Tamás Szilvia, Szociológia, II. év

Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen, Budapest

„Budapest csak a vidékről két napra felruccanó látogatók számára tűnik metropolisnak. Valójában ez egy nagy falu, ahol két ember útjai előbb-vagy utóbb keresztezik egymást-általában akkor, amikor egyikük se számít rá.”

Kordos Szabolcs

Pontosan én is így éreztem, amikor minden nap felszáltam a buszra aztán villamosra, utánna meg fordítva. Budapestről minden fiatal álmodik kicsikorában, hogy ott fog tanulni és egyetemet végezni, de amikor eljön az a nap amikor kint találja magát egy nagyvárosban és rájön, hogy az az álom amit már kiskorától dédelget és az megvalósul akkor 2 nap alatt meg szeretne mindent nézni. Én pontosan azt tettem, vivel az az erő ami arra késztetett, hogy igen vállaljam, igen menjek, mert jó lesz, most ott van és elétárulkozik az a világ amiről vlmodott akkor nincs megállás. És ekkor kezdődött el a feltárulkozás, mindennek a felkutatása és minden percnek a megélse. A legelső napon végigjártam az összes olyan utcát és teret amelyet csak TV keresztül láttam és ekkor jöt az ötlet, hogy mivel online oktatás van és nem kell bejárni az egyetemre így kíváncsi voltam az egyetemre. Tehát így ismertem meg a környezetemet.

Mivel covid időszakban mentem ki, így igazából nem láthattam a várost teljes egésszébe. Az épületek ugyan megvoltak, viszont az emberek nem nagyon jártak keltek. Belecsöppentem a covid által nyújtotta érzésbe. A város szépségét egy szürke függöny borította, amit nem ért el az a gyógyszertvrak, az élelmiszer üzletek és a drogériák voltak. Telje mértékbe megtapasztalhattam a szürke hétköznapokat, viszont ez nem tartott tovább, mint egy hónap és megcsillant a remény kis sugara, mivel elkezdett fokozatosan  nyitni a város. A szürkeséget követték a színek, minden szín a maga helyére és elkezdőthetett a nyitás. Nagy-nagy boldogság volt ez számomra, mivel szem tanúja lehettem annak, ahogyan felkel egy város a mély álmából és visszatér minden, igaz nem ugyan abba a kerékvágásba, de apróbb eltérésekkel végre sikerült.

Amikor letelt az idő, elkezdődhetett a tanulás. Az egyetemen nagyon vagány tanárok vannak, megértőek, emberiek... Nagyon gyorsan megragadta a figyelmemet, hogy teljesen másképp tanítanak. A tanórákon a tanárok nagyon jól emgtudták szólítani a diákokat, sőt nagyon jól átadták a lelkesedésüket. Sajnos nem találkozhattunk diák társainkal és a tanárainkal, viszont így is egy nagyon jó sikeres félévet zárhattam. Sajnos elmaradtak a diákok közötti társalások, viszont még így is lehetett barátságokar kötni.

A barátságok köttetése ahogy amlítettem nagyon nehézkésen ment, mivel mindenki eléggé tartott a járványtól, így igazából csak kapcsolatokon keresztül lehetett új embereket megismerni, viszont ezáltal megszünt  egyfajta rizikó faktor, amely miatt gyorsabban lehetett megismerni a másikat, mindig volt újabb és újabb téma azáltal, hogy azonos volt a baráti körünk. Új emberekkel az albérlet házaba találkoztam akikkel viszonylag elég hamar összebarátkoztunk. Mivel kicsit kollégium fillingje volt a albérletháznak az emberek is felvették az ezzel járó magatartást, amiért én személy szerint örültem, mivel a kint élő emberek körében nagyon elterjedt az individualista nézet itt viszont azt tapasztalhattam, hogy nyitottak az emberek és befogadóak.

Szállásnak egy gyönyörű albérletházat találtam, ahol otthonosan érezhettem magamat. Ezt a házat egyetemistáknak készítették ezért olyan emberekkel lakhattam együtt akik nagyjából velem egyidősek, akiknek a nehézségei hasonlóak az enyémmel, így nagyon jó volt a barátkozás más emberekkel is. Mivel együtt laktam más emberekkel, így egyszerű volt a barátkozás is, sőt nagyon hamar megismertem az ott élőket. Ebben az alblrletházban nem csak magyarok laktak, hanem minden féle nemzetiségűek, mind például kínaiak, oroszok, olaszok, volt aki Kambodzsából érkezett Magyarországra így nagyon jól megismerhettem az ők nézeteiket és az ők szemükön keresztül is láthattam Magyarországot. Ezáltal nagyon jó döntésnek érzem, hogy ezt az albérletházat választottam, mivel bővíteni tudtam a tudásomat.

Az albérletház tulajdonosa is nagyon kedves volt, nagyon gyorsan ment a szállásfoglalás, sőt az ottani gondnok nő is segítőkész volt. Már amikor megérkeztem szíves fogattatásban volt részem.

Mivel covid időszakban mentem ki, így beszámítottam azt a 10 napot amit karanténba kellett volna űlnöm, de mivel egyetemista voltam így nem volt rá szükség. Emiatt volt 10 napom megismerni a várost. Ezt ki is használtam és első este a szaktársammal ellátogattunk az egyetemre. Igaz nem mehettünk be, viszont kívűlről csodáltuk.  Mikor letelt a 10 nap kezdődött az egyetem, meglepetésemre mindent én kellett megcsináljak, ezáltal szabad kezem volt arra, hogy hogyan állítom össze az órarendemet. Könnyebb volt így abból a szempontból, hogy nem ütközött egyetlen tantárgyal sem ami itthon volt, így egyszerre tudtam teljesíteni azokat a tantárgyakat is aminek odakint nem találtam megfelelőt, viszont a tantárgyak felvétele nehézséget okozott, mert nagyon gyorsan elfogytak a helyek és szó szerint "éhezők viadala" volt a tantárgyak részén.

Összességében ez egy nagyon jó döntés volt, hogy beválaltam a covid ellenére is, hogy Magyarországon tanulhassak az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen. Mindenképpen gyarapodott a tudásom és szakmai szempontból is gyarapodtam. Amit pedig az elköltözést illeti, mindenképpen hasznos volt, mivel így megtanultam, hogyan osszam be azt a pénzt, amit a félévre kaptam, most már tudom értékelni, azt amim van.

2021.10.25.