsőörsön, Balatonalmádin, Balatonfüreden és több alkalommal mentünk Siófokra is.

Amikor végre feloldották a kijárási tilalmat és a tanórák nagyrészén is túlvoltunk, akkor már bátrabban indultunk kirándulni, akár csoportosan is. Más erasmusos lányokkal elterveztük, hogy egy délután elindulunk Tihanyba és utunk folyamán leszállunk pár órát Balatonfüreden is.

Tihany gyönyörű volt és jellegzetesen teles tele volt levendulával, ahol kóstolhattunk különböző levendulás fagylaltokat, ételeket és italokat is.

Távolabbi úticélnak Pécset néztük ki, ahova több órát kellett utazzunk busszal, de pechünkre még az óriáskerékre sem tudtunk felülni, mivel nem volt oltási igazolványunk, amelyet szigorúan kértek mindenhol. Szerencsére a kedvünk nem csüggedt, feltaláltuk magunkat és megnéztük Pécs látványosságait, amelyeket kívülről is meg lehetett tekinteni. Ezután egy két napos Budapesti kirándulást szerveztünk Rékával, ahol egy régi erasmusos hallgatóval is találkozhattunk, aki szakmai gyakorlaton vett rész pár évvel ezelőtt Magyarországon.

Közösen ellátogattunk Ercsire, ahol megszálltunk egy éjszakára, majd másnap megnéztük hárman a Velencei tavat, majd Mártonvásáron is sétáltunk egyet. Végső városlátogatásnak Esztergomot tűztük ki, ami nagyon távol volt Veszprémtől. Több, mint négy óra utazás után megérkeztünk a városba, elsétáltunk a Prímás-szigethez, majd célba vettük a Mária Valéria hidat, ezután jártunk a Szent István téren és megnéztük az Esztergomi Bazilikát, amelyhez egy igencsak meredek ösvény vezetett fel, de megérte ennyit utazni és sétálni az elképesztő látványért.

Mivel kíváncsiak voltunk a közelben lévő, Pilisszentéleken található Teca kocsmájára ezért oda is elutaztunk busszal, viszont szerencsénkre, vagy mégsem éppen forgatták A mi kis falunk egyik jelenetét, ezért rövid idő után visszamentünk Esztergomba. Lassan letelt az ottlétünk ideje, egyre csak közeledett a kitűzött dátum, hogy hazamenjünk és már a vizsgáink többségét is sikeresen letettük. Igazából szomorúak voltunk, hogy hamarosan haza kell mennünk, de ugyanakkor hiányoztak az otthoni családok és barátok. Réka hazament, de én még maradtam pár napot Veszprémben és elbúcsúztam a többi külföldi hallgatótól.

Ezután Budapesten is eltöltöttem pár napot, meglátogattam pár ismerőst és barátot, megnéztem a főbb látványosságokat és megkerestem néhány miniszobrot, köztük megtaláltam Ferenc József miniatűr szobrát a Szabadság hídon.

Hamar eltelt ez a pár nap és csomagolhattam és már utazhattam is haza. Akármilyen nehezen is jelentem ki, de ez időszak az életemben lezárult, rengeteg feledhetetlen emlékem van, ha visszagondolok erre a félévre. Sok barátot szereztem, akikkel remélem a jövőben is fogom tudni tartani a kapcsolatot. De legfontosabb az, ha magamba nézek akkor kimondhatom, hogy pozitív irányba változtam ez idő alatt. Sok tapasztalatot szereztem, talpraesettebb, céltudatosabb, önállóbb lettem és végre kijelenthetem, hogy igenis laktam már külföldön egy fél évet. Jelen pillanatban is ahogy ezen sorokat írom boldogan gondolok vissza e félév emlékeire és őszintén bíztatni tudom a jövőbeli erasmusos hallgatókat, hogy ne féljenek belevágni új dolgokba, hiszen mindenképpen megéri új tudást és tapasztalatot szerezni. Végszóként meg szeretném köszönni mindenkinek, aki segített és hozzájárult ahhoz, hogy ezt a félévemet a Pannon Egyetemen tölthettem.

2021.08.24.