Kurkó Andrea, Szociológia II. év

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, Magyarország

Január végén indultunk el a vonattal Csíkszeredából Budapestre. Az egyik szaktársammal, Tamás Szilviával mentem Erasmusra és csak ketten voltunk egy hat fős kabinban. A határhoz érve aggódtunk, hogy egyáltalán át fognak-e engedni minket, mivel akkor még intenzíven tombolt a covid járvány és egy srácot egy másik kabinból tényleg le is szállítottak. Szerencsére nálunk minden rendben ment, így probléma nélkül át is jutottunk a határon. Reggel értünk Pestre a Keleti Pályaudvarra, ahonnan egy távoli rokon segítségével eljutottunk a már korábban lebeszélt szállásra.

Az ELTE oldalán kaptuk meg a Korona Albérletházat, aminek a képei a szobákról nagyon megtetszettek és én ráírtam e-mailben a tulajra. Sikeresen lebeszéltük a részleteket, még ágyneműt is kaptunk, szóval kedves fogadtatásban volt részünk. Mátyásföldön, egy szép és biztonságos környéken van ez a szállás. Négy emelete és egy földszintje van. Minden szintnek külön van egy nagy konyhája, ott van ler és indukciós főzőlap is. Magunknak ugyan beszereztünk egy rezsót, mivel nem vittünk magunkkal indukciós edényeket, de én nagyon hamar beleuntam a rezsó főzői sebességébe, ezért egy közeli Pepcoban vettem is egy indukciós edényt. Onnantól én a nagy konyhában készítettem szívesebben az ételeimet. A negyedik emeleten egy edzőterem van kialakítva, én onnan a futógépet használtam többet.

Minden emeleten van még két mosógép és két szárítógep, na meg egy szekrényben a takarításhoz szükséges eszközök, mint például a porszívó. A szobák mindegyikében van egy fürdőszoba , ami meglehetősen kényelmes életmódot biztosít. A bogarak jelentették szinte az összes problémát, de szerencsénkre minket nagyrészt elkerültek. A rezsi fix volt, így nyugodtan engedhettük télen a fűtést és korlátlanul engedhettük magunkra a meleg vizet is.

Miután megérkeztünk, még bepótoltuk az otthoni elmaradásaink egy részét. Ezután következett a fogadó egyetemünk, vagyis az ELTE oldalaira való belépés, mivel online folyt ebben a félévben is a tanítás. Beregisztráltunk az ottani Neptunba, felvettük nagy nehezen az óráinkat, már, ami indult abban a félévben. Ezután a Teams-re és a Coospace-re kellett beregisztráljunk, de ez nem ment egy könnyen. Amit eddig nekünk a Sapin megcsináltak a rendszergazdák, például az e-mail címek generálása, most mind a mi feladatunk volt. Egy héttel le is maradtunk a többiektől és egy hetes késéssel tudtunk csak bejelentkezni az órákra. Sajnos az egyik tantárgyat egyáltalán nem sikerült megértenünk, kezdve a teljesítési követelményekkel, ezért ezt nem is teljesítettük. Az ennek megfelelő sapis tárgyból fogok most ősszel vizsgázni. Ezután már minden szépen ment, hallgattuk az órákat, lassacskán csináltuk a házikat és jártuk a várost és környékét.

Nem volt rossz élmény belekukucskálni egy híres neves egyetemi intézmény óráiba, sokkal komolyabb árnyalatban mutatta be nekem a szociológiát, végre tudatosult bennem, hogy én tényleg egy szakmát tanulok, amit művelni is tudok akár a mindennapi életben. Az angol tantárgyon kívül, amit végül nem sikerült Szilviával teljesítenünk, az összes többi jól ment. Én elsőre átmentem a harmadéves tantárgyból, ami sok ottani tanulónak sajnos nem sikerült. Írtunk itt is beadandókat a vizsgákra, volt egy szóbelink is, amik szerintem jól sikerültek. A tanárok itt is kedvesek és segítőkészek voltak.

A szállás, ahol laktunk ezalatt az öt hónap alatt, egy egyetemisták számára épült albérletház volt. Még van azt hiszem négy épülete szerteszét a városban, amik ugyanúgy egyetemisták számára vannak nyitva. Sok emberrel találkoztunk a folyósókon, beszélgettünk, ettünk, ittunk, buliztunk velük. Lévén, hogy covid volt és kijárási tilalom, szórakozóhelyre nem mehettünk, vagyis maradtak az otthoni praktikák. Külföldi diákokkal is találkoztunk, de inkább a magyarokkal értettünk jobban szót.

A haza jövetel két síkon mozgott. Itt már külön váltak útjaink Szilviával és egy másik lánnyal, Miklós Csengével, aki ugyanúgy a Sapiról jött Erasmussal. A vége fele hiányzott pár papírunk még az ELTE-ről, ezért én még pár napot maradtam, hogy össze tudjam szedni őket. Csakhogy, az egyetemen nem fogadtak, vagyis hiába maradtam és még a vonatjegyre is költenem kellet. A lányok autóval mentek haza, szóval olcsóbban megúsztam volna, ha velük tartok. Végül egyedül jöttem vonattal haza, most a kiutazással ellentétben teli volt az egész vonat, a kabinom hat széke is megtelt. Szerencsémre nagyon jó utazótársakat kaptam ki, mind kommunikatívak és kedvesek voltak. Aludni is csak akkor tudtam, addig mindig volt valami beszédtéma, amikor csak ketten maradtunk a kabinban, és a lány ugyanúgy Erasmusos volt, szintén a Sapiról. Ezt a véletlent! Reggel megérkeztem Csíkszeredába, anyukám már várt is, hogy segítsen a csomagjaimmal. Hazavitt, egy hétvégét pihentem, majd mentem is egyből Sepsiszentgyörgyre szakmai gyakorlatra.

Összességében ebben az öt hónapban arra jöttem rá, hogy én végre el akarok költözni a szüleimtől és magamat ellátva, függetlenül akarok élni. Szakmailag megint elgondolkodtam, hogy tényleg az én utam-e a szociológia, de a vizsgaidőszak megnyugtatott, hogy azért olyan nagyot nem hibáztam azzal, hogy erre a szakra jelentkeztem. Számomra még mindig érdekes és nagy kihívást jelent. Másképp fogom már fel itthon a dolgokat, mondhatni frissült és felnőttesebbé vált az, ahogy a dolgokat látom, ami nem biztos megtörtént volna velem még ebben az évben, ha nem jelentkezem az Erasmus+ programra és nem vállalom be ezt a felejthetetlen utazást. 

2021.10.25.