Baló Noémi-Kinga

Baló Noémi vagyok, most kezdem majd ősztől a második évemet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kommunikáció és közkapcsolatok mester képzésén, ahol az alapszakot is végeztem, és egyike vagyok azon szerencsés diákoknak, akiknek megadatott a lehetőség, hogy egy teljes félévet egy másik országban egy másik egyetem hallgatójaként tanulhasson.  

A pályázatomban a Budapesti Corvinus Egyetemet jelöltem meg, mert sok barátom ott tanul és csak jókat hallottam róla, így úgy döntöttem, ha már a lehetőség adott, személyesen járok utána. 

Kiutazásom előtt nagyon sok mindent kellett elintézni, és nem is ment minden olyan gördülékenyen, mint kellett volna, például a tanulmányi szerződésem borzasztó lassan készült el, hiába küldtem azonnal a Corvinus-nak és jeleztem, hogy kicsit sürgősebb. Emiatt ezen előkészületek picit hajtépőek voltak, és nemegyszer elhangzott a számból, hogy “Ha tudom, hogy ez ilyen lesz, nem is pályázok”, de azt hiszem, elárulhatom, hogy végül annyira jól éreztem magam, hogy ott végzem el az őszi félévet is.  

Angol nyelven tanultam, ami egy nehezítő tényező volt, de szerencsére könnyedén kezelem az új helyzeteket és gördülékenyen veszem az akadályokat, valamint haladó szinten beszélem a nyelvet, így ahelyett, hogy bármin stresszeltem volna, arra fókuszáltam, hogy minél több és minél jobb élményeket szerezzek, természetesen úgy, hogy ez ne menjen a tanulás kárára. 

Ha már rátértem a tanulásra, igazuk volt mindazoknak, akik dicsérték az egyetemet, tényleg nagyon jó volt, mind oktatás, mind modernitás, mind felszereltség szempontjából. Az órák interaktívak, a tanárok segítőkészek és nyitottak voltak. Sokkal gyakorlatiasabb megközelítést tapasztaltam, mint amit korábban megszoktam, és úgy érzem, valóban fejlődtem szakmailag is. 

A képzés során négy tantárgyat emelnék ki, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet: Döntéselmélet, Üzleti kommunikáció és stratégia, Digitális marketing, valamint Üzleti etika. Ezek a kurzusok nemcsak elméleti ismeretekkel láttak el, hanem gyakorlati készségeimet is fejlesztették. 

A Döntéselmélet kurzus különösen izgalmas volt számomra, mert segített rendszerszinten átlátni, hogyan döntenek az egyének, csoportok és szervezetek különféle – néha bizonytalan – helyzetekben. Szituációs gyakorlatokon és esettanulmányokon keresztül sajátítottuk el a döntési modelleket, és sokszor kellett különböző szempontokat mérlegelni, ami valóban gondolkodásra késztetett. 

Az Üzleti kommunikáció és stratégia kurzus során betekintést nyertem abba, hogyan épül fel egy vállalat stratégiai kommunikációja, hogyan lehet hatékonyan pozícionálni egy márkát, és hogyan működik a szervezeti kommunikáció különböző szintjei között. Prezentációs technikákat gyakoroltunk, csoportos projekteket készítettünk, és valós céges példák alapján elemeztünk kommunikációs kampányokat, ami rendkívül inspiráló volt. 

A Digitális marketing tantárgy naprakész tudást adott a jelenlegi online marketingtrendekről, algoritmusokról, kampánykezelésről és a különböző digitális csatornák (pl. social media, e-mail marketing, keresőoptimalizálás) tudatos használatáról. Mivel kommunikáció szakos hallgatóként ez a terület különösen közel áll hozzám, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a projektfeladatokba – például egy teljes digitális kampányt is terveztünk egy kitalált márka számára. 

Végül, de nem utolsósorban, az Üzleti etika kurzus lehetőséget adott arra, hogy mélyebb szinten elgondolkodjunk vállalati felelősségvállalásról, fenntarthatóságról, etikai dilemmákról. Nyitott, érvelésre épülő beszélgetéseken keresztül közelebb kerültem a tudatos, értékalapú döntéshozatal jelentőségéhez – nemcsak elméletben, hanem a gyakorlati életre vonatkozóan is. 

A szemináriumokon kis csoportokban dolgoztunk mindig, ami nekem nagyon tetszett, emellett jobban megismerhettem az embereket, akikkel dolgoztam a fél év során, valamint megtanultam jobban együtt működni egy teljesen más nemzet, kultúra embereivel. Voltak köztünk németek, japánok, kínaiak, franciák, de bőven voltak amerikaiak is. Mivel én három német lánnyal kerültem egy csapatba, ezért hozzájuk kerültem közelebb, de igyekeztem másokkal is beszélgetést folytatni, több sikerrel is. Rengeteg jó ismerőst szereztem szerte a világon, és van, akivel még mindig tartjuk a kapcsolatot.  

Az egyik legkülönlegesebb élményem az volt, amikor egy közös főzés alkalmával minden nemzet bemutatta a saját ételét – így nemcsak a magyar, hanem például az olasz, spanyol vagy török konyhával is testközelből megismerkedhettem. 

A város ikonikus helyszíneit is bejártam: megmásztam a Gellért-hegyet, megnéztem a Parlamentet, ellátogattam a Budai Várba, és többször is megfordultam a híres Széchenyi fürdőben, ami az egyik kedvenc helyem lett. 

A kitűzött cél tehát, vagyis, hogy élményeket szerezzek, sikeres volt. Egy életre nem felejtem el őket. Konferenciákon vettem részt, a többi Erasmusos diákkal kirándultunk, közben meg összerázódtunk. Rengeteg olyan program volt, amin nem volt lehetőségem részt venni, de nagyon remélem, hogy az őszi félévben erre is sor kerül, amit már alig várok.  

Nem töltöttem azonban minden időmet az újonnan megismert emberekkel, és a tanulással. A párommal költöztünk össze egy közös albérletbe, így bőven volt ott is tennivalóm a háztartással, ami szintén egy hatalmas tapasztalat volt számomra, mert ez volt az első, hogy elköltöztem otthonról egy másik országba egy másik emberrel. Ez a fél év segített függetlenedni, és talán egy kicsit jobban felnőni, és belekóstolni abba, hogy milyen az, amikor bár nem teljesen, de magamra vagyok utalva. Nekem kellett számlákat fizetnem, bevásárolnom, főznöm, stb, amit addig nem nagyon csináltam, mert nem volt rá szükség.  

A program arra is ráébresztett, hogy mennyire fontos a nyitottság és az alkalmazkodóképesség. Egy multikulturális közegben lenni – ahol mindenki más háttérrel, szokásokkal, gondolkodásmóddal érkezik – segített abban, hogy türelmesebb, elfogadóbb és empatikusabb legyek. Rájöttem, mennyi különböző módon lehet "jól" élni, tanulni, gondolkodni, és ez óriási szabadságot adott nekem is abban, hogy merjek önmagam lenni. Talán még több önbizalmat is szereztem a mobilitásom során, mint amennyi volt, tehát mindenképpen csakis pozitív dolgok történtek, amikért, míg élek, hálás leszek, hiszen gazdagabbá tették az életemet. 

Ha bárki gondolkodik azon, hogy belevágjon-e egy Erasmus-kalandba, én azt mondom: ne habozzon! Nem csak utazás vagy tanulás – hanem életre szóló tapasztalat. Én biztos vagyok benne, hogy ez az élmény hosszú távon is alakítja majd, hogy ki vagyok, és hogyan tekintek a világra.