Imre Izabella, Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak, II. év

Universidade de Vigo, Vigo, Spanyolország

Lassan egy hónapja hazajöttem Vigoból, de nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék erre a nagyszerű városra, és legfőképpen az ott szerzett barátaimra. Amikor eldöntöttem, hogy jelentkezek Erasmusra, az egész annyira messzinek és megvalósíthatatlannak tűnt a vírus okozta nehézségek miatt, hogy igazából nem is mertem bízni a kiutazásban. Közben azért intéztük a papírokat, aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy hajnalok hajnalán a bukaresti reptéren állok… És ezzel meg is kezdődött a hatalmas kaland, amire kizárólag pozitívan tudok visszaemlékezni.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert Vigoban volt Orsi, egy volt Sapis diák, aki szintén ott vett részt Erasmuson, és ő nagyon sokat segített nekem, várt a buszmegállóban, elkísért a lakásra, másnap pedig már a város egyik legszebb pontján, az Atlanti-óceán partján sétáltunk egy nagyot.

Az egyetem a vártnál egy héttel később kezdődött, és két hétig online volt, mivel pont akkor, február első hetében megnövekedett a fertőzöttek száma. Eléggé fura volt csak úgy becsöppeni a spanyol diákok közé, több tanár is megkérdezett, hogy ki vagyok és mit csinálok az órájukon, mert akkor még nem sejtették, hogy lesznek Erasmusos diákok ebben a félévben. Aztán nagy örömre, március elsejétől bejárhattunk az egyetemre, ami hát mondanom sem kell, egy év online tanulás után mekkora megkönnyebbülést jelentett. Nagyon szerettem azokat a tantárgyakat, amiket végül kis kellemtelenségek után sikerült felvennem, de azután már gördülékenyen ment minden. A tanárok, és szaktársak is mind nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, úgy érzem rengeteget tanultam, és az angol nyelvtudásom is nagyon sokat fejlődött, hiszen órákon kizárólag csak azt használtuk. Kissé zsúfoltra sikeredett az órarendem, így végül spanyol kezdő tanfolyamot nem tudtam felvenni, amit kicsit bánok is, viszont jó azt tudni, hogy az egyetemen kívül (szinte) sehol nem beszélnek angolul, ezért az ember még akaratlanul felszedi a nagyon tipikus és hasznos párbeszédek alapmondatait. Nagyon gyorsan eltelt a félév, egyik pillanatról a másikra már kezdődött a vizsgaidőszak. Voltak olyan tantárgyak, amik több felkészülést igényeltek, viszont az órai jelenlétek és az átküldött anyagok (egy nagyon jó platformot használnak, ahova a tanárok óráról órára feltöltik az leckéket) nagy segítséget nyújtottak.

Már csak az egyetemen szerzett tapasztalatok is megérték volna a mobilitási programot, de a legnagyobb élményeket mégis a barátokkal szereztük meg a feledhetetlen kirándulások és csajos esték keretein belül. Orsi volt olyan kedves és körbevezetett minket Santiago de Compostela és Cangas városaiban, meg a csodálatos Cabo de Home-t is meglátogattuk.

Egy hónapot eltölthettünk egyik szaktársammal is, aki első félévben tanult Vigoban, miután ő haza utazott, hárman maradtunk a lakásban, így egy amerikai és moldvai lánnyal laktam, akik szintén Erasmuson voltak. Hárman, végül ketten próbáltunk minél több helyet meglátogatni, eljutottunk Tui városába, onnan átsétáltunk Portugáliába (igen, egy híd köti össze Spanyolországot Portugáliával, ahol zökkenőmentesen át lehet lépni a határt). Utolsó héten pedig Porto városába utaztunk el, ami számomra az egyik legszebb helynek bizonyult, amit valaha láthattam.

Mint minden Erasmusos egyetemi városban, így itt is jelen volt az ESN (Erasmus Student Network), azonban a COVID-19 miatt eléggé korlátozott módon tudtak csak programokat szervezni. Sor került azonban városnézésre, aztán voltunk túrázni Monte Do Galinerio-ra, meg Samil partjára is eljutottunk együtt. Nagyon sajnálom, hogy kimaradtak a közös kirándulások, bulizások és ünneplések, például a karneválok, hiszen mint tudjuk, Spanyolországban szinte minden hagyományt a reggelig tartó karneválok atmoszférájában élnek meg.  A lányokkal próbáltunk nem a negatív dolgokra koncentrálni, és azon voltunk, hogy az együtt töltött időt kalandokkal és élményekkel töltsük ki, így önszántunkból a Cies szigetekre hajókáztunk, ott sátraztunk egy éjszakát, az ESN segítségével pedig a szörfözést is kipróbáltuk, sőt a mesébe illő Baiona városát is felfedeztük.

Mindenképp jó ötletnek tartom felvenni a kapcsolatot az ESN önkénteseivel, mert hatalmas segítséget tudnak nyújtani. Általában a külföldi egyetem küldi is ezt a javaslatot, de ha mégsem akkor az Erasmus weboldalán könnyen információhoz lehet jutni. Például a „Buddy”- program keretein belül egy kijelölt személy segít elszállásolást keresni, és ha kell, érkezéskor a reptéren is vár. Az én Buddy-m első héten összehívta a rábízott kiutazó diákokat: lementünk a partra, és egy délután alatt már adott volt a lehetőség, hogy a kontinens különböző tájairól érkező társainkkal megismerkedjünk, összerázódjunk. Igazából az ESN minden tagja nagyon segítőkész, nekünk egy közös Whatsapp csoportunk volt, ahol mindent meg tudtunk beszélni, mert kellő információt biztosítottak mindenki számára.

A korona-vírus okozta nehézségek ellenére is, én csak pozitív emlékekkel gazdagodtam, és boldogan merem állítani, hogy életem eddigi legmeghatározóbb félévét tölthettem el Vigoban. Így mindenkit csak ösztönözni szeretnék, hogy merjetek vállalkozni Erasmusra, hiszen egy hatalmas lehetőség, ami esélyt ad az önállósodásra, betekintést nyújt egy új kultúrába, tanít, és talán ami a legfontosabb, életre szóló barátságokkal szövi át a felejthetetlen kalandozásokat.

2021.08.24.